Ai Weiwei a legismertebb kínai kortárs művész és aktivista, aki a saját és az apja életét 1000 év öröm és bánat című memoárjában írta meg (a kötet a hét könyve volt nálunk, a művésszel ITT interjúztunk, ITT pedig beleolvashattok a kötetbe.) Ai Weiwei művészként és magánemberként is szenvedélyesen kiállt mindig a szabad véleménynyilvánítás mellett, emiatt rendszeresen lehallgatták, volt rá példa, hogy megverték, 2011-ben pedig vádemelés nélkül letartóztatták és 81 napig fogva tartották. Jelenleg Portugáliában él, ott fogadta a Margó Irodalmi Fesztivál stábját, a róla szóló riportfilmet pedig május 11-én mutatják be a margitszigeti Kristályban.
A riportfilmben természetesen nagy hangsúlyt kapott a börtönben töltött időszak, de nemcsak az a 81 nap, amelyet ő töltött vádemelés nélkül egy kínai börtönben, hanem az is, amikor az apját, Aj Csinget fiatalon rács mögé zárták. Ai Weiwei szerint a börtönlétből fakadó intenzív élmény hozzájárult ahhoz, hogy az apja későbbiekben költő legyen, megítélése szerint ráadásul jó költő. Ő maga már majdnem ötvenéves volt, amikor bezárták, neki is sokat tanított a börtön, és hozzájárult ahhoz, hogy megírja az emlékeit. Úgy fogalmazott, hogy az 1000 év öröm és bánat a börtön terméke, viszont a megírásában fontos szempont volt az is, hogy a fia felnőve megértse majd, mi történt a múltban az apjával és a nagyapjával. Szerinte az élet olyan, mintha az óceán kellős közepébe ugranánk: a túléléshez szükség van eszközökre, mentőmellényre, és az emlékezés is ilyen eszköz lehet. Ai Weiweinek fontos, hogy soha ne felejtse el, honnan jött és mit élt át.
Egy kínai művész, aki szotyimagokkal tölti meg a londoni Tate Modern gigantikus csarnokát, aki ezer kínait utaztat Németországba egy performansz keretében, aki nyomozásba kezd a földrengés után, hogy nevet adjon az elhunyt és eltűnt gyerekeknek: Ai Weiwei művészete politikus, művei provokatívak, miközben a saját élete is művészetté vált. Ai Weiwei memoárt írt 1000 év öröm és bánat címen, hogy elmondja fiának a történetét, amiből kihagyhatatlan a jobboldali költő, Aj Csing nagyapa élete: huszadik századi családtörténet, ami megmutatja, az autokrata elnyomásban a művészet valódi túlélési technika. A hét könyve az 1000 év öröm és bánat, amelyben egy költő apa és képzőművész fia élettörténetein keresztül megmutatkozik az alkotás elpusztíthatatlan ereje.
Tovább olvasokA riportfilmben beszélt a művészetfelfogásról, a New York-i időszakról, a játékszeretetéről, és felidézte azt is, amikor az apja a politikai és fizikai zaklatásokat kivédendő elégette a könyveit. Kiderül az is, hogy igazából soha nem volt otthona, az otthon-fogalom idegen neki - de ez általában igaz a kínaiakra, hiszen nincs magántulajdon, minden az országé, a párté. Mivel magánélet sincs, így otthona sincs senkinek, hiszen előfordulhat, hogy egy nap az ország egyik kietlen vidékére küldik lakni az embert.
A családjában mindhárom generáció (tehát az apja, a fia és ő maga is) erősen kötődik érzelmileg és kulturálisan Kínához, ugyanakkor mindannyian külföldre távoztak; ez az ív (a nagyapától az unokáig) összesen száz évet ölel fel, ami alatt sokat változott a világ és Kína is - egyvalami nem változott: a kínaiak továbbra is autoriter vezetés alatt élnek.
Fotó: Valuska Gábor
