Új válasz egy ősi kérdésre: vajon hogyan gondolkodunk?

Új válasz egy ősi kérdésre: vajon hogyan gondolkodunk?

Hogyan ​gondolkodunk? A legkézenfekvőbb válasz szerint szavakkal. Az ókori filozófiától az evolúció elméletéig mindent szavak által értünk meg és adunk tovább. Őseink azonban nem beszéltek. A csecsemők sem tudnak még beszélni – ennek ellenére gondolkodnak. De ha képesek vagyunk gondolkodni a nyelvhasználatot megelőzően, akkor miből állnak össze a gondolataink? Olvass bele Barbara Tversky izgalmas könyvébe!

Könyves Magazin | 2021. augusztus 18. |
Barbara Tversky
Mozgásban az elme - Hogyan formálja a cselekvés a gondolkodást?
Ford. Hegedűs Péter, HVG, 2021, 384 oldal
-

Barbara Tversky pszichológiaprofesszor szerint a gondolkodás valódi alapja nem a nyelv, hanem a mozgás és a térben való cselekvés, gondolatainkkal pedig éppen olyan cselekvéseket hajtunk végre, mint a tárgyakkal a térben. A szerző a tudomány, a művészet, az irodalom és a hétköznapi élet területéről származó példákkal igazolja, hogy bizonyos képességeink – a térképszerkesztés, a bútorösszeszerelés, az épületek tervezése, a műalkotások létrehozása – a térbeli gondolkodáson alapulnak. Az izgalmas és gondolatébresztő könyv kiváló áttekintést nyújt mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni elménk működését.

Barbara Tversky a Stanfordi Egyetem professor emeritája és a Columbia Egyetem oktatója, a Pszichológia Tudományáért Társaság elnöke. Több mint kétszáz tudományos cikket jelentetett meg az emlékezet, a térbeli gondolkodás, a tervezés és a kreativitás témájában. Rendszeresen tart előadásokat a megtestesült kognícióról a világ minden táján szervezett interdiszciplináris konferenciákon és workshopokon. New Yorkban és Kaliforniában él.

Barbara Tversky: Mozgásban ​az elme

Ötödik fejezet

A test más nyelven beszél

Amelyben megvizsgáljuk, miként alakulnak át testi aktusaink, különösképpen a kézmozdulataink olyan gesztusokká, amelyek befolyásolják a magunk és embertársaink gondolkodását, és az együttműködés alapját képező társadalmi kötőanyagul szolgálnak.

Ha elnézzük embertársainkat – akár a távolból is –, pontosan tisztában vagyunk vele, mi történik. Hiába nem halljuk őket, tudjuk, mivel foglalatoskodnak, sőt azt is, hogy érzik magukat: boldogok, dühösek, szoronganak vagy kirobbanóan energikusak. Megértjük a szándékaikat, és átlátjuk a közöttük lévő viszonyt. Egy pár kart karba öltve andalog, két másik ember karót nyelten és egymástól távolságot tartva lépked. Megfigyeljük, hogyan társalognak. Egyikük érdeklődőn félrehajtja a fejét, a másik magabiztosan előredől, megint másvalaki hátrahúzódik, mintegy átengedve a terepet. Az egyik öklét rázza a másikra, aki hátrahőköl. A szóváltás az egyik percben oldott és ráérős, a másikban pergő és heves. Embertársaink tevékenysége igazít el minket arra nézvést, hogy mi magunk mit tegyünk. A színház előtt a sor végére állunk be, kikerüljük autónkkal a burkolatjavító munkásbrigádot, és inkább átmegyünk az utca túloldalára, nehogy belekeveredjünk egy verekedésbe. 

A testek e koordinált tevékenységei gyakran olyan kifinomultak, kifejezők és finoman időzítettek, mint egy virtuóz vonósnégyes játéka.

Cselekvések ugyan, ám nem tárgyakon végzett műveletek, amilyen a vacsorakészítés vagy az öltözködés. És nem hasonlítanak a számtalan egyéb mindennapi tevékenységünkre sem, amellyel változásokat idézünk elő a környező világban.

