A katalán hegyekben teljesen hétköznapi a varázslat

A katalán hegyekben teljesen hétköznapi a varázslat

"Itt fönn az idő is másképp múlik. Mintha nem ugyanolyan súlya lenne az óráknak. Mintha nem ugyanannyi ideig tartana egy nap, mintha az időnek még a színe és az íze is más lenne." Irene Solà olyan író, aki a táj és a benne élő ember egybefonódását különös érzékkel ragadja meg. A fiatal, katalán szerző második regénye a Pireneusok hatalmas hegyei között játszódik, ahol az ember és a természet szétválaszthatatlanul összefonódik, ahol a legendák, a babona uralkodnak, és ahol a csoda és a tragédia is olyan természetes, mint a víz és a levegő. A mágikus realizmus legerősebb hagyományát megidéző regény, az Énekelek, s táncot jár a hegy 2020-ban az Európai Unió Irodalmi Díját is elnyerte, nálunk pedig A hét könyve.

Fotó: Ignasi Roviró

Kolozsi Orsolya | 2021. április 26. |

„A villámok oda csapnak le, ahova akarnak. És a második villám Domènec fejébe csapott. Mélyre, nagyon mélyre hatolt, egészen le a szívéig. S a szeme előtt elsötétedett, szénfeketére égett a világ. Az ember lerogyott a földre, a fűtől zöldellő mező arca odasimult az övéhez, és a szabadon hulló, boldog víz ezer patakja becsorgott az inge ujjába, a derékszíja alá, a gatyájába, a zoknijába, azt kutatva, hol talál még száraz bőrt. Aztán az ember meghalt.” A tizennyolc fejezetből álló szöveg első lapjain egy hatalmas, semmiből jövő zivatar, és a vele járó villámlás megöl egy férfit, az egyik hegyi tanya fiatal gazdáját. Már itt nyilvánvaló, hogy a természet nem pusztán háttér ebben a szövegben, hanem az emberek sorsát alakító tényező.

Irene Solá
Énekelek, s táncot jár a hegy
Ford.: Nemes Krisztina, Farkas Anna. Magvető, 2021, 208 oldal
-

Az emberhez képest hatalmas, hol áldásos, hol pusztító természet az egyik dimenzió, a francia határhoz közeli kis spanyol falu és a faluhoz közeli tanyák lakóinak élete a másik. A két sík szorosan összekapcsolódik, nincsen alá-fölérendeltség, még a narráció is ezt az egyenrangúságot erősíti: minden fejezetnek más elbeszélője van, ezek egy része emberi lény, más része viszont állat vagy természeti jelenség.

A falu lakói mellett ugyanis tölcsérgomba, felhő, medve, őz, kutya, sőt, maga a hegy is felsorakozik a narrátorok közé, de mitikus lények (például vízi tündérek) is elbeszélővé válnak ennek a különös, rendkívül költői nyelven megírt könyvnek a lapjain.

Minden fejezethez más perspektíva és más hang is tartozik, másképp beszél a turista, a helyi lakos, az özvegy nő, és megint másképp a gomba vagy az őz. A szerző kiválóan elkülöníti ezeket a hangokat, más világlátás, stílus és más beszédmód kapcsolódik mindegyikhez, a könyv mégsem esik szét ebben a polifóniában. A kollázsszerű regény különböző hangjai egyformán líraiak, és még ennél is inkább összeköti őket a közös tapasztalat, a föld, amelyen osztoznak.

A hegyek elzárt világában és a regény lapjain azonban nemcsak a hangok keverednek össze, hanem az idő is. Nincs kronologikus rend, az egyes elbeszélésekből és azok különálló történeteiből azonban mégis rekonstruálható egy laza történetszál, mely a huszadik század hetvenes éveitől napjainkig kanyarog, a villámsújtotta Domènec családjával és szomszédságával a középpontban. A mozaikokból felépülő regényben ennek a tragikus sorsú családnak a története tárul fel, az anya megőrülése, a fiú balesete, a lány magánya és évtizedeken át hiába várt szerelme, csupa olyan történetdarab, amely túlmutat a hétköznapin. 

