Ali Smith skót író már háromévesen olvasni tanult lemezborítókról, kisiskolásként az irodalomtanárával vitatkozott, aztán egy verseskötet mindent megváltoztatott. Az írónő kedvenc regényeiről és szerzőiről mesélt a The Guardiannek, és azt is elmondta, mit nem olvasna újra soha.
Ali Smith az Évszakok-kvartettel lett igazán ismert Magyarországon, amelynek mindegyik darabjáról részletesen írtunk (Ősz, Tél, Tavasz, Nyár). 2021-ben Orwell-díjat kapott a Nyár című kötetéért, de a Booker-díjra is rendszeresen jelölik. Mi korábban annyira szerettük, hogy 2020-as évvégi listánkon Ősz című regényét szavaztuk meg az év könyvének.
Tavaly új regénye is jelent meg Gliff címmel (olvass bele itt), ami szintén felkerült az év végi válogatásunkba.
Ő lesz a 2026-os Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, amit idén október 1. és 4. között rendeznek meg a Hungexpo Kongresszusi Központjában.
Beatles-lemezborítóktól a skót költészetig
Az írónő hároméves korában tanult meg olvasni Beatles-lemezcímek segítségével, emlékszik arra a pillanatra, amikor felismerte az I, feel és fine szavakat. A parlophone szó megértése kicsit tovább tartott.
Kedvenc gyerekkori olvasmánya E. B. White Charlotte’s Web című könyve volt. Emiatt 1972-ben, általános iskolásként heves vitába keveredett a tanárával, aki szerint a könyvben az állatok beszélnek, a valóságban viszont nem.
A kötet, ami megváltoztatta az életét tizenéves korában, Liz Lochhead Memo for Spring című könyve volt. Bébiszitterkedés közben talált rá az akkor fiatal skót szerző verseskötetére: „Ő megváltoztatta, mi lehetséges – sokunk számára.”
Amit újraolvas, és amit soha többé
Bizonyos írók művei folyamatosan hatnak a szerzőre. Ilyen Muriel Spark Célszerű lődörgés című kötete, de ide tartoznak Toni Morrison művei is, amelyek „tartós és bátor mesterművek arról, hogyan változtatja meg az írás élénksége az élet energiáját”.
Szívesen olvassa újra Simone de Beauvoir regényeit. „Kiválóak, különösen a Képek, káprázatok, ami egy ragyogó háború utáni szatíra a boldogság színleléséről”. Emellett folyamatosan újraolvassa Ovidiustól az Átváltozásokat, „amely mindig emlékezteti az olvasókat, hogy maradjanak rugalmasak és alkalmazkodóképesek, függetlenül az őrült változásoktól”.
„A könyv, amit soha többé nem tudnék elolvasni” kérdésre így válaszolt: „Soha ne mondd, hogy soha.
Megígérem, hogy újra teszek egy próbát Charlotte Brontë Jane Eyre és Villette című könyveivel, csak nem most, oké?”
Az írók, akiket később fedezett fel
„Vladimir Nabokov. Micsoda ragyogó öröm! Fjodor Dosztojevszkij. Hol voltam én eddig? Henry James. Nemrég a kertben olvastam a The Golden Bowl című regényt, és hirtelen futni kezdtem, és kiabáltam a páromnak: «Sarah! Sarah! Az aranykehely eltört!«”
Jelenleg Liadan Ní Chuinn Every One Still Here című könyvét olvassa. Úgy véli, ezek az Írországról és a közelmúlt történelméről szóló történetek megváltoztatják és újjáélesztik a novella műfajának potenciálját.
A kedvenc könyve Tove Janssontól a The Summer Book. „A tökéletesség egy darabja, amely veszteségből, fényből, tisztaságból és jó természetből áll.
Egy olyan könyv, amely annyira vékony, hogy könnyen elfér egy kabát zsebében, mégis tartalmazza az élet minden fontos elemét.”
Nyitókép: Magvető
