Az 2440 a legkorábbi sci-fi-k közé tartozik, a korszak utópiáitól pedig abban különbözik, hogy műve cselekményét Mercier a távoli jövőbe helyezi. A szegény családból származó, írói karrierjét episztolákkal kezdő, aztán színdarabokkal, pamfletekkel és esszékkel jelentkező szerző 1771-ben a 18. század egyik legnépszerűbb és egyszersmind legvitatottabb regényét írta meg.

Egy város, ahol nincsenek tánctanárok és bűn a kávéivás

A L'An 2440, rêve s'il en fut jamais (nagyjából: A 2440-es év, egy álom, ha valaha is volt ilyen...) egy névtelen férfi kalandjait írja le, akit annyira kimerít egy, a párizsi mindennapok igazságtalanságairól folytatott vita,

hogy mély álomba merül, és 2440-ben találja magát.

A futurisztikus francia főváros roppantul tetszik neki, mert kényelmes és praktikus ruhákat viselnek a polgárai, a gyógyítás pedig tudományos alapú, a kórházak ezért igen hatékonyak. A közlekedés kétoldali (Mercier jelenében ez még nem így működött), nincsenek viszont az utcákon prostituáltak és koldusok. De a városban papok és szerzetesek, illetve tánctanárok és koldusok sincsenek. Eltörölték a rabszolgaságot és megszüntették az állandó hadsereget. Nem lehet kapni se teát se dohányt, az írókat pedig nagy tisztelet övezi.

Balra a 2440 egy illusztrációja, jobbra pedig a szerző portréja. Forrás: Wikipedia

Mercier egy olyan társadalmat képzelt el, amelyet elkerült az ipari forradalom. A kávéivás bűncselekménynek számít, Pennsylvaniát egy azték császár vezeti, Párizst pedig annyira átépítették, hogy

a főhős alig ismeri fel a saját városát.

Bestseller a pult alól

A szerző mintha megsejtette volna Haussmann báró nagyszabású városrehabilitációs terveit, amelyek egy szűk évszázaddal a regény megjelenése után teljesen átszabták a francia főváros szövetét és utcaszerkezetét. És bár a közelgő forradalmat sem szagolhatta ki, a 2440-ben Mercier mégis a Bastille lerombolásáról ír.

Igaz, nála a király volt felelős ezért.

Az Ancien Régime hívei épp ezért nem szívelték túlságosan a 2440-et. Először a szerző nevének feltüntetése nélkül jelent meg a kötet és sokáig obskúrus könyvkereskedőktől lehetett beszerezni, pult alól. Bár a Szentszék két évvel a megjelenés után Indexre tette a regényt, Spanyolországban pedig állítólag a király személyesen égette el egy példányát, Franciaországban underground bestsellernek számított.

„Jó éjtzakát.”

Még Mercier életében több mint húsz újrakiadása lett, de számos külföldi fordítást is készítettek belőle ‒ közülük számos engedély nélküli, néha pedig a szövegen is módosított a fordító.

Az 2440 jóindulatú, felvilágosult monarchiája számos kortársat és későbbi írót is megihletett. Betje Wolff 1777-ben adta ki a Holland in het jaar 2440 című kötetét, Vlagyimir Odojevszkij pedig legalább a dátumon változtatott,

ő az 4338-as évbe képzelte az 1835-ben megjelent Pétervári leveleit.

Amint Miskolczi Ambrus írásából kiderül, nálunk is ismerték Mercier kötetét. Báróczy Sándor a magyar nyelv hasznát bizonygató könyvében az ő elgondolásait valló István így köszön el beszélgetőtársától: „…elmegyek lefekünni, vajha a Sz. Végezéseknek úgy tetszenék rendelni, hogy Mercier kétezernégyszáznegyvenedik álmadása szerint legfőbb boldogságban tanálnám hazámat felébredésemmel! Jó éjtzakát.”

Forrás: OpenCulture, Múlt-kor, 2000

Nyitókép: Goodfon.com