A tavalyi késes támadás óta első interjúját adta Salman Rushdie, a New Yorkernek nyilatkozott róla, hogyan érzi magát. Az íróról egy friss fotó is készült (IDE kattintva megnézhető), amin az látszik, hogy erősen lefogyott, az arcán jól kivehető még mindig egy sebhely, a fél szemét pedig sötétített üvegű lencse takarja.
Salman Rushdie-t tavaly nyáron támadta meg egy férfi a New York állambeli Chautauqua Intézet egyik nyilvános rendezvényén. Az író életveszélyes sérüléseket szerzett, sérült a karja és a mája, és már az első hírek is arról szóltak, hogy a fél szemére megvakult. A New Yorkernek nyilatkozva most azt mondta, szerencsésnek érzi magát és borzasztóan hálás, a történtek fényében pedig nincs annyira rosszul. A nagyobb sérülései gyógyulóban, a hüvelyk- és a mutatóujja, illetve a tenyere alsó része érzékenyebb. Kézterápián vesz részt, és azt a visszajelzést kapta, hogy szépen halad. Elmondta azt is, hogy nehezen megy neki a gépelés és az írás, mert az ujjbegyei egy részét nem érzi.
Képes felállni és járkálni, és habár azt mondja, hogy jól van, bizonyos testrészei folyamatos ellenőrzésre szorulnak. „Kolosszális erejű támadás volt” – utalt a tavaly augusztusban történtekre. Mentálisan is nyomot hagyott rajta a merénylet, át kell gondolnia a biztonsághoz való hozzáállását, hiszen jó két évtizeden keresztül már anélkül élt, hogy mások vigyáztak volna a testi épségére.
Az író ellen azután adott ki fatvát Homeini ajatollah, Irán vallási vezetője, hogy 1988-ban megjelent A sátáni versek. A regény annak idején felháborodást váltott ki egyes muszlim körökben: voltak, akik a benne foglaltakat istenkáromlásnak tartották, és néhány országban be is tiltották a könyvet. A halálos fenyegetés miatt az író tíz évig bujkálni kényszerült, erről az időszakról szól Joseph Anton című könyve. 1991-ben A sátáni versek japán fordítóját halálra késelték, néhány hónappal később pedig olasz fordítóját és norvég kiadóját is megtámadták – de mindketten túlélték. Az író 2077-ben interjút adott Friderikusz Sándornak, és akkor elmondta, hogy a fatva kimondása utáni időszakban a legnagyobb gondot az jelentette számára, hogy nem tudták, milyen jellegű támadásra lehet számítani.
A New Yorkernek adott friss interjújában kitért a támadás hosszú távú hatásaira is. A poszttraumás stressz szindrómára utalva elárulta, hogy sokszor nagyon nehezen megy neki az írás. Leül, de nem történik semmi. Amit papírra vet, az szerinte az üresség és a szemét ötvözete; leírja, másnap meg kitörli. Sajár bevallása szerint még nem mászott ki a gödörből.
Legújabb könyvét, a Victory City-t, még a támadás előtt fejezte be, angolul ezen a héten jelent meg a regény. (Az már korábban kiderült, hogy Rushdie az állapota miatt nem vesz részt a kötet megjelenítését kísérő kampányban.) Most azt mondja, mindig azon volt, hogy ne kényszerüljön áldozatszerepbe, de tisztában van azzal is, hogy az új regénynek versenyre kell kelnie majd igazi életében bekövetkezett drámával. „Mindig is azt gondoltam, hogy a könyveim érdekesebbek az életemnél. Sajnos a világ most a jelek szerint nem ért egyet velem.”
Forrás: BBC
