Amikor valaki egy haldokló diktatúrában születik szabadnak

Májbro habzsolná az életet. Nem csoda, hogy elege lesz a rendszerből, ami ezt nem nézi jó szemmel. Ezért aztán Májbro megpattan, és meg sem áll Ausztráliáig. De mihez kezd Öcsi, aki itt ragad a Kádár-kor omladozó díszletei között? Olvass bele Völgyi Lajos regényébe!

Könyves Magazin | 2021. augusztus 23. |

Totth Benedek írja a könyvről: "Két testvér, két élet, két hang. Völgyi Lajos erős prózanyelven megírt, sodró regényében mintha A kis Valentino világa találkozna Domonkos István Kormányeltörésben című versével. A szerző érzelgősség nélkül nosztalgiázik, de a történetből azért kiderül, hogy még a legnagyobb vagányoknak is van szíve. Májbro az egyik legszórakoztatóbb regény, amit a hetvenes-nyolcvanas évekről olvastam. Végre felfedezte valaki, hogy akkor is voltak fiatalok, akiknek muszáj volt elindulni az úton. Még ha ez az út bizonyos szempontból göröngyösebb volt is, mint amin Kerouac és a beatek végiglebegtek."

A könyv augusztus 30-án jelenik meg a Cser Kiadó gondozásában.

Völgyi Lajos: Májbro

I.

A hetvenes években járunk. 

Ritkán jön össze, mikor Bélám és én együtt vagyunk szabad szombatosok. A Bélám név onnan jön, hogy egyszer csak Géza elkezdett így szólítani, na, mi van Bélám, aztán persze viszont is, röhögve én is így mondom, semmi sincs Bélám, ettől kezdve ez van, Bélám vagyunk mind a ketten. 

Ez a mostani ilyen, holnap mindegyikünk szabad szombatos, de ezt majd később tudom meg, most, még csak péntek este fél hat van. Mint minden nap ilyentájt elindulok a Fő utcára, nincs messze, Esti Hírlapot venni, 

aztán átsétálok vele a Dorottya presszó teraszára, ott szoktam elolvasni, nem ritkán tízig is eltart ez, meg közben fülelődök, tíz után tódulnak ki a ruhagyárból a délutános csajok,

imádom a színes pólók alatt ringó mellek látványát, le nem bírom venni az odatapadt szemem, szinte egyikükön sincs melltartó. 

Hét körül lehet, mikor az utcáról berikkant „a” hang, na, mi van Bélám, mi a túrót csinálsz itt, pedig látja, mit csinálok, a szokásos esti újságot olvasom.

Beül mellém, fröccsözni kezdünk, bár a mi korunkbeliek többnyire söröznek, Bélámtól tanultam ezt a fröccsös vonalat, ő meg az apjától, de hát az érthető is, egy apa az inkább borozik meg fröccsözik. Vibrál a neon a szemünkbe az épület főfaláról, Ruhagyár, tíz után már csüngenek szemeink a kitóduló csajok színes pólói alatt ringó melltartó nélküli melleiken, kérünk még egy fröccsöt, beindultunk; nekiveselkedtél, kérdi Bélám célozva a beindulásra, pedig látható, nem csak én veselkedtem neki. Elhangzik a nagy mondat is, Bélám, menjünk ki a Balcsira, mi van, nem melózol holnap, nem, én se, tulajdonképpen mehetünk. De hogyan? Stoppoljunk. Hülye vagy, este tizenegykor? Hülye vagy, a szabad szombatosok már péntek este kiindulnak! Nekiveselkednek, vigyorgok. Na de nem tizenegykor. 

Ne szórakozzál, legalább próbáljuk meg! 

Hazaugrunk összeszedni egy-két cuccot, lóvét. 

Kimegyünk a lellei útra, persze, hogy a kutya sem jár már arra, illetve, aki igen, annak esze ágában sincs minket felvenni, visszamegyünk az állomásra, szerencsénk van, fél egykor indul vonat Fonyódra. 