Mintha azt sugallná a szöveg, hogy a hegyekben élő emberek élete mind sorstragédia; fájdalmas, ugyanakkor fenséges életeket élnek az itt lakók, ezek a kevés beszédű, kemény, az emberi kapcsolatokban feloldódni képtelen, egytől-egyig magányos hősök.

A természet fensége, a hatalmas hegyek és végtelen erdők tájai költöznek ezekbe az emberekbe, akik fogékonyak a babonákra, a misztikumra, sötét lényeket látnak és űznek ki házaikból.

Kivétel nélkül csöndes, befelé forduló, de költői lelkek bukkannak fel a történetben, melyben nemcsak a természet és ember összefonódásáról, de az emberi kapcsolatokról is szép tablót kapunk. A férjét elveszített, gyermekeivel magára maradt fiatal özvegy gyásza („Hajítsd el a szívedet is itt az út közepén, a sár meg a bozót között. Hajítsd ki az örömöt. Hajítsd ki a lelkedet meg az öleléseket, a csókokat és a hitvesi ágyat is. Gyerünk, szedd össze magad, szedd össze magad! Aztán kelj fel, s nézd, milyen keveset ígér ez a reggel, és milyen kék az ég!”), a testvérét és szerelmét elveszítő fiatal nő szomorúsága, a huszonöt éve elhagyott kedveséhez visszatérő férfi félelme is megelevenednek az Énekelek, s táncot jár a hegy lapjain. A hegyi tanyákon másképp múlik az idő, egyfajta időtlenségben él itt ember és állat, és az a sok furcsa szerzet, akiről nem mindig lehet eldönteni, valós vagy fiktív szereplője a történeteknek. A négy, gonosznak mondott, boszorkányszerű tündér, a lábát elveszített fiatal lány vajon létező, a hegyekben bujkáló szereplők, vagy ugyanúgy fiktív lények, mint a házból kiűzendő vak ember szelleme, a megfoghatatlan, fekete démon? És egyáltalán, ez utóbbi tényleg nem létezik? 

A valós és a csodás úgy folyik itt egymásba, mint a mágikus realizmus legjobb szövegeiben; a varázslat teljesen hétköznapi, a hegyekben élő emberek magától értetődően élik a csodát, látják a megmagyarázhatatlan dolgokat, lényeket. 

A valóság és a fikció keveredésén, a mesei elemeken túl az erős költőiség a szöveg legfőbb jellemzője: akárki beszél is, megszólalása mindig rendkívül lírai, ha a hang épp nem is, a látásmód mindenképp. Domènec fiának, Hilarinak a fejezete (A költészet) ennek a legkiemelkedőbb példája: itt a szöveget gyakran versbetétek szakítják meg, hiszen a fiatal férfi költő, aki a kötet szinte összes elbeszélőjének ajánl egy-egy verset. A cím maga is az egyik ilyen költeményben bukkan fel, mégpedig abban, melyet Hilari saját maga számára ír. Az ismétlésre épülő szerkezet dominál ebben a versben, és a táj, a természet szépségeit festi fel olyan rajongással és áhítattal, mintha Szent Ferenc Naphimnuszának egy átdolgozását olvasnánk. A fiú éneke a folyónak, az erdőnek, a szellőnek, az estének, a reggeleknek, a lankának, a csúcsnak, a mezőnek, a vadrózsának és a szedernek szól. És persze a hegynek, mely táncot jár az ő énekére. A kötet maga mintha ennek a versnek a kiterjesztése, prózai alakban megvalósított változata lenne, hiszen a hegy gyönyörű tájairól, különc lakóiról és képzeletbeli figuráiról „dalol” - különböző hangszíneken, más-más szólamokban, de az összes elbeszélő ezt hozza közel, a hegyen támadt életet énekli meg a legkülönbözőbb aspektusokból.

Gyönyörű regény, amely felfedi azt, ami Hilari szerint a költészet lényege: „…engedi látni a végtelent. A túlvilágot. A végtelent, ami nem a Föld és nem is az Ég, hanem a mindenkiben ott lakó végtelen. Mint a fejünk legfelső emeletén nyíló ablak, amelyről nem is tudtuk, hogy létezik, s amit a költői szó egy kicsit megnyit, és ott fönn, azon a részen túl ott van a végtelen.” Ez a regény rávezethet arra, amiről talán keveset gondolkodunk ma, a járvány miatti bezártságra és a mozdulatlanságra panaszkodva; hogy hatalmas utak nyílnak befelé is, nem kell folyton történnie valaminek kívül. Talán elég, ha néha csak várunk és szemlélődünk, vagy a kezünkben egy (ilyen) könyvvel belépünk ebbe a belső végtelenbe. 




Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Az élet fojtogatóan szűkös és közben maga a végtelenség

Jón Kalman Stefánsson 2017-es könyvében egy élettörténet bemutatásával próbálja megragadni az emberi létezés lényegét, igyekszik érthetővé és átélhetővé tenni, mi a szerelem, a fájdalom, a veszteség , a temetetlen düh lényege, vagy a szabadság és a függetlenség ára. Az Ásta A hét könyve . 

...
Kritika

A medvék szemében az ember csak egy kizsákmányoló, oktondi lény

Mit észlelnek és mit érthetnek világunkból az állatok? Vajon milyennek látná a huszadik századot egy olyan magányos és fenséges állat, mint a jegesmedve? Mintha ezekre a kérdésekre keresné a választ a japán származású író, Yoko Tawada világszerte feltűnést keltő regénye. Az Egy jegesmedve emlékiratai a hét könyve. 

...
Kritika

Az életünket akkor tudjuk helyre tenni, ha ismerjük a családi múltunkat

Gurubi Ágnes első regénye, a Szív utca egy terápiás munka szépirodalmi lenyomata, melyben a negyvenes éveiben járó, kétgyermekes én-elbeszélő, Anna igyekszik helyre tenni az életét. önmaga megértéséhez pedig a családi múlt megismerésén keresztül közelít.

Olvass!
...
Beleolvasó

Vámos Miklós: Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet

"Sokáig úgy képzeltem, az orvosi diploma volna számomra a leghasznosabb háttértudás az íráshoz." Olvass bele Vámos Miklós új könyvébe!

...
Beleolvasó

Afganisztánban egy sima rutinfeladatból is könnyen pokoli lecke lehet

Fayer Sándor új regényében egy Afganisztánban szolgáló magyar osztag egyszerű feladatot kap, de egy elektrosztatikus vihar, majd egy tálib rajtaütés mindent megváltoztat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi történik azokkal, akik megküzdöttek a Sötét Nagyúrral, és győztek?

A nagy győzelem után az élet mindenki számára visszatért a normális kerékvágásba, kivéve a fiatalokat, akik világszerte ismert hírességekként, életcéljukat beteljesítve nem találták a helyüket.

...
Beleolvasó

Ami a lélek alatt és a tudat alatt gyűl, veszélyes lehet

Egy árván maradt kisfiúról és egy állandóan menekülni kényszerülő kislányról szól Szávai Géza regénye, a Csodálatos országokba hoztalak. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Baleset vagy gyilkosság történt a szabadulószobában?

A Sellő titka szerzőjének új krimijében eltűnik egy nő, majd harminckét évvel később különös haláleset történik egy szabadulószobában. Olvass bele! 

...
Beleolvasó

Trudy Ederle: a lány, aki átúszta a La Manche csatornát

Lebilincselő történet Gertrude Ederléről, aki alig tizenkilenc éves korában a nők közül elsőként úszta át a La Manche csatornát. 1926-ban, mielőtt bárki elfogadta volna, hogy egy nő fizikai próbatétel elé állhasson, egy Trudy Ederle nevű merész amerikai tinilány magával ragadta a világ képzeletét. Olvass bele Glenn Stout könyvébe!

...

A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája[Az Austen-projekt]

...

A rendszer vesztesei: szolgálólányok és hívők [10 perc Könyves]

...

Miért húz be minket még mindig A Szolgálólány meséje? [podcast]

...

AZ ELSŐ: DRAGOMÁN GYÖRGY

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Egy agancsos fiúból lesz a járvány utáni világ megváltója?

...
Nagy

Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

...
Nagy

A Netflix földbe döngölte Mark Millar jupiteri hagyatékát

Polc

A fiatalság nem elég a boldogsághoz, a szégyennel és a dühvel meg kell küzdeni

...

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

...

Marina Abramović átment a falon, mi pedig beleshetünk a fal mögé

...

Miért csodálkozunk még mindig a hétköznapok abszurditásán?

...