Oroszország már évek óta háborút vív Ukrajna ellen, viszont a putyini rendszer térhódítása sokkal hamarabb kezdődött, még jóval a fegyverek, tankok és katonák előtt. A 21. században ugyanis az igazi csata már a médiában és a közösségi felületeken zajlik, mert aki irányítja a figyelmet, az diktálja az igazságot is. A Kreml fegyverként használja a médiát, információkat manipulál, szabotázsakciókat rendez, csak hogy összezavaraja a közvélemény gondolkodását. Ehhez pedig igen kifinomult eszközöket fejlesztett ki az évek alatt.
Jessikka Aro nem először vesz gorcső alá Oroszországot, korábban 2014-ben már részletesen foglalkozott az orosz információs hadviseléssel, ekkor putyin trolljairól írt könyvet, ami után egyből rá is szállt az orosz titkosszolgálat. A Putyin világháborúja a hibrid hadviselést tárgyalja.
Jessikka Aro: Putyin világháborúja (részlet)
Ford. Jankó Szép Yvette
A Kreml fegyverként használja a médiát
A Kreml, a Kreml által irányított média és az orosz hatóságok hatékony véleményformálók. A médiát felhasználva gyorsan kialakítottak egy szilárd, az emberek emlékezetébe mélyen beivódó képet a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség felelőseiről. Az önfejű lengyel pilótákról szóló narratíva felépítése már közvetlenül a balesetet követő pillanatokban elkezdődött.
A közvélemény szisztematikus manipulálása olyan sikeres volt, hogy az oroszok által kreált verziót még ma is tényként közlik az olyan színvonalas nemzetközi sajtóorgánumok, mint a Foreign Policy.[1]
De megemlíthetjük a Wikipédiát is, amelynek a szmolenszki tragédiára vonatkozó, angol nyelvű cikke szerint kering egy összeesküvés-elmélet azzal kapcsolatban, hogy Oroszországnak köze volt a balesethez.
Az orosz fél változata a tudományos cikkekben is elterjedt, és egyes prominens nyugati véleményformálók a mai napig tényként hirdetik nemzetközi konferenciákon és rangos fórumokon.
Ez hihetetlennek tűnik, ha figyelembe vesszük a tragédia kapcsán feltárt tényeket. Ennyire sikeres volt az orosz dezinformációs művelet.
Utánanéztem annak, hogy a baleset napjától a hivatalos orosz vizsgálati jelentés közzétételéig 2011 januárjában kik és hogyan mutatták be az eseményeket az orosz médiában.
Putyin vezeti a vizsgálatot a baleset helyszínén
2010. április 10-én kora este Dmitrij Medvegyev orosz államfő Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnököt nevezte ki a szmolenszki baleset kivizsgálását végző bizottság élére. A média arról számolt be, hogy az orosz törvények értelmében büntetőeljárás indult a baleset ügyében a repülésbiztonsági előírások megsértése miatt.
Szergej Antufjev, a szmolenszki terület kormányzója azt állította a nyilvánosság előtt, hogy a Tupoljev gép „háromszor vagy négyszer” próbált leszállni. Antufjev szerint a légiforgalmi irányítás azt tanácsolta a lengyel pilótáknak, hogy vegyék az irányt Szmolenszk helyett Minszk vagy Moszkva felé, ám ők mégis úgy döntöttek, hogy a szmolenszki katonai repülőtéren szállnak le.
A Gazeta által megkérdezett – állítólag „a nyomozáshoz közeli” – névtelen forrás szerint a lengyel pilóták nem tájékoztatták döntésükről Lech Kaczyński lengyel elnököt vagy más magas rangú utasokat.
A kormányzó kevesebb mint fél nappal a baleset után azt is el tudta mondani, hogy a gép a fák tetejének ütközött, vesztett a magasságából, és a kifutópályától két kilométerre lezuhant az erdőben, majd kigyulladt.
Érdekes adattal szolgált az orosz vészhelyzeti minisztérium névtelen forrása is, aki hozzátette, hogy a repülőgépet a szamarai Aviakor gyárban gyártották, ahol öt hónappal korábban, 2009 decemberében szervizelték is.
Szmolenszk városvezetése részéről azt közölték a nemzetközi médiával, hogy a mentőcsapatok megtalálták a gép feketedobozát, mivel azonban „minden erősen megégett, a mentők pedig nem sokat tudnak a repülésről, elképzelhető, hogy a gép valamely más részét összetévesztették a feketedobozzal”.
A baleset napján este 18.30-kor az oroszországi hírek arról szóltak, hogy az előzetes információk szerint a balesetet a pilóták hibája okozta. A beszámoló szerint a gép sűrű ködben szállt le, nekicsapódott egy nyírfának, és leszakadt a farka.
Nem sokkal este 9 óra után a RIA Novosztyi orosz állami hírügynökség honlapján közzétettek egy tizenhét másodperces, „rekonstrukciónak” nevezett animációt. Az animáción a Tupoljev ködös időben, túlságosan a kifutópálya széle felől közelíti meg a repteret, és a földbe csapódik. A beszámolóban kutatóknak titulált megszólalók arról beszéltek, hogy a gép a fák tetejének ütközött.
Az orosz légierő vezérkari főnökének helyettese, Alekszandr Alesin is megszólalt a nyilvánosság előtt. Elmondta az interjúkban, hogy a légiforgalmi irányítás észrevette: a gép a szokásosnál alacsonyabb magasságon közeledett, a legénység pedig figyelmen kívül hagyta a reptér légiforgalmi irányítóinak a megközelítés megszakítására vonatkozó utