Rushdie a Szerző haláláról akart ìrni, világvége lett belőle

Rushdie a Szerző haláláról akart ìrni, világvége lett belőle

Egy globális vírus tör ki Salman Rushdie új regényében, amely komoly egészségügyi vészhelyzetet és pánikot okoz. A járvány, amelyről a Quichotte mesél, természetesen nem a koronavírus, nem is lehet az, hiszen a könyv angolul már tavaly megjelent (és akkor felkerült a Booker-díj rövidlistájára is). Rushdie történetének egyre szélesebb körben terjedő betegsége a Fekete Folt, amelynek eredete rejtélyes, áldozatait véletlenszerűen szedi, megfékezhetetlen és vakságot okoz. Hogy a regény és a valóság mennyire összecsúszik, azt ez a motívum jól szemlélteti, ahogy azt is, hogy a Quichotte mennyire eltalált valamit abból, amiről a jelenünk szól. Rushdie nem kevés iróniával és kritikával mutatja be korunkat, és közben arra is rávilágít, hogy a világunk szélei foszladoznak, és éppen egy összeomlás szélén állunk. Csak egy vírus miatt épp túl vakok vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük. A Quichotte a hét könyve.

Forgách Kinga | 2020. július 04. |

Kevés rafináltabb, ütősebb és jobban átgondolt könyv jelent meg az utóbbi időben, mint Salman Rushdie Quichotte-ja, amely egyszerre erős Don Quijote-parafrázis, különös világú pikareszk és kínosan találó szatíra a 21. századról. A sok szálon futó könyv felépítése annyira ravasz és csavaros, hogy nem is annyira könnyű elmagyarázni, hogyan is működik. Adott egy öreg, bolondos, tévéfüggő utazó ügynök, Quichotte, akinek van egy képzeletbeli fia, Sancho, egy Emberi Trambulin nevű húga, valamint egy plátói szerelme, bizonyos híres televíziós sztár, Salma R., akit személyesen nem is ismer. A regénynek azonban van egy másik rétege is, amely kicsit olyan, mint egy párhuzamos univerzum. Ennek középpontjában Báty, vagy más néven a középszerű kémregényíró, Sam DuChamp áll, aki úgy dönt, valami teljesen másról fog írni, mint szokott, és így alkotja meg Quichotte figuráját. Főhőséhez hasonlóan neki is van egy fia, Fiú, aki kissé eltávolodott tőle, valamint egy testvére, Húg, akivel valamikor régen összevesztek és soha nem békültek ki. 

A regény rétegei tükröződnek egymásban és olykor már-már össze is mosódnak. Rushdie voltaképpen az egész történetben azzal játszik, hogy közte, az elbeszélője, a könyvbeli Szerző, valamint az általa megalkotott Quichotte közt valamiképpen elmosódjanak a határok és szétcsússzon a fikció és a valóság közti választóvonal.

Salman Rushdie
Quichotte
Ford.: Greskovits Endre,  Helikon, 2020, 525 oldal
Salman Rushdie: Quichotte

„Elhidegülés, kibékülés… megint a valóság meg a képzelet szédítő egyesülése. Egy harmadik fél, aki e beszámolókat olvassa, bizonyos ponton még arra a következtetésre is juthatna, hogy mindkét történet fiktív, hogy Báty, Húg és Fiú ugyanúgy a képzelet szülötte, mint Quichotte, Salma és Sancho. Hogy a Szerző élete ugyanúgy hamis, mint a könyve.”

Hogy miért választott az író ennyire komplex elbeszélési technikát a Quichotte elmeséléséhez, arra többféle választ is lehet adni. Az egyik ahhoz kötődik, ahogy Rushdie a korunkat ábrázolja: a regény egy olyan Amerikában játszódik, amelynek vezérelve a képernyőfüggőség, és amelyben ennek hatására elmosódott az igazság és a hazugság határa. Ebben a korban a szavak elvesztették a jelentésüket, az emberek megjátszott kétdimenziós képekké váltak a közösségi médiában, és mindennek hatására valamiféle meghasadás megy végbe az emberi életekben: a családok szétszakítódnak, a szabadság és a jog mindenhol támadás alatt áll, a Google nevű szörny pedig elektronikusan gerjesztett hisztériát generál. A Quichotte jelenét az elbeszélő ironikusan a „bármi megtörténhet korának nevezi”, de ez nemcsak a csodákra és a lehetőségekre, hanem a katasztrófákra is vonatkozik. 

