Az erőszak és a halál kitörölhetetlen része McCarthy Amerikájának

Az erőszak és a halál kitörölhetetlen része McCarthy Amerikájának

.konyvesblog. | 2020. január 08. |

cormac-mccarthy.jpg

Forrás

Egy nyomasztó, a fényben is az árnyékot mutató világ Cormac McCarthy-é, amely az örök vadnyugat és az amerikai Dél emblematikus vidékein és törvényei között bontakozik ki. McCarthy első regénye 1965-ben jelent meg, jelenleg a tizenegyediken dolgozik. A többszörösen díjnyertes író 2007-ben megkapta a Pulitzer-díjat, Nem vénnek való vidék című könyvéből pedig négyszeres Oscar-díjas film készült. A szerző művei 2018 júniusától jelennek meg életműsorozat keretében a Jelenkor Kiadónál. Az 1968-as Odakint a sötétséget most olvashatjuk először magyarul, Greskovits Endre fordításában. Az 1992-es Vad lovakat, amely a Határvidék-trilógia első része, már ismerheti a magyar közönség, mindegyik kiadást (köztük a mostanit is) Szentgyörgyi József fordításában. A két regény időben meglehetősen távol helyezkedik el egymástól, motívumaikban, világfelfogásukban mégis hasonlóak. Ezek alapján összegyűjtöttük, és pontokba szedve mutatjuk McCarthy prózájának néhány jellegzetességét.  

Cormac McCarthy: Odakint a sötétség

Fordította: Greskovits Endre, Jelenkor Kiadó, 2019, 261 oldal, 3499 HUF

 

Az ember jelenléte pusztulást visz a természeti tájba 

A regények által kirajzolt terek végtelennek tűnnek, a szereplők vándorlásaik során sekély sivatagokon, átláthatatlan bozótos erdőkön vágnak keresztül, mégis szűk számukra McCarthy kényelmetlen világa. Hiszen mindenhol ugyanazzal találkoznak: koporsó méretű ajtókkal, hullaszerű szemekkel, koponyaforma arcokkal, rothadó állati tetemekkel. A pusztulás és pusztítás balsejtelme járja át az Odakint a sötétség sorait, amelyben egy testvérpár, Culla és Rinthy bolyongásait követhetjük végig. A báty kiteszi az erdőbe a lány tőle fogant gyermekét, aki aztán a keresésére indul. Culla is útra kel, a többszörös bűn terhe alatt, ám mindenhonnan menekülnie kell három démonszerű férfi elől, akik rejtélyes módon követik őt. A történetet átszövő fény-árnyék játék mindig a sötétséget hangsúlyozza, a szépség is félelmetes külsőben jelenik meg: „Nézték, ahogy leül a batyuval a kezében, a könyökénél álló lámpát megtámadta egy molylepke, és sötét árnyékot vetett az arcára, amelyet mintha foglyul ejtett volna a törékeny koponya, a vékony rozelitcsont, akár egy porcelánmaszk.”  

Borítópornó extra: A Cormac McCarthy-sorozat

Új rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Cormac McCarthy 85. születésnapja alkalmából ezúttal a Jelenkor gondozásában megjelenő életműsorozat borítóiról beszélgettünk Váradi Zsolt grafikussal. Ma nyolcvanöt éves Cormac McCarthy, az egyik legjelentősebb kortárs amerikai író.

A természeti formák tisztasága ritka ásványként csillog át az emberi felszínen. A tömör tájleírások a McCarthy-próza szerves részét képezik. A különféle növények harmóniában növekednek egymás mellett, a távolból nemes állatok figyelik az embereket és megszelídített társaikat. A Vad lovak két felnőttet játszó tizenéves cowboya, John Grady Cole és Lacey Rawlins, Texasból Mexikóba lovagol a füves pusztákon át, ahol megtalálni vélik azt, ami az ő Amerikájukban már csak egy letűnt kor nosztalgiájaként, egy rétegnépesség szikkadt mindennapjaiként él tovább, az igazi Vadnyugatot:

„Bíbor párában nyújtózott el a síkság, nyugat felé a felhők alatt vízimadarak ritkás rajai húztak észak felé a leszálló nap előtt, mint halrajok egy égő tengerben, közelebb a prérin aranyszín porfátyol alatt teheneket hajtó vaquerókat láttak.” 

Az válik bűnössé, akit a társadalom annak akar látni 

A mexikói vaquerók, azaz marhapásztorok csizmás-kalapos figurái testesítik meg azt az ideált, amit John Grady és Rawlins keresnek: a szűkszavú, egyedül boldoguló férfit, akinek különös kapcsolata van a lovakkal és ezáltal jobban érti a természet működését, mint az attól elszakadt városban élő emberek. Egyensúly azonban nem jöhet létre. A történet elejét áthatja az üldözés, a számonkérés balsejtelme, ahogy a két fiatal minden úton poroszkáló magányos lovasról azt hiszi, hogy utánuk, értük jött. Míg aztán a bűn vélt vagy tényleges elkövetése valósággá válik egy lólopási ügy, valamint John Grady és egy ranch tulajdonosának a lánya közti testi kapcsolat formájában. John Grady valószínűleg életében először szembesül azzal, hogy egy társadalom akkor is érvényesíteni fogja vele szemben a törvényeit, ha ő kívülálló szeretne maradni. A fiú naivnak tűnő elképzelései a szerelemről és az igazságról sorra zúzódnak szét a bírói meghallgatás alatt, a börtön falai között, a lánnyal való utolsó beszélgetés alkalmával.  

