- A könyvet Hilde Østby a húgával, Ylvával közösen írta, aki emlékezetkutató.
- Az emlékezet azért fontos, mert minden kreatív tevékenység alapja.
- Az emlékezet a tények és a képzelet ötvözete. A fantázia és az erős érzelmek kiszínezik az emlékeket. A legerősebb emlékeink pont azok, amelyek érzelmileg fontosak számunkra.
- Azonban minél emocionálisabb egy emlék, annál kevésbé megbízható.
- Ezt mutatja a tanúpszichológia is, amely a 70-es években vált fontos kutatási területté. A szemtanúk bizonyíthatóan elég hiányosan emlékeznek.
- Bár azt hisszük, hogy pontosan emlékezünk, a memóriánk valójában megbízhatatlan.
- Ez azért is van, mert nem az a memória feladata, hogy mindenre pontosan emlékezzünk. Az emlékezet a jövőre vonatkozó jóslataink nyersanyaga.
- Ha eszünkbe jut egy emlék, mindig hozzáteszünk és elveszünk belőle. Az emlékezet olyan, mint egy rossz rendező: minden alkalommal, amikor előhívunk egy emléket, át is írjuk.
- Az emberek emlékezete nagyon eltérően működik. Van, akinek az arcmemóriája jó, van, akinek az önéletrajzi, az epizodikus vagy a szemantikus emlékezet az erőssége.
- Az egyéni emlékezet hiányos, becsap minket. De mivel sokféle emberi emlékezet létezik, jól ki tudjuk egészíteni egymást.
- Az emlékezet számára a kontextus alapvető. Ezt igazolja az úgynevezett búvárkísérlet, amely során a búvároknak víz alatt kellett szavakat megtanulnia.
- Ezt a könyvet úgy írták meg, hogy emlékezetes legyen. A memória nagy történetét tehát úgy építették fel, hogy megmaradjon az olvasók emlékezetében.
- Meglepő kapcsolat van a depresszió és az emlékezés közt. Ennek az oka az, hogy a depresszió a jövőkép ellen hat. A szép dolgokra, részletekre való emlékezés segíthet.
- Szóba került a borítón szereplő csikóhal is. Ez a hippokampuszt jelképezi, amit Julius Caesar Aranzi fedezett fel 1564-ben. A későbbi kutatásokban nagy szerepe volt egy páciensnek, akinek műtéti úton eltávolították a hippokampuszát, ezt követően nem tudott többé semmit megjegyezni.
