Nem könnyű az élet a nagyvárosban. Mikor a huszonhét éves Ben Browne Londonba érkezett, hogy megkezdje tanoncéveit, nehézségek sorával kellett megküzdenie: végtelen munkanapok, szerelmi ügyletek, unalmas irodai pepecselés, és persze pénz, pénz, pénz. Mármint a hiánya. Mindez pedig nem tegnap történt, és nem is ötven éve – hanem 1719-ben. A Browne család angliai birtokán kiállított levélgyűjtemény tanulsága: „Valójában semmi sem változott”.
Elvesztettem ifjúságom virágát
Ben Browne 1719-ben hagyta ott kisvárosi életét, hogy Londonban próbáljon szerencsét. A nagyvárosi élet tapasztalatait levélben írta meg apjának – háromszáz évvel később pedig a fennmaradt levelekből mintegy hatvanötöt kiállítottak az angliai Townendben.
‘Nothing has really changed’: letters from 1719 reveal familiar worries of London life https://t.co/rvUf9NZRWZ
— The Guardian (@guardian) March 26, 2024
„A levelek tartalma olyan ismerős, hogy világossá válik, valójában semmi sem változott” – véli Emma Wright, a gyűjtemény igazgatója. És valóban: a Ben beszámolóiból kirajzolódó gondok és örömök semmit sem vesztettek érvényességükből.
A 27 éves ifjú változatos társasági életet élt, és szüntelenül pénzhiánnyal küszködött.
Panaszkodott, hogy túl sok időt tölt az irodában, és egész nap csak jogi dokumentumokat másol.
„Elvesztettem ifjúságom virágát” – írta apjának, hozzátéve: igazán semmi szükség nem volt arra, hogy öt évre elköteleződjön tanoncnak. Máskor pénzt kért, hogy ki tudja fizetni a lakbérét – valamint megvásárolja a londoni élet elengedhetetlen kellékeit, úgymint harisnyát, térdnadrágot és parókát.
Shakespeare és a cselédlány
Azonban bármilyen szorult helyzetben is volt, Ben sosem mondott le arról, hogy barátaival eljárjon enni-inni, és hogy könyveket vásároljon: könyvgyűjteménye, mely
elsősorban lovagregényekből és Shakespeare-drámákból áll,
a mai napig elérhető a Townend-i könyvtárban. A gyűjtemény már megvásárlásakor is kisebb vagyonba kerülhetett – nem csoda hát, hogy Ben erről a szenvedélyéről apjának nem számolt be.
Végül aztán az ifjú hivatalnokot is utolérte a szerelem. Egy levélben beszámolt arról, hogy elvette Mary Branch-et, akinek ekkor már egy ideje titokban udvarolt. Mary Ben munkáltatójánál dolgozott cselédként, és Ben félt, hogy apja nem adja áldását a frigyre. Sajnos az apai levelekből kevés maradt fenn, így nem tudhatjuk, pontosan mi állt a válaszban – azonban Ben meghatottan hálálkodó levele, melyet nem sokkal a bejelentés után küldött szüleinek, arról árulkodik, hogy az áldás mégiscsak megérkezett.
(Guardian)
Nyitókép: Pexels