Cormac McCarthy minden szempontból öntörvényű szerző

Fotó: Derek ShaptonCormac McCarthy nem az a típusú szerző, aki könnyen adja magát - sem az olvasóinak, sem pedig azoknak, akik szövegei fordítóiként hónapokig az ő világában élnek, tobzódnak és gyötrődnek. McCarthy néhol hömpölygő, máshol minimalista prózája igazi fordítói kihívás, ahogy az is,...

Culla és Rinthy útját is a bűn és annak következményei kísérik végig. A regény szereplőit a korszak meghatározhatatlansága, a régies, század előtti világot idéző tárgyi környezet keveredése olyan modern, apokaliptikus felhangú kifejezésekkel, mint android, plazma, celluloidgallér, gázlehelet, mitikus térbe helyezi, és a bűnösség kérdését is szimbolikus síkra emeli. Culla bármerre megy, mindenhol árnyékok kísérik, gyanakvás fogadja, és zűrzavart hagy maga után, míg Rinthy minden házban befogadásra, megértésre és támogatásra lel. Mint a bűn elszenvedője, ezáltal annak részese, azonban ő is meg van jelölve: melléből a kisfia elvesztése után még hónapokkal is csepeg a tej, ami átáztatja a ruháját. 

Az ok-okozati viszonyok nem léteznek 

A bűnre válaszul érkező igazságszolgáltatás is mitikus formában rajzolódik ki az Odakint a sötétség lapjain. A meleget nem adó tűz állandó jelenléte, a démonikus üldözők, akik elől nem lehet elbújni, egy kígyóktól rettegő öregasszony, a folyón való átkelés, egy égő ló, mind a pokol képzeteit erősítik az olvasóban. 

A túlvilági elszámoltatás mellett a földi bíráskodás is hasonlóan kérlelhetetlen. Mindkét forma olyan szabályokhoz igazodik, melyek a szereplők számára kiismerhetetlenek, megérthetetlenek. John Grady, amikor már Észak-Amerikában kerül ismét bíróság elé, valamiféle igazságos rendezést vár az ügyében, hiszen tisztában van azzal, hogy ő is elítélendő tetteket követett el, ám mégis elengedik. Kényszeresen kutatja a lopottnak gondolt ló eredeti gazdáját, ám nem jut nyugvópontra, nem talál válaszokat. 

A kiismerhetetlen világ az emberek közti kapcsolatban is tükröződik 

McCarthy stílusának egyik nagyon egyedi jellegzetessége a párbeszédek kezelése. Az egyes elemek általában új sorban kezdődnek, de a dialógus jelzése nélkül, akár oldalakon át. Mivel sokszor nem kapunk kiegészítő információkat, könnyű belezavarodni abba, hogy ki beszél. Ez azt eredményezi, hogy kénytelenek vagyunk visszalapozni, visszatérni a korábbi részekhez, és erősen koncentrálni. Ez a technika nehézzé is teszi az olvasást, és a frusztráció olyan érzését váltja ki belőlünk, amely a regények szereplőinek is alapvető állapota. Nemcsak a külső világot, de egymást sem értik, ahogy folyton visszakérdeznek, mintegy maguk is belezavarodva egy párbeszédbe. Mikor Rawlins az élet nagy kérdéseiről vár valamiféle útmutatást John Gradytől, a beszélgetés üres fecsegéssé, zagyvasággá silányul. 

 A megértés lehetősége rejtett formában van jelen

A regényekben mégis feltűnnek néha olyan szereplők, akik mintha értenének valamit a nagy egészből. Mint mesebeli útitársak, egy rövid időre keresztezik a főhősök útját, és példázatok formájában rájuk bíznak egy-egy rejtett igazságot. John Gradynek szerelme nagynénje meséli el a pénzverő történetét, aki véletlenszerűen választja ki, hogy a pénzérmét melyik oldalára fordítva helyezi a prés alá:

„Ha van is valami törvényszerűség ebben a dologban, akkor az olyan formát ölt, amit az én szemem nem ismer föl. Számomra ugyanis mindig az volt a kérdés, hogy az a forma, amit a mi életünkben látunk, a kezdet kezdetétől jelen volt-e, vagy csak véletlenszerűen bekövetkezett eseményekről van szó, amelyeket utólag nevezünk törvényszerűségeknek.”

Van-e sorsunk? Esetleges-e az életünk, ami öntudatlan választások mentén alakul egy adott módon? Változtathatunk-e a világon? 

Culla disznópásztorokkal találkozik, akik egy óriási disznócsordát terelnek át egy szűk hasadékon egy szirtre, amelynek pereméről a megijedt disznók az alattuk hullámzó folyóba zuhannak, magukkal sodorva az egyik pásztort. A többiek Cullát kezdik okolni a haláláért, aki szerintük hátulról elkezdte az állatokat a szakadék felé terelni. Egy prédikátor is érkezik, aki szintén meg van győződve róla, hogy Culla gonosz és bűnös, és végül megegyeznek, hogy felakasztják a férfit. Culla végül megmenekül, és ő, Rinthy és John Grady tovább bolyonganak ebben az otthontalan pokolban, maguk sem tudva, hogy valami elől vagy valami felé futnak. 

Szerző: Monostori Andrea 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.