Salman Rushdie-t tavaly nyáron támadta meg egy férfi egy irodalmi felolvasás előtt, az író súlyos sérüléseket szerzett, jelenleg is lábadozik. Most a TIME-nak adott interjút, ebből kiderült, hogy a jobb szemére teljesen elveszítette a látását, azt a szemét sötétített lencse takarja. Egy időre a bal keze is megbénult, de a kezeléseknek köszönhetően lassan már tudja mozgatni. Rushdie nem titkolta, hogy poszttraumás-szindrómában is szenvedett, de már jobban van.
A támadást követően az írónak egy regénye jelent meg, a Victory City, viszont Rushdie érthető módon semmilyen nyilvános rendezvényen, vagy író-olvasó találkozón nem vett részt a támadás óta. Interjút is csak egyszer adott, illetve most a TIME-nak, amely fel is tette az idei év legbefolyásosabb embereit összegző listájára (utóbbit ITT lehet végigböngészni).
Az interjúból kiderült még, hogy Salman Rushdie visszatért a munkához, újra ír, és azt mondja, hogy az új könyvében valamilyen formában írni fog a támadásáról. Még dolgozik azon, hogy ez pontosan hogyan, milyen formában történjen meg. Azt viszont biztosra vette, hogy az új kötete nem lesz különösebben hosszú könyv, talán pár száz oldal, és abban bízik, hogy egy éven belül be tudja fejezni.
Rushdie amúgy egy érdekes műhelytitkot is elárult: nem tartja magát korán kelő típusnak, így általában „hivatal időben” szokott írni. Igaz, ehhez hozzátartozik az is, hogy mielőtt éjszaka nyugovóra térne, mindig átolvassa, amit aznap írt. Ennek két oka van: másnap reggel még ott van a fejében a szöveg, illetve a megírást követő néhány óra elteltével jobban látja, ha valamit át kell írni, vagy valamelyik szövegrészbe bele kell nyúlni. Hemingwayt idézte, aki azt vallotta, hogy az írónak mindig eggyel kevesebb mondatot kell papírra vetnie, mint amennyit írni tudna – reggel így már tudni fogja, mi legyen az első mondat. És ha már megvan az első mondat, akkor sokkal könnyebb leírni a másodikat.
