Krasznahorkai Lászlót és svéd fordítóját, Daniel Gustaffsont január 23-án Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjjal ismerték el Stockholmban a Herscht 07769 című regényért (kritikánk itt, beleolvasó itt), ennek alkalmából pedig az író interjút adott a Svenska Daglabadet svéd lapnak.
A 444.hu szemléje szerint Krasznahorkai egyebek mellett arról beszélt, hogy szerinte miért nincs ma remény Magyarországon, és kitért arra is, hogy mit szólna, ha egyszer végre tényleg ő kapná az irodalmi Nobel-díjat.
Krasznahorkai László egy szélsőjobboldali tüntetés „Vissza Trianont” plakátját felidézve jegyezte meg, hogy az emberek mennyire műveletlenek. „Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek” – fogalmazott.
Úgy folytatta, szerinte „ma Magyarországon már nincs remény”, és ez nemcsak a jelenlegi hatalom miatt van, hanem „az ilyen emberek miatt is”.
A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció”
– osztotta meg lesújtó véleményét az író.
Azt is mondta: „A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda. Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van.”
Mit szólna a Nobel-díjhoz?
Krasznahorkai neve évről évre felmerül az irodalmi Nobel-díj egyik esélyeseként. Az interjúban röviden erre is kitértek: az író azt mondta, nagyon érdekes lenne, ha megkapná a díjat, és meg is lepődne.
De a figyelem? Ma egy stockholmi gyógyszertárban voltam. Senki sem tudta, hogy ki vagyok. Az irodalmi világ egy nagyon szűk kör. Az emberek talán vesznek könyveket - na de milyen könyveket?”
Krasznahorkai nemzetközi sikere nem új, de talán egyre nagyobb: nemrég írtuk meg, hogy a Herscht 07769 angol nyelvű fordítása fontos amerikai díjra esélyes, a kötet New York-i bemutatóját pedig Patti Smith író-énekes közreműködésével tartották.
„Krasznahorkai nagyszabású elbeszélése már-már fájdalmasan szórakoztató. (...) A 432 oldal hosszú mondattól nem szabad megijedni, egy nagy lélegzetvételnyi elbeszélés, nem műfaji, hanem előadói értelemben, mármint úgy lüktet a szöveg, mint ami tényleg el lett beszélve. Krasznahorkai műfajilag is elbeszélésnek tartja, nem regénynek a művét, (...) olyan világteremtés és -pusztítás történik, sok szálon futó cselekménnyel, meghatározó vagy kisebb, mégis erős karakterekkel, hogy ez bizony nagy regény is lehet” – írtuk kritikánkban a könyvről, amely nálunk a hét könyve is volt.
(444.hu)
Nyitókép: Fotó: Valuska Gábor