A regény egy olyan világot mutat be, amely teljességgel instabil. Ahogy ő nevezi, ez a Feledés Kultúrája, a szétszakított emberek kora, a Nagy Labilitás időszaka.  

„De most összefüggéstelenség uralkodik. A tegnap nem jelent semmit, és nem segít a holnap építésében. Az életből egy sor eltűnő fotográfia lett, amelyeket egyik nap elküldenek, másnapra meg elenyésznek. Az embernek nincs már története. Szereplő, narratíva, a cselekmény, mind halott. Csak a pillanat lapos karikatúrája maradt, és ennek alapján ítélik meg az embert.”

Utazó ügynökként kel életre Don Quijote Rushdie új regényében - Könyves magazin

A szerelemről, az öregedésről és az őrületről is szól Salman Rushdie új regénye, a Quichotte, amely a Don Quijote parafrázisa. Rushdie rengeteg iróniával mesél a mai korról, amiben elvileg bármi lehetséges, és közben bemutatja a 21. század bolondos lovagját, a sorozatfüggő utazó ügynököt, aki egy tévésztárt hajkurászik. Olvass bele!

Ebben a világban indul útjára a könyv főhőse, Quichotte, aki még egy régi értelemben vett lovagként a távollévő szerelmét, a tévéből ismert Salma R.-t szeretné meghódítani (akinek a neve mellesleg eléggé hasonlít az íróéra). A vándorútja során azonban – ahogy az a lovagoknál szokás – próbákat kell kiállnia, át kell haladnia a megtisztulás hét völgyén, mert csak úgy érheti el a szerelmet, amely útjának célja és értelme. A kalandhoz természetesen szüksége van egy útitársra is, így képzeletben kitalál magának egy fiút, Sanchót, akiből a történet során valódi, materiális kamasz lesz, csakúgy, mint Gepetto Pinokkiójából. Kettejüknek aztán át kell vágniuk Amerikán, közben pedig meg kell birkózniuk a rasszizmussal, a gyűlölettel, az otthontalansággal, a nyugati világ abszurditásával és önmagukkal is. Utazásuk fázisai folyamatosan tükröződnek a párhuzamos történetekben, a Báty és a Fiú, a Szerző és a könyve sorsában. Utóbbi (A Báty? A Szerző? Az elbeszélő? Rushdie?) mindeközben nem árul zsákbamacskát arról, hogy miről is szól ez az utazás:

„Azt mondta, írni próbál a lehetetlen, rögeszmés szerelemről, az apa-fiú kapcsolatról, a testvéri pörlekedésekről, és igen a megbocsáthatatlan dolgokról is; az indiai bevándorlókról, a velük szemben megnyilvánuló rasszizmusról, a köztük lévő szélhámosokról; a kiberkémekről, a tudományos fantasztikumról, a fiktív és a „valódi” valóságok összemosódásról, a szerző haláláról, a világvégéről. Azt mondta, szeretne parodisztikus, szatirikus és pastiche-elemeket is belefoglalni.”

5 Rushdie-könyv, amit el kell olvasnod - Könyves magazin

A Booker-djías Salman Rushdie mögött nehéz helyzetekkel teli pálya, több évnyi bujkálás és rengeteg nagyon jó könyv áll. A napokban legújabb, Quichotte című regényét ajánlottuk (olvass bele ITT), most pedig mutatunk öt Rushdie-könyvet, amellyel alá lehet merülni az író mágikus realista világában.

