2002. október 10-én, első magyar íróként ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat Kertész Imrének a Sorstalanságért. A Svéd Akadémia nyilatkozata szerint „Kertész álláspontjának hajthatatlansága világosan felismerhető stílusában, amely olyan, mint a szépnövésű galagonyasövény: tömör és tüskés a könnyelmű látogató előtt. Ezzel azonban

feloldja az olvasót a kötelező érzelmek terhe alól, és egy különleges gondolati szabadságra csábít.”

Első regényét, a diktatúra természetrajzát tükröző Sorstalanságot 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta, de a könyv csak 1975-ben jelenhetett meg, és a rendszerváltoztatásig szinte észrevétlen maradt. Művei az 1990-es évektől kerültek a hazai és a nemzetközi figyelem középpontjába.

A Magyar Nemzeti Bank most 7500 Ft névértékű ezüst emlékérmét, és annak 2000 Ft névértékű színesfém változatát bocsátja ki „Kertész Imre” megnevezéssel az irodalmi Nobel-díj odaítélésének 20. évfordulója alkalmából.

Az emlékérmék a 2012-ben indult magyar Nobel-díjasokat bemutató sorozat 7. darabjaként jelenik meg,

a Szent-Györgyi Albert, a Wigner Jenő, a Bárány Róbert, a Zsigmondy Richárd, a Hevesy György, valamint a Békésy György előtt tisztelgő emlékérméket követi a sorban.

A Kertész Imre tiszteletére megjelenő emlékérmék elsődleges szerepe a figyelemfelhívás, ismeretterjesztés és tisztelgés, a készpénzforgalomban nem játszanak szerepet.

Az emlékérmék előlapjának központi motívuma a Kertész irodalmi munkásságát meghatározó szárnyaló szabadság allegóriájának absztrakt, vonalas ábrázolása. A hátlapon Kertész félalakos portréja látható emblematikus kalapjával és sáljával, melyet kiegészít a portrétól balra, két egymás alatti sorban Kertész Imre kézjegye, valamint a „NOBEL-DÍJ ● 2002” felirat. A portrétól jobbra lent látható az emlékérmét tervező Holló István iparművész mesterjegye.

(Forrás: Kertész Imre Intézet)