Obama egyik kedvenc írója a megbocsátásról írt lenyűgöző regényt

.konyvesblog. | 2019. december 27. |

A szépíróként, teológusként, esszéistaként egyaránt népszerű amerikai írónő, Marilynne Robinson Gilead-trilógiájának első és utolsó része évek óta olvasható magyarul, a középső kötet azonban csak most jelent meg Mesterházi Mónika kiváló fordításában, Itthon címmel. Barack Obama egyik kedvenc írója trilógiájának mindhárom részét egy képzeletbeli amerikai kisvárosba, Gileadba helyezte. Az első rész, a Pulitzer-díjas Gilead, a városka tiszteletesének, a hetvenhét éves John Amesnek hétéves fiához írott testamentumát, életére visszatekintő számvetését tartalmazza, középpontjában az apák és fiúk kapcsolatai állnak. A harmadik rész (Lila) az özvegy, idősödő tiszteletes és egy fiatal nő barátságának, lassan bontakozó szerelmének megörökítése. A középső rész a tiszteletes legjobb barátját, a szintén lelkipásztor Robert Boughtont és bonyolult családi kapcsolatait állítja az olvasó elé. Az élete végéhez közeledő férfi húsz év után újra találkozik nyolc gyermekének egyikével, a család fekete bárányával, alkoholista, a börtönt többször megjárt fiával. A történet egyértelmű bibliai parafrázis, a tékozló fiú példázatának újraírása, amely a megbocsátás és a megértés egyszerűnek tűnő, mégis rendkívül összetett problematikáját járja körül. 

Marilynne Robinson: Itthon

Fordította: Mesterházi Mónika, Magvető Könyvkiadó, 2019, 456 oldal, 4999 HUF

 

A cselekmény szinte jelentéktelen, a szöveg valódi tétje a lelkekben játszódó ellentmondásos és bonyolult változások bemutatása. Az analitikus regények hagyományának megfelelően a külső történések helyett a belső folyamatoké a főszerep. Nemcsak a cselekmény szegényes, de a tér is korlátozott, négyszázötven oldalon keresztül szinte végig be vagyunk zárva abba a házba, ahol egykor a hangos, vidám Boughton család legszebb napjait élte. A kissé megkopott, mégis valamiféle méltóságot képviselő épület és kert ad otthont annak a néhány hetes folyamatnak, melynek során Jack igyekszik elnyerni apja bocsánatát. A valamikor boldog, áldással és gyerekzsivajjal teli ház a színhelye ennek a megbékélési folyamatnak, ezzel a térbeli bezártsággal is a két férfi szembenézésére (önmagukkal és egymással) helyezve az összes lehetséges hangsúlyt. A középkorúvá vált férfi és haldokló apja mellett azért van még valaki a házban, aki nem kevésbé fontos szereplő: a fiú egyik húga, Glory, aki azért költözik haza, hogy egyre gyengülő apját ápolhassa. Bár a mindentudó narrátor egyes szám harmadik személyben szólal meg, a nézőpont mégis a nőé, aki ezt a folyamatot ijedt és reményteli figyelemmel kíséri, és aki maga is igyekszik megérteni alig ismert bátyja helyzetét, személyiségét. Két férfi nagy története az Itthon – egy nő szemszögéből. Egy végtelenül megértő és elfogadó nőéből, aki – a férfiakkal ellentétben – mély meggyőződéssel hiszi, hogy az emberek képesek megváltozni. Nagyon érdekes, hogy az éppen csak felvillantott Lila (aki a harmadik kötet főhőse) is ezen a véleményen van, mintha csak a nők volnának képesek hinni abban, hogy az ember megváltozásának reménye mindig fennáll. A férfiak, legalábbis ebben a regényben, sokkal szigorúbbak ezzel kapcsolatban. Boughton tiszteletes nem biztos abban, hogy fia megváltozhat, de maga Jack sem hisz igazán saját változásában, épp ezért nem biztos, hogy képes új életet kezdeni.

Az apa és fia közötti kapcsolat mellett az Itthon nem kevés figyelmet fordít a testvérpár lassan elmélyülő kapcsolatára, melyet az egész kötetre jellemző finomsággal és érzékenységgel közvetít. Ez a lassú folyású, törékeny és áttetsző próza valószínűleg azért ilyen nyelvileg, mert maguk a szereplők is ilyenek. Az emlékeket a jelenbe vetítő kötet szereplői végtelenül lassan és óvatosan közelednek egymáshoz, egyrészt csalódásaikból okulva, másrészt az őket beburkoló csöndet és magányosságot féltve. Mindhárom szereplő az életére tekint vissza: az apa azért, mert a végén jár, két gyermeke pedig egy-egy megrendítő erejű csalódás miatt. Nemcsak egymáshoz próbálnak közel kerülni, de önmagukat is próbálják megérteni – a két dolog persze szorosan összetartozik, hiszen a másik megismerése és megértése mindig önmagunk megismerése és megértése egyben. Az elhibázott életekre való visszatekintésben egyáltalán nincs düh vagy bármiféle erős indulat, inkább csak szomorúság és beletörődés. Az önmagukat és egymást elemző gondolatokban, beszélgetésekben sok olyan téma előkerül (többek között az igazság és jóság viszonya; a hit keresése és a képmutatás; a megbocsátás és a megértés egymást feltételező volta; az eleve elrendelés), melyben a teológus Robinson válik láthatóvá, de ezeknek a kérdéseknek a végiggondolása sohasem lesz tolakodó, vagy didaktikus betét, hanem olyan hétköznapisággal jelenik meg, hogy a vallásos közegben nehezen mozgó, vagy attól idegenkedő olvasó számára is van relevanciája. Az író ráadásul soha nem válaszokat ad, hanem csak a kérdéseket, és megválaszolásukban rejlő nehézségeket fedi fel.

A fentieken túl a regény középponti kérdése az idegenség, a sehová nem tartozás érzése. Miért van az, hogy vannak, akik gyerekkoruktól idegenek a közegükben? Ki tehet erről? Lehet-e változtatni ezen? Jack örökös idegenségére az apja a következőképpen reagál: „Csak nem ismertem még egy gyereket, aki ne érezte volna magát otthon abban a házban, ahol született. A többiek, tudod, mind hazajönnek az ünnepekre. Mindig olyan volt, mintha egy nagy vendégség volna, a játékok, amiket játszottak, a zaj, amit csaptak, és anyátok csak nevetett a mindenféle ugratáson meg badarságon. Te meg, ha módját találnád, itt se lennél.” Lehet-e bárki is otthon, aki idegen? Hogy Jack végül megtalálja-e az otthont, megnyugvást hozva ezzel apja és húga életébe is, az a regényből kiderül. Az Itthon a csendes, hétköznapi tragédiák könyve, amelyben párbeszédeink tehetetlensége, a családi kötődések terheltsége is lelepleződik. Minden szomorúsága ellenére mégis vigaszt sugárzó, elmélyülésre késztető, a befelé fordulást, az önmagunkkal való találkozást segítő kötet, hosszú, tűnődő téli estékre tökéletes olvasnivaló.

 Szerző: Kolozsi Orsolya

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!