Testünk a különböző cselekvések elképesztően széles skáláját képes végrehajtani. Ételt készítünk és elfogyasztjuk; felöltözünk és levetkőzünk; elrendezzük a könyveket, ruhákat és élelmiszereket a polcon, a gardróbban és a spájzban; bútorokat szerelünk össze és ruhákat varrunk; zongorán és fuvolán játszunk, dobolunk; porszívózunk, autót vezetünk, kerékpározunk, gyalogolunk, futunk, táncolunk, fára mászunk, kutyát futtatunk, kosárra dobunk, vadvízen evezünk, jógázunk és síelünk. Egyes cselekedeteket a tulajdon két kezünkkel hajtunk végre, hogy megváltoztassuk a világot – nemritkán akár gyilkos merényletekkel is –, másoknál a lábunkat használjuk, hogy egyszerűen a világban elfoglalt fizikai helyünket módosítsuk. Ám akadnak tevékenységek, amelyek sem a világot, sem a benne elfoglalt pozíciónkat nem változtatják meg. Olyan cselekedetek, amelyek a gondolkodásunkra hatnak; a magunkéra és másokéraegyaránt. Ezek a gesztusok. 

Érdekes módon számos gesztus olyan aktusok tömörített formája, amelyek valóban megváltoztatják a világot vagy a benne elfoglalt helyünket:

eljátsszuk, hogy teszünk-veszünk vagy felemelünk, elfordítunk, kettéosztunk, esetleg összekeverünk valamit. E mozdulatok gesztusként inkább a gondolatokon, mint a tárgyakon végrehajtott műveleteket fejezik ki.

A cselekvésformák kifejezéseit a beszédünkben is alkalmazzuk, mintha csak a gondolatok tárgyak volnának, a gondolkodás maga pedig a rajtuk végzett műveletek sora. Összevonunk, elkülönítünk, felboncolunk, fejtetőre állítunk vagy épp kiforgatunk bizonyos eszméket. Noha testünk, arcunk és kezünk rendkívül kifejező, amikor a gondolkodásról gondolkodunk, általában mégis inkább a szavak jutnak eszünkbe. Szavakat tanítunk a gyerekeinknek, levelet írunk a barátainknak, üzeneteket írunk a frigóra, szót váltunk ismeretlenekkel. Elsajátítjuk a nyelvtan és a szövegalkotás szabályait, hogy mondatokká szervezzük a szavakat, a mondatokból pedig társalgást szőjünk. Felütjük az értelmező szótárat, hogy tisztába jöjjünk a szavak jelentésével, vagy a stilisztikai kézikönyveket, hogy megtanuljuk a fogalmazás szabályait. Ám a gesztusok esetében nem így járunk el. Nem létezik olyan mérvadó értelmezési kézikönyv, amely ugyanúgy meghatározná a gesztusok jelentését, ahogyan a szótárak a szavakét. És nincsenek nyelvtani szabályok, amelyek szerint a gesztusokat mondatokká szervezhetnénk; ez esetben nem beszélhetünk mondatokról.

A gesztusok mind a törzsfejlődés, mind az egyedfejlődés során megelőzik a szavakat.

A nyelvfejlődés egy szellemes, ám mégoly spekulatív elmélete szerint fajunk nyelvhasználata úgy alakult ki a majmok gesztusnyelvéből, hogy kezdetben az ő életükben jelentős szerepet játszó cselekedeteket, úgymint az eldobást és a szétszaggatást jelölte. Egy figyelemre méltó kísérleti program során különálló idegsejteket találtak a majmok motoros kérgében, amelyek akkor sülnek ki, amikor az állatok e tevékenységek valamelyikét végzik, de akkor is, amikor megfigyelnek valakit, akár egy embert, amint ugyanígy tesz. Ezek a tükörneuronok, amelyek összekapcsolják a cselekvés végrehajtását és megfigyelését,és a tevékenységek értelmezésének alapjául szolgálnak – a különböző cselekvésformákra külön idegsejtek specializálódtak. Egyes elméletek szerint a cselekvés egyben a nyelv alapja is, amely ekként a tevékenységek megjelölésére szolgálna. Az egyes cselekedetek megcsonkított változatai – például amikor hajító vagy tépő mozdulatot imitálunk – jelezheti a másik embernek, hogy szándékunkban áll végrehajtani az adott tevékenységet. E megcsonkított cselekvés gesztussá rövidül. A majmok agykérgének a kéz mozgatását végző területe átfedésben van azzal az emberi agyterülettel, amely a beszélt nyelvért felelős. Az elmélet szerint ezután a hang vette volna át a kéz helyét, részint, mivel nagyobb a kifejezőereje, részint, mert távolról is lehet vele kommunikálni. 