Mivel a könyv a Nagy Labilitás korában játszódik, amelyben nincs többé igaz történet és nincs többé narratíva, nem is csoda, hogy az elbeszélés ennyire széttöredezett. Az egész könyv kicsit olyan, mintha Don Quijote történetét különböző filterekkel ellátva és darabokra szedve ismernénk meg, hiszen ebben a regényben egy kicsit minden szereplő Don Quijote és Szerző is egyszerre.

Az út, a szerelem, az őrület, a képzelet és a halál köti össze a Quichotte összes figuráját.

A kitaláció, a valóság, a hazugság, a fantázia, a mese, a hit, a valószerűtlenség és az abszurd mind-mind keverednek a regényben, amely pontosan tudja magáról, hogy teljes egészében fikció, mégis az igazságról szeretne mesélni. Rushdie voltaképpen úgy írt nagyregényt a történelem és a világ végéről, a Szerző haláláról és magáról az elmúlásról, hogy közben megénekelte a nagy narratívák lehetetlenségét is. 

„Talán ilyen az emberi élet, fikcióban élni, amelyeket valótlanságok, vagy tényleges igazságok elhallgatásai teremtenek meg. Talán az emberi élet valóban fiktív abban az értelemben, hogy akik élik, nem értik meg, hogy nem valódi.”

Rushdie regénye mindenekelőtt a világ szétcsúszásáról szól, arról, hogy az emberi élet foszladozik, hogy nem jó irányba tartunk mostanában. A Quichotte univerzumában a vakság járványa pusztít, lyukak keletkeznek az univerzumon, a bolygó pusztulóban van. Az útnak, amit a szereplők megtesznek, így nem lehet értelme, hiszen ilyen körülmények közt nem létezhet megérkezés, sem pedig semmilyen beteljesülés. 

Ez a világ tükröt tart nekünk, mert a maga csavaros módján megmutatja, hogy bár nincs többé egy igaz történet, azért mi magunk mindannyian történetek vagyunk, még ha olyan történetek is, amelyeknek a végét nem lehet tudni. 

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Utazó ügynökként kel életre Don Quijote Rushdie új regényében

A szerelemről, az öregedésről és az őrületről is szól Salman Rushdie új regénye, a Quichotte, amely a Don Quijote parafrázisa. Rushdie rengeteg iróniával mesél a mai korról, amiben elvileg bármi lehetséges, és közben bemutatja a 21. század bolondos lovagját, a sorozatfüggő utazó ügynököt, aki egy tévésztárt hajkurászik. Olvass bele!

...
Nagy

5 Rushdie-könyv, amit el kell olvasnod

A Booker-djías Salman Rushdie mögött nehéz helyzetekkel teli pálya, több évnyi bujkálás és rengeteg nagyon jó könyv áll. A napokban legújabb, Quichotte című regényét ajánlottuk (olvass bele ITT), most pedig mutatunk öt Rushdie-könyvet, amellyel alá lehet merülni az író mágikus realista világában. 

...
Hírek

Atwood és Rushdie új regénye is felkerült a Booker-díj rövidlistájára

Olvass!
...
Beleolvasó

A videójátékok világa segít elmenekülni a valóság elől

Gabrielle Zevin regénye, a Világépítők egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje Ryan Gosling főszereplésével. Olvass bele!

...
Beleolvasó

"Látod? Látod? Látod? Bölcső. Macskabölcső!" [Vonnegut100]

Száz éve született Kurt Vonnegut, akinek könyveit kultikus rajongás övezi mind a mai napig. Nincs ez másként az eredetileg 1963-ban megjelent Macskabölcsővel sem, amely olvasók egész generációjában hagyott kitörölhetetlen nyomot. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

2022 legjobb könyvei: 50-41.

Az év vége a számvetés ideje, így teszünk mi is: novemberben húztunk egy határt, és elkezdtük összegyűjteni a kedvenc olvasmányainkat. Szépirodalmi listánk szubjektív, és csak azokból válogattunk, amelyeket olvastunk, és amelyek megérintettek, felráztak, elgondolkodtattak, megnevettettek, megleptek minket. Így olvastunk mi 2022-ben.

...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.