A Micimackó népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy világszerte több mint 50 millió példány kelt el belőle. Azonban három ember biztosan nem rajongott ezekért a történetekért: a szerző, A. A. Milne, az illusztrátor, Ernest H. Shepard, és Milne fia, Christopher Robin. Alan Alexander Milne és fia, Christopher Robin Milne, akinek a neve szorosan összefonódott a világhírű Micimackóval, ám kapcsolatuk közel sem volt zökkenőmentes. A könyvek népszerűségével nemcsak A. A. Milne vált híressé, hanem Christopher Robin is, akinek alakja elválaszthatatlanul összekapcsolódott Róbert Gidával. Bár kezdetben ez ártatlan játéknak tűnt,

a Micimackó súlyos teherré vált Christopher számára,

aki felnőttként eltávolodott apjától.

Micimackó ihletője

A. Milne igazi úriember volt, aki olyan írókkal krikettezett, mint a Sherlock Holmes-detektívregényeket jegyző Arthur Conan Doyle. Vígjátékokat írt a Westendre, megjárta az I. világháborút, majd hazatérve egy véletlennek köszönhetően jött az ihlet a Micimackóhoz. Az író és fia sussexi házukban töltötték az időt. Milne felesége Londonban, a kisfiú dadája pedig kimenőn volt, így Christopher magában játszott a kedvenc plüssállataival, amik később Milne főszereplőivé váltak.

Christopher első születésnapjára kapta a plüssmackót, akit elsőre Edwardnak kereszteltek, később azonban a kisfiú átnevezte Winnie-nek

egy valódi medve után, amit a londoni állatkertben látott. Fülest Karácsonyra kapta, majd őket követte a többi karakter, akik életre keltek Milne képzeletében. A Százholdas Pagony helyszínét a sussexi táj inspirálta, Róbert Gida alakját pedig fiáról, Christopher-ről mintázta. Bár egyik műve sem ért a Micimackó nyomába, az író az első pillanattól kezdve írt verseket és történeteket a fiának. Ezeket először 1924-ben publikálta az Amikor még kicsik voltunk című verseskötetben. 

Kéretlen hírnév

A történetet 1926-ban adták ki mesekönyv formájában, de a Micimackó már a londoni Evening News hasábjain debütált, magyarul pedig 1935-ben jelent meg Karinthy Frigyes fordításában.

Az első kötet hamar bestseller lett, és a világ minden táján megszerették az olvasók a Százholdas Pagony lakóit. A Micimackóval egy időben

Christopher, vagyis Róbert Gida ihletője is közismertté vált, amely kezdetben izgalmas kalandnak tűnt a kisfiú számára.

ám idővel megtapasztalta a hírnév árnyoldalát.

Az ismertség nem csupán a közönség szeretetét hozta magával, hanem az iskolai zaklatást is, amikor az osztálytársai felismerték, hogy ő az a fiú, akiről az ismert történetek szólnak. 

Christophert egyre jobban zavarta, hogy a valóság és a mesében játszott szerepe összemosódik az emberek fejében. Sokan nem tudták elválasztani a két személyiséget, és azt hitték, hogy Christopher Robin és Róbert Gida mindenben hasonlít egymásra. Az igazi Christopher azonban teljesen más személyiség volt, mint amilyennek apja Róbert Gidát ábrázolta, és ez egyre nagyobb lelki terhet jelentett neki. 

Ahogy Christopher elkezdett felnőni, már korántsem élvezte, hogy szülei egyik könyvbemutatóról vitték a másikra és büszkén mutogatták a közönségnek, mint az igazi Róbert Gidát. 

Apja megpróbálta megmenteni

A.A. Milne maga is felismerte, hogy a hírnév, amelyet a Micimackó és Christopher Robin szerzett, káros lehet fiára nézve. 1929-ben, néhány évvel az első Micimackó könyv kiadása után, az író úgy döntött, hogy felhagy a gyerekkönyvek írásával, mert bár elismerte, hogy a történeteket Christopher ihlette, féltette a fiát. 

Nyilvánosan kijelentette, hogy Christopher túl sok figyelmet kapott, és nem szeretné, ha a hírnév bármiben is befolyásolná az életét.

Milne megpróbálta enyhíteni a károkat, de ekkorra fia már eltávolodott tőle. Christopher úgy érezte, hogy apja az írói sikereit az ő életére és identitására építette, a hírnév pedig elvette tőle a normális életét.

Szembenézett a múlttal

Fiatalemberként Christopher további kihívásokkal szembesült. A második világháború idején katonaként szolgált, de amikor hazatérve megpróbált újra beilleszkedni a polgári életbe, nemcsak a háborús élményekkel, hanem a múltjával is szembe kellett néznie. A hírnév és a mese karakterével való azonosítás továbbra is kísértette.

A felnőttkori traumáit önéletrajzi könyvében dolgozta fel, amit apja halála után adott ki. A The Enchanted Places című művében őszintén beszámolt arról, hogyan élte meg az ismertséget és az apjával való bonyolult kapcsolatot. A kötetből kiderül, hogy

sokáig dühös volt és csalódott az apjában, mégis megpróbált megbékélni azzal, Milne állítása szerint, ellopta a gyerekkorát,

a nevét, és nem hagyott neki mást, mint Róbert Gida örökségét.

A Micimackó hagyatéka

Annak ellenére, hogy felnőttként megbékélt apja döntésével, Christopher elidegenedett a szüleitől, különösen édesanyjától, akivel életének utolsó tizenöt évében mindössze egyszer találkozott. Feleségül vette unokatestvérét, Lesley de Sélincourt, akivel egy lányuk született, és elhatározta, hogy jobb apa lesz, mint amilyen a saját apja volt.

A Micimackó világszerte elsöprő sikert aratott, de Christopher Robin sosem érezte igazán magáénak a mesét. Apja halála után egyetlen pennyt sem fogadott el a Micimackó után járó jogdíjakból. A Disney a hatvanas években megvásárolta a mese jogait, így a történet a rajzfilmekben él tovább. 

Forrás: Reader’s Digest, Time Magazine

Fotó: Wikimédia Commons