Generációs regényként hivatkoztunk 2018 egyik legjobb regényére, a Libri irodalmi díj közönségdíját is elnyerő Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című művére, amelynek főszereplője a harmincas Lente Bálint a Reflex.hu online újságnál dolgozik. Az általunk is elbúcsúztatott Index.hu volt újságírója, Földes András felelevenítette, hogy Krusovszky a legnagyobb online újság bedőlését is megírta.
"Ha az Aranyélet nagyívű, sok szálon és több idősíkon játszódó történetmesélése és társadalmi realitása ennyire bejön a magyaroknak, akkor az a minimum, hogy Krusovszky Dénes nagyregényéből is több évadot megélő sorozatot gyártanak, mert ott van benne minden, ami miatt a harmincas generáció folyamatos útkeresésben van:
az el nem mesélt történetek, a rendszerváltásból kimaradó, ám nagyreményű apák árulása, a közélet miatti fojtogató levegő, az állandó meneküléskényszer és annak belátása, hogy sok mindent el tudtunk magunkról képzelni, de mennyivel fontosabb azt elképzelni, ami már nem leszünk sosem"
- írtuk akkor a regényről.
A regény megjelenéséig lezajlott már az Origo, a Népszabadság vagy a VS.hu elfoglalása, így azokból lehetett következtetéseket levonni, de ahogy David Foster Wallace Végtelen tréfája is egyre realistább műnek tűnik, úgy az IDŐ is máshogy olvastatja a regényt. A fiktív Reflex és a valóságos Index párhuzamait felesleges végigvenni, mert minden pont ugyanúgy történt (itt beleolvashattok a regénybe, itt belehallgathattok).
Krusovszky nem akarhatott generációs regényt írni, de azzá vált: mert pontosan meséli el a korunkat, így 10-20 év múlva könnyű lesz az Akik már nem leszünk sosemet elővenni, hogy megismerjük a korunkat. Krusovszky a regényvilág atmoszférájának megteremtéséhez használt közéleti utalásokat, egyáltalán nem hangsúlyosak a történetben, viszont pontosak.
Amikor a regényről interjúztunk, akkor a gazdasági és politikai utalásokról, a történetben atmoszférát teremtő háttérként megjelenő magyar közéletről Krusovszky a következőket mondta:
"De én még mindig azt érzem, hogy erről muszáj beszélni, mert különben nem történik semmi, és
ha nem reflektálunk, akkor nem is fogjuk megérteni, hogy mi folyik körülöttünk.
A regénynél is azt éreztem, hogy erről azért akarok írni, mert ezek olyan kérdések, amikkel foglalkozni kell, és hogy egy ilyen regénytér azt is lehetővé teszi, hogy tágabb optikai lencsével nézzem meg, amibe kicsit a múlt is belelóg, meg a magánélet is, meg a társadalmi ügyek is, de közben a regény lényege az lenne, hogy azt próbálja megmutatni, hogyan néz ki ez az egész valóság-konglomerátum az egyes emberek életében. (...) Amikor Bálint a Youtube-on nézi Trumpot vagy a tévében megjelennek a romákat ölő sorozatgyilkosok, azok háttérként működnek. Már csak azért is, mert ha egy ma élő értelmiségi fiatalról írok, akkor nagyon nehéz lenne hitelesen megírni, hogy ebből az egészből semmit nem lát, vagy ha lát is, azt nem érzi kellően problematikusnak."