A vonaton józanodunk, Bélám, mondom Gézának, mi a túróra fogunk most kiérni, hajnali kettő lesz, ne szarjál be Bélám, így ő, mindig nálam van a pincekulcs, ami azt jelenti, szülei fonyódligeti nyaralójának kulcsa van nála. Kiérünk, ez a szombat hajnal már reménytelen, a ligeti nyaralóban zuhanunk ruhástul ágyba úgy három körül. 

Szombat délután van, a fonyódi strandon döglünk a nap alatt, tombol a nyár, eszméletlen meleg van, délelőtt indultunk át Ligetről ide, gyalog, jó órás séta, előtte egy ábécében vettünk fél-fél liter zacskós kakaót, az lett a reggelink. Fekszünk a napon, Bélám szemén napszemüveg, dugig a strand, gyönyörűek a bikinis csajok, Bélám egyszer csak felpattan, ideje inni egy jó korsóval, s indulunk egy habos Kinizsire, közben megéhezünk, majd fél órát állunk sorban a lángosos bodega előtt. Aztán fürdünk egyet, állunk a combközépig érő vízben, Bélám ott is napszemüvegben, röhögünk hatalmasakat, mert persze még volt előtte egy-két sör,

nagyon élvezzük ezt a kegyetlenül könnyű és felhőtlen napot. 

Este lesz, haza se megyünk, elkezdünk lófrálni, csavargunk ide-oda Fonyódon, a restiben is iszunk egy sört, átsétálunk Bélatelepre, a buszfordulónál van egy badacsonyi borkimérő, ott végre Bélám el tud kezdeni fröccsözni, vele tartok, bedobunk néhány hagymás zsíros kenyeret, ezt nevezhetjük akár vacsorának is. Fölsétálunk a hegyre, dülöngélgetve, de rendületlenül dumálva, már negyed tíz is van, beesnénk a Lídóba, de nehéz beesni, rengetegen vannak, mégis betolakszunk valahogy, szabad hely semmi, minden asztal tömve, s ráadásul vagy ugyanannyian állnak is mindenfelé, cigarettafüst, a pincérek fejük fölött tartva tálcáikat, vágják át magukat a tumultuson, egyensúlyoznak a korsó sörökkel, traubikkal, dübörög az élő zene, már értem is, miért a nagy tömeg, a Tűzgolyó játszik, meghalsz, mielőtt kigyúlnál, üvölt végig Piri, a frontember hangja a termen. 

Bélám, turbózzunk egyet, kiabálja felém Géza, kezünkben egy-egy korsó sör, itt nehéz ügy lenne fröccsözni, bár Géza azt szeretne, s miután bólintok, kér két hubertust, kapunk is, rögtön bedobjuk. Ütemre lódulgatunk, ez most nekünk a tánc, kezünkben a korsó, így vonaglunk, óriási ez a ritmus, meghalsz, mielőtt kigyúlnál, üvölti még mindig a Tűzgolyó, hullámzunk a tömeggel. 

Megdöbbenve veszem észre, ahogy pillantok a zenekar felé, hogy a hozzájuk legközelebbi asztalnál – tudni kell, a zenekar melletti asztal a bennfenteseké, a legjobb haveroké, vagy csajoké – ott ül a bratyóm, a Tomi. Mellette az Unger Öcsi. Előttük két rövid, nem, valószínű, inkább kis pohárban tokaji aszú, a bátyám ugyanis csak azt issza, minden mástól egyszerűen megfájdul a fejem, szokta mondani. Vágom át magam a tömegen, hozzájuk tartok. Odaérek, megállok az asztal előtt, Tomi, mint egy filmben, mozdulatai megállnak, csodálkozó tekintettel rám néz,

Öcsi, kiáltja, feláll, felém ront s átölel, olyan melegséget érzek, mint azóta se, sose, csak ha a bátyám átölel.