Ha a gesztusok a nyelv előzményei a törzsfejlődésben, akkor alkalmasint a főemlősöknél is megfigyelhető a használatuk. Fontos azonban, hogy vadon élő példányoknál is igazolható legyen, ne csupán a laboratóriumban, ahol az emberekkel folytatott érintkezés eltorzította a majmok „természetes” viselkedését. A kutatók sikerrel jártak: alapos terepvizsgálatok során megállapították, hogy a vadon élő csimpánzok és bonobók valóban használnak gesztusokat kommunikációs célokra. Az emberszabású majmok azért alkalmazzák a testbeszédet, hogy figyelmet kérjenek, szexuális aktusra buzdítsanak, megkérjék fajtársaikat, hogy kurkásszák őket, vagy arra, hogy egyszerűen társaságot nyújtsanak számukra. Megfigyeltek továbbá gesztusokat, amelyek valamely tevékenység felfüggesztésére utasítottak. Az eddigi kutatásokban egyszer sem találtak olyan kézjeleket, amelyek arra utaltak volna, hogy az emberszabásúak számolnak vagy útmutatást adnak egymásnak. Mivel e majmok körében bevett dolog az eszközhasználat és a gyűjtögetés módszereinek kulturális átadása, izgalmas volna, ha a további megfigyelések során példákat látnánk a gesztusnyelv tanító vagy magyarázó célzatú alkalmazására.

A testbeszéd egész életünket át- meg átszövi, ám rendszerint nem tudatosul. Nem kell gondolkodnunk a gesztusokon, jóformán ösztönösen alkalmazzuk őket. Ha valaki olyan kérdést tesz fel, amelyre nem tudunk válaszolni, megvonjuk a vállunkat. Amikor pedig megkérdezem D.-t, ötéves lányunokámat, hogy „milyen az ovi?”, ő válaszként az egyik hüvelykujját felfelé böki, a másikat lefelé fordítja. 

A testnyelv közvetlenebb kommunikációs forma a szavak használatánál: az egyik test jobbára öntudatlanul küld vele üzeneteket, amelyeket a másik zsigeri szinten fog fel.

Ha az ajtóra pillantok, beszélgetőtársam maga is odafordul, és tekintete követi az enyémet. Ha keresztbe teszem a lábamat, hamarosan ő is követi példámat. Társalgás közben egyre gyakrabban használjukbeszélgetőpartnerünk szavait és gesztusait – ezt az összehangolódást nevezzük húzóhatásnak. A húzóhatás kétségkívül arra szolgál, hogy meggyőződhessünk róla, valóban helyesen értelmezzük egymás mondanivalóját, hogy egyetértésre jussunk, illetve megtaláljuk a közös alapot. Egyben persze a szociális mimikri egyik megnyilvánulási formája is. 

Ha utánozzuk egymást, hamarabb kialakul a kölcsönös rokonszenv. A folyamat egyébként kétirányú: nagyobb valószínűséggel imitálunk olyan egyéneket, akiket kedvelünk. A kölcsönös utánzás együttműködésre serkent. A szociális mimikri tehát társadalmi kötőanyagul szolgál. Ám az imitálásnak, akár explicit, akár implicit, ezen túlmenően is van szerepe. 

Amikor a másik ember elmosolyodik, vagy megvonaglik az arca, magunk is átérezzük az örömét vagy fájdalmát. Sőt megesik, hogy nekünk is mosolyra húzódik a szánk, vagy összerándulunk, automatikusan tükrözve az adott érzelmet. Ez már a kisbabáknál is megfigyelhető. 

Az érzelmi tükrözés az empátia alapja.

A testnyelv persze messze több, mint puszta utánzás. Gyakorta inkább komplementer jellegű. Tegyük fel, hogy egy koktélpartin felfedezzük barátaink egy csoportját, amint jókedvűen cseverésznek. Közelebb megyünk hozzájuk, mire kitágítják a kört, hogy maguk közé engedjenek, mi pedig csatlakozunk.

