Megint nem tudod, hova tetted a szemüveged? Esetleg pont a kedvenc regényed főszereplőjének a neve nem jut eszedbe? Lisa Genova szerint nincs ok az aggodalomra, ez teljesen normális, írja a Startribune.

A Harvardon végzett idegtudós Lisa Genova öt sikeres regény szerzője, ezek közül a leghíresebb minden bizonnyal a Megmaradt Alice-nek. Az Oscar-díjas filmfeldolgozást is megért regény Alzheimer-kórral szembesülő főszereplőjét a vásznon Julianne Moore alakította. 

Genova új könyve egyben az első ismeretterjesztő kötete is. A Remember azt járja körül, miért és hogyan emlékezünk, illetve felejtünk. Ennek apropóján a Friends of the Hennepin County Library felkérésére Zoomon beszélt a témáról. A beszélgetés itt megnézhető:

A beszélgetés során kiderült, hogy Genovából kvázi véletlenül lett író. Amikor a nagyapját Alzheimer-kórral diagnosztizálták, mindent elolvasott, ami a szakirodalomban fellelhető a betegségről, beleértve az ápolási útmutatókat is. Mindebből viszont hiányzott számára az érintettek személyes nézőpontja. Egy olyan történet, amiben valaki, akinek Alzheimere van, meséli el, milyen az. Aztán egy nap Genova úgy gondolta, megírja ő ezt a könyvet.

Mivel a könyv 2007-es megjelenése óta Genova rengeteget beszélt az Alzheimerről, feltűnt neki, hogy az emberek nem nagyon tudják, hogyan működik normálisan a memória, hogyan fejleszthető, illetve meddig egészséges, hogy elfelejtenek dolgokat. És ahogy idősödnek - érthetően - az embereket egyre jobban aggasztja a téma.

A tudós szerző szerint emlékezés és felejtés kérdésében a legfontosabb tényező a figyelem. 

Azaz csak arra tudunk emlékezni, amire tényleg odafigyeltünk.

“Azt hiszem, sokan gondulják úgy, hogy a memória olyan, mint egy videókamera, ami folyamatosan veszi fel a dolgokat, és ha elő akarunk hívni valamit, akkor elég megnyomni a ‘lejátszás’ gombot.” Csakhogy a memória nem így működik. Tehát amikor nem találjuk a kulcsunkat, a telefonunkat, mert nem emlékszünk, hova tettük, annak nem a memóriához van köze, hanem ez a szétszórtságunkhoz. Nem figyelünk, hova tesszük a szemüvegünket, mert éppen valami mást csináltunk: csetelünk vagy véggigondoljuk a tennivalóinkat.

A beszélgetésből kiderül, hogy nem is egyetlen memóriánk van, hanem máshol tárolódnak az adatok és az információk, máshol azok a dolgok, amik megtörténnek velünk, és megint máshol például az izommemória. A megtörtént események emlékei ráadásul minden alkalommal, amikor felidézzük őket, változnak egy kicsit - és még csak nem is vagyunk tudatában. A folyamatnak Genova szerint rengeteg oka lehet: hogy épp milyen a hangulatunk, hogy épp hallottunk valamit, ami új megvilágításba helyezi a múltbéli eseményeket.

A beszélgetés meglepő információja az, hogy Genova szerint a memóriajátékok a közvélekedéssel ellentétben nem fejlesztik a memóriát. Ami viszont nagyon hasznos neki, sőt, az Alzheimer-kór megelőzésében is komoly szerepe van, az a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás.