Berg Judit: Petőfi szókimondása ma is tüske lenne sokak szemében [Petőfi200]

Esterházy Péter szerint Petőfi a levegő ura. De mit jelent a levegő urának lenni? És mit jelent Petőfi ma? Hogyan viszonyul a szövegeihez a mai olvasó? Milyennek látjuk, hogyan értjük vagy értjük félre? Ki az a Petőfi Sándor és aktuálisak-e még a versei?

Hogy mindezt megvizsgáljuk, öt rövid kérdést tettünk fel kortárs íróknak és költőknek, és talán a válaszokból megelevenedik és feltámad poraiból ez a középiskolai tankönyvek lapjai közé rekedt izgalmas életmű és személyiség. Mindenkinek másképp, de mindenképpen 2023 perspektívájából.

Kemény Zsófi, Szöllősi Mátyás, Háy János, Lackfi János, Erdős Virág, Berta Ádám, Szabó Borbála, Karafiáth Orsolya és Gurubi Ágnes után most Berg Judit válaszait adjuk közre: 

Melyeket tartja Petőfi legizgalmasabb sorainak, és miért éppen ezeket?

Nagyon szeretem Petőfi prózai műveit, az Úti leveleket és Úti jegyzeteket, de az Aranynak írt leveleit is – egyetemistaként olvastam ezeket először, ekkor éreztem meg, hogyan beszélgethetett, hogyan viszonyult másokhoz, és mennyire belevaló, vagány humora volt.

Mi a legkorábbi vagy legmeghatározóbb emléke a költővel kapcsolatban?

Az első műve, amit megismertem, az Arany Lacinak írt ürgeöntős verses mese volt. Apukám fejből mondta mindig, de a Laci nevet Jutkával helyettesítette. Kézenfekvőbb lett volna a Juci, de akkoriban még toporzékoltam, ha bárki Jucinak mert szólítani. De a verset kétéves korom óta tudom fejből, és persze ezerszer elszavaltam azóta a gyerekeimnek is.

Aktuális-e (akár részeiben, akár egészében) ma?

Nagyon. Nyelve a mai napig közel áll hozzánk, öntudatlanul is idézzük őt, hivatkozunk rá. És ugyan a mai embert többnyire nem az a gondolat bántja, hogy nem ágyban, párnák közt akar meghalni, mégis kortársunknak érezzük őt, amikor az általa szeretett, számára fontos személyekről, helyekről, érzésekről, témákról beszél.

Melyik Petőfit érzi legközelebb magához? A forradalmárt, a hitvest, az Alföld szerelmesét vagy valami mást?

Leginkább az embert, aki megalkuvás nélkül, szenvedélyesen élte az életét. Mostanában én is, mint idén olyan sokan, belemerültem Petőfibe – hamarosan befejezek egy ifjúsági történelmi kalandregényt, amelynek ő az egyik főszereplője (néhány mai gyerek mellett). Egy éve folyamatosan Petőfitől és Petőfiről olvasok, és még mindig ámulok, mennyire elszánt, elhivatott és bátor volt.

Elképesztő energiával képviselte, amiben hitt – legyen szó a hazáról és az ország érdekéről, szerelemről, vágyakról, magán- vagy közéletről.

Büszke volt, és ebből nem engedett; de képes volt alázattal, önfeláldozó módon szolgálni a jó ügyet. Jó lenne, ha sok ilyen habitusú ember élne ma köztünk és akarna valamit tenni az országért, bár a szókimondása és temperamentuma révén ma is tüske lenne sokak szemében.

Mit kérdezne tőle, miről beszélgetne vele, ha visszamehetne az időben?

Úgy képzelem, hogy jól éreznénk magunkat együtt. Annyi minden érdekelte, ami nekem is fontos! Ha közéletről vagy a világ dolgairól esne szó, tudnánk együtt lelkesedni és anyázni, de lehetne vele nevetni is – nagyon vevő vagyok a humorára. Beszélgetnénk utazásokról és úti élményekről, elmesélném neki, miért imádom a nagy hegyeket, de hagynám, hogy rám ragasszon valamit az Alföld iránt érzett rajongásából is. Közben ennénk egy jó túrós csuszát (mindkettőnk nagy kedvence), innánk egy kis bort (nem sokat, éppen csak, amennyi a beszélgetéshez jólesik), és nem fogynánk ki a témából hajnalig, mi balkezesek.