- A varjú központi metafora nemcsak Jászberényi prózájában, de az életében is. Elmesélte, hogy gyerekkora óta kapcsolata volt a szinti cigánysággal, az édesanyja például a szomszédban lakó cigányasszonytól tanult főzni. Pár éve pedig előkerült egy régi szakácskönyv, benne a varjúleves receptjével.
- A Levelek Háfiznak tárcasorozatában is megírta már azt a gyerekkori esetet, amikor a testvérével légpuskával akartak lelőni egy varjút (spoiler: nem sikerült). „A varjakhoz köthető, hogy megtanultam: ölni sosem egyszerű” (a teljes írást ITT elolvashatjátok).
- A varjak időről időre megjelennek az életében: előző nap a házból kilépve az autó tetején károgott egy példány, de amikor 2015-ben elindult Szíriába, akkor a kairói lakásába repült be egy.
- A embernek kialakul egy magánmitológiája, de magát nem tartja babonásnak, inkább racionális embernek.
- Revelációként hatott rá Freud álomfejtése, mely szerint az álomban minden rész te vagy. Szerinte a novellákban is minden szó egy irányba mutat – mégpedig afelé, amit el akar mesélni. Ezért is baromi sokat kotlik a szövegei felett; ahogy fogalmazott: halálfélelem elengedni egy szöveget.
- A Varjúkirály egy hároméves történet, és „van az a pillanat, amikor már le tudod írni”.
- Számára nem jelent boldogságot és felszabadulást az írás. Az egyetlen szórakoztató benne, hogy íróként te tudod a rendszert, a kulcsot. Elementáris rettegést okoz, hogy hiába írt egy jó novellát, nem biztos, hogy a következő is az lesz. Semmi nem jelent garanciát semmire, íróként mindig mindent újra kell kezdeni, és rutinból nem lehet jó könyveket írni.
- Most olvasta Térey önéletrajzát, és nagy igazságnak tartja, amit Térey is vallott: ha valamit nem írsz le, az elveszik.
- A kötetben szereplő kisregény és 14 novella elbeszélésszinten családi történetek, veti fel Valuska László, de vajon máshogy nyúl ezekhez a nyugati történetekhez, mint az előzőekhez? Jászberényi szerint nagyon ritkán látunk túl a nagyszülők történeteinél, habár ezek a történetek, ha homályosan is, de megvannak. Íróként az érdekelte, hogy rekonstruáljon egy végtelenül hiányos történetet. Például a katolikus, paraszti családból származó nagypapáét, aki Budapesten egy zsidó lányba szeretett bele. Neki az apja mesélte el ezt a történetet, viszont a nagyanyja számára ez a sztori nem létezett.
- A novellái, azt reméli, azért működnek, mert megfigyelhető bennük az univerzális morál hiánya, ami végső soron magát a morált jeleníti meg.
Nyitókép: Posztós János