Amikor egy kerekasztal-beszélgetésen egyvalaki feláll, ezzel nyomban véget vet az eszmecserének. Egy felzaklató 2016-os elnöki vita során pedig a megtermettebb jelölt úgy fokozta drámaivá a szónoki párviadal légkörét, hogy körbe-körbe járkált, mint egy zsákmányára lecsapni készülő oroszlán – ezzel a közönségnek szánt erődemonstrációval próbálta megfélemlíteni kisebb termetű vetélytársát. Ami pedig a gesztusokat és a testnyelvet illeti: lényegében elkülöníthetetlenek, hiszen a kezeink elválaszthatatlanok a fejünktől és a testünk többi részétől, mind összeköttetésben állnak. A test már messziről világosan kivehető; jókora távolságból is látjuk, hogy a felénk közelítő személy fiatal vagy öreg, részeg vagy józan, barátságos vagy ellenséges. A kezek és arcok üzenetét ellenben csak közelebbről szemügyre véve érthetjük meg. 

Az emberi arcról a második fejezetben, a test és a környező világ viszonyával kapcsolatban már olvashattunk. A kezünk rendkívül mozgékony végtag: számos ízülete és izma segítségével figyelemre méltó bravúrokat tudunk végrehajtani a zongoránál, a műtőasztalnál, a konyhai vágódeszka mellett vagy a szövőszéknél. Kezünk és ujjaink bámulatosan precíz mozdulatainak köszönhetően kifinomult gesztusokra vagyunk képesek, amelyek igen árnyalt jelentéstartalmat hordozhatnak.

Az alábbiakban ezeket tekintjük át.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Milyen okok állnak az Y generáció kiégésének hátterében?

Mi áll a fiatal felnőttek kiégésének hátterében? Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című sikerkkönyve a milleniálok fásultságának okait kutatja. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Octavia E. Butler látnoki disztópiájában járványokat, háborút és tartós vízhiányt vizionált

A magvető példázatával kezdődő kétkötetes, Földmag című duológiája igazi látnoki könyv: a második részben az USA megválaszt magának egy szélsőséges, radikális elnököt, aki a „Make America Great Again" jelmondattal kampányol.

...
Beleolvasó

A nagy terveket egy régi szerelem felbukkanása és egy hurrikán húzhatja keresztül

Denise Hunter regényének hőse végre megvalósíthatja álmát, és könyvesboltot nyithat a tengerparton. Családja élete talán végre sínre kerül, ám természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy eredetileg elképzelte. Olvass bele a regénybe!

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Daniel Craig lezárta az egyik legsikeresebb Bond-korszakot

A 25. James Bond-film egyben lezárása is az elmúlt 15 évnek. Daniel Craig búcsúzik a legendás filmszereptől, amely az utóbbi időben összenőtt vele. A most a mozikba került 007 Nincs idő meghalni vízválasztó a franchise történetében. Ennek megfelelően a filmesek kuriózummal készültek. Spoilermentesek leszünk!

...
Szórakozás

Pazar látvánnyal és elaprózott cselekménnyel indul Asimov Alapítványának adaptációja

Isaac Asimov örökérvényű sci-fi klasszikusából, az Alapítványból az Apple TV Plus jóvoltából végre sorozat készült. Hogy méltó-e az alapjául szolgáló könyvekhez, az még a jövő zenéje. A tévésorozat látványvilágára két epizód után nem lehet panasz.

...
Szórakozás

Störr kapitány megtanulja: a szerelem nem birtokviszony

A feleségem története nagyívű, pazar látványvilágú film, ami a féltékenység mellett a férfivilágról és az európaiságról is beszél.

...
Szórakozás

Szabó Magda történelmi drámájától nem idegen a humor sem

A Kelet és Nyugat határán élő népeknek mindig el kell dönteniük, melyik irányba húznak. Ennek a bizonytalanságnak a gyökereiről szól Szabó Magda Az a szép, fényes nap című drámája, amelyet a Vörösmarty Színház tűzött műsorára. A Vajk, azaz István király megkereszteléséről szóló darab most az eSzínház Fesztiválon látható.

...
Szórakozás

A Kiváló dolgozók szembesít minket a gondoskodás valódi arcával 

A gondoskodás szó hallatán csupa kellemes, szeretetteljes, melegséget árasztó érzés juthat eszünkbe és ennek talán így is kellene lennie, ha minden rendben volna. Boross Martin, az Örkény Színház színészei és tíz szociális szférában dolgozó szakember viszont nem hagyja, hogy homokba dugjuk a fejünket.

...
Szórakozás

Három nő és a 90-es évek legbrutálisabb maffiája

Három nő, három megrázó monológ, amik egymás váltva mesélnek arról a dunaszerdahelyi időszakról a kilencvenes években, amikor a maffia uralta a várost és a környéket. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Jonathan Franzen új családregényében mindenki szabadulni próbál valamitől

Jonathan Franzen nagyszabású regénytrilógiájának első részében a chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett, tagjai pedig olyan döntések előtt állnak, amelyek hatása alól senki nem tud kibújni. Olvass bele a Keresztutakba!

, a Keres

...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

Az Egymás könyve felkavaró hullámvasút, amely az elmúlásról, a barátságról és a bátorságról szól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Milyen okok állhatnak a háttérben, ha egy fiatal nő eltűnik az otthonából?

Az izlandi Sigrídur Hagalín Björnsdóttir könyvében egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. Olvass bele a Szent Szóba!

...
Beleolvasó

Bödőcs új könyvében harmincéves jubileumot ünnepel a Cirkuszhaza

Bödőcs Tibor új könyvének Luigi King a főszereplője, aki fura keveréke Berlusconinak, Trumpnak, Orbánnak, Castrónak. A Mulat a Manézs megmutatja, milyen egy Cirkuszhazában élni. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ebben a családi legendáriumban nem a portyázó farkasok a legveszélyesebbek

Sepsi László új regényében Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését. Miután egy robbanás elpusztítja a békésen vacsorázó Ergot családot és otthonukat, felbolydul a helyi alvilág. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

Alex Schulman megrázóan mutatja be a testvéri kapcsolatok bonyolult dinamikáját, a gyerekek sóvárgását a szülők szeretetéért és a túlélési stratégiákat, ha a gondoskodás kiszámíthatatlan, sőt, életveszélyes. A túlélők a hét könyve.

...
Nagy

Enyedi Ildikó: Női rendezőként szerettem volna megengedni magamnak a lovagiasság luxusát

Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből, A feleségem történetéből készített Enyedi Ildikó nagyjátékfilmet. Férfiképről, Európáról és Füst-olvasatáról is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Alex Schulman: A fájdalmat használtam fel az íráshoz

Alex Schulman A túlélők című családregénye újabb színt ad a skandináv irodalom magyar nyelvű kínálatához, bizonyítva, hogy nem csak a bűnügyi regényekhez értenek az északiak. Schulman a nemzetközi könyvpiacon ezzel a könyvével debütált, nem is akármilyen sikerrel: több mint harminc országban adták ki a könyvét. Interjú.

...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Juan Gabriel Vásquez Kolumbiájában nem a mágia, hanem az erőszak tombol

Juan Gabriel Vásquez a jelenkori latin-amerikai írónemzedék egyik legjelesebb képviselője, Dalok a tűzhöz című kötete pedig bizonyos szempontből könnyed belépő az életműbe: egyszerre tartalmaz régi és új írásokat, de mindegyik központi eleme a Kolumbia múltjától és jelenétől is elválaszthatatlan erőszak. A hét könyve.

A hét könyve
Kritika
Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom
...
Nagy

Irene Solá: Mindig az van fölényben, aki elmondhatja a történetét

Az Énekelek, s táncot jár a hegy líraisága, a nézőpontokkal való izgalmas játék, a történetmondás lehetőségei és a női elbeszélők is szóba kerültek a hatalmas érdeklődésre számot tartó beszélgetésen a Margó Fesztivál harmadik napján. A teltházas Világirodalmi Színpadon a katalán írót Ruff Orsolya kérdezte.

...
Kritika

Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom

Dílerek, gyilkosok, stricik, rablók, maffiózók és mindent átitató korrupció – Colson Whitehead új regénye a 60-as évek Amerikájának legsötétebb bugyraiba viszi az olvasót, közben pedig árnyalt képet ad arról, milyen alapokra épült az a csillogó New York, amelyet ma ismerünk. A Harlemi kavarás a hét könyve. 

Szerzőink

...
Bányász Attila

Az utolsó párbaj didaktikus tanmesébe fojt egy középkori botrányt

...
Rezek Bori

Művészet, anyaság és patriarchátus: beleshettünk Elena Ferrante és Marina Abramović privát levelezésébe 

...
Sándor Anna

Irene Solà: A történetmondás egyfajta DNS, ami korokon át öröklődik