Székeket húz oda, mert bár nem ül senki az asztalnál, de látszik az otthagyott félig üres sörökből, vannak ott szép számmal, csak rázni mentek. Lehuppanunk, Bélám összeismerkedik az Unger Öcsivel, a bratyóm legjobb haverjával, próbálunk, de csak üvöltve lehetne dumálni. Bratyóm feláll, a fülembe ordítja, mit isztok, mondom sört vagy hubit, oké, átvágja magát a tömegen, majd már egy pincérrel tér vissza, aki a feje fölött egyensúlyoz a tálcájával, sörök, hubik, tokaji aszúk kerülnek az asztalra, a tesóm rögtön fizet is. Hamar lefogy a kör, Bélám sem rest, eltűnik, s nem sokára már ő tér vissza egy pincérrel, aki a feje fölött egyensúlyoz a tálcájával, újabb sörök, hubik és aszúk az asztalon. Ezt azért keményen irigylem tőlük, mindig van lóvéjuk, a bátyámnak is, a Bélámnak is (az Unger Öcsi meg szerintem ugyanolyan csóró, mint én). Tomi esztergályos, a villamossági gyárban dolgozik, ott sem keres rosszul, de jól főleg a maszeknál keres, ahová esténként eljár, sokszor tíz-tizenegyig, s a maszek nagyjából kétszer annyit töm a zsebébe, mint a villamossági gyár, de ki is van a bratyóm hét közben rendesen, alszik meg melózik –

de hétvégén a diszkóban, vagy mint most is, itt kint a Balcsin ő a csaszi.

Aztán hétfőn kezdi elölről. A Bélámnak még könnyebb a helyzete, neki egyenesen az apja a maszek, s ahogy a Bélám szabadult, a villanyszerelő-mester apjánál lett segéd, gyakorlatilag annyit keres, amennyit kér a faterjától, és nem szívbajos kérni. Egyszer tanúja voltam, a Géza bá’ mintha besokallt volna a „segéd úr” előleg-kérésétől, na, jó apa, akkor ne előleget adjál, adjál kölcsön, esküszöm, megadom, itt van rá a biztosíték, s a Géza kikapott a melóskabátja zsebéből egy biztosítékot. Jót röhögtünk, de a mester is, és előkerült a jókora köteg bankó, s kipergetett belőle néhány százast a segéd-úrnak. Nálam sajna más a helyzet, amíg itt laksz fiam, s itt eszel-iszol, addig haza adod a fizetésedet, persze megtarthatod a húsz százalékát, verte le idejében apám az alapcövekeket, mikor gimi után elhelyezkedtem dolgozni, mert nem vettek fel az egyetemre. Persze néha ki tudok sírni egy kis extra zsebpénzt, de hát nem érzem magam kereső embernek.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Vajon tényleg a dánok a világ legboldogabb emberei? Egy könyv, amit Orbán Viktor is ajánl

A dánok egyszerűen boldognak születtek, vagy tudnak valamit, amit mi, többiek nem? Van-e esélyünk nekünk is a boldogságra? Helen Russell könyvét Orbán Viktor is ajánlotta nyári olvasmányként, olvass bele!

...
Beleolvasó

Új válasz egy ősi kérdésre: vajon hogyan gondolkodunk?

Hogyan ​gondolkodunk? A legkézenfekvőbb válasz szerint szavakkal. Őseink azonban nem beszéltek. A csecsemők sem tudnak még beszélni – ennek ellenére gondolkodnak. Olvass bele Barbara Tversky izgalmas könyvébe!

...
Beleolvasó

Milyen okok állnak az Y generáció kiégésének hátterében?

Mi áll a fiatal felnőttek kiégésének hátterében? Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című sikerkkönyve a milleniálok fásultságának okait kutatja. Olvass bele!

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...
Kritika

Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát

Margaret Atwood a Pénelopeia című kisregényében Odüsszeusz otthon hagyott feleségének szemszögéből meséli újra a jól ismert ókori történetet. A korabeli fake newstől, meg persze vértől és árulástól tocsogó kisregény alapjaiban nem változtat a jól rögzült Odüsszeusz-képen, de izgalmasan árnyalja azt. Ez a hét könyve.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

...
Kolozsi Orsolya

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

...
Vass Norbert

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...

Hidas Judit: Nőként gyakran szapuljuk az apákat, különösen, ha elváltak 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte