A foci Eb elején induló játékunkban minden nemzeti válogatottat egy-egy kiváló regény képviselt. Amíg a német stadionokban Európa legjobb futballválogatottját keresték, addig mi a Könyves házibajnokságán Európa legjobb regényét szerettük volna megtalálni. A Facebook-oldalunkon vasárnap este 9-kor indított szavazás hétfőn délben véget ért, a győztes Dragomán György 2005-ben megjelent regénye, A fehér király.
Erős mezőny
Ahogyan a rangos bajnokságokon sem rúghat labdába akárki, úgy itt is csak a legjobb könyvek kerülhettek versenybe. Irodalmi Nobel-díjasok, bestsellerek, klasszikusok és új felfedezések csatáztak, megannyi stílus, hangnem és téma szállt szembe egymással, megmutatva azt, hogy mennyire gazdag kontinensünk irodalma.
A két döntős
Végül aztán legyőzve olyan elképesztő regényeket mint a Sörgyári capriccio, A zongoratanárnő, A diákotthon vagy az Évek, ketten jutottak a döntőbe: Dragomán György A fehér király és a spanyol Irene Solà Énekelek, s táncot jár a hegy című könyve.
A mi Európa-bajnokunk
Hétfő délben végül az is eldőlt, hogy az utolsó szavazást a tavaly 50. születésnapját ünneplő Dragomán György regénye nyerte, bár ez kifejezetten nagy meglepetést nem okozott, hiszen ha rajtunk, drukkereken múlt volna, valószínűleg a győztes helyig repítjük a magyar válogatottat is, de erre sajnos nem volt lehetőség. A Könyves Eb-n azonban megtehették és meg is tették a drukkerek, azaz az olvasók, hogy magyar győztest avathatunk. Persze egyáltalán nem érdemtelenül, hiszen A fehér király az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb könyve.
Miről szól a könyv?
A több mint harminc nyelvre lefordított regény (melyből egyébként azonos címen filmes adaptáció is készült)
az 1980-as években játszódik, egy elképzelt kelet-európai diktatúrában,
a történéseket pedig egy tizenegy éves kisfiú nézőpontjából követhetjük. A mű a feszültséget végig fenntartva vezet be a diktatúra hétköznapjaia: az iskolán belüli és családon belüli erőszakba, a felnőttek és gyerekek kegyetlenségébe, a gyerekek és csonkává vált családok kiszolgáltatottságába.
A kis főhős életének egyik legnehezebb évét meséli el a regény, attól a pillanattól kezdve, hogy apját a Duna-csatorna munkatáborába viszik, egészen addig, amíg újra viszont nem láthatja. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy
abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ,
amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával.
A történetet a fiú nézőpontjából látjuk, akinek apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőtté válás terheivel, és aki a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttkor reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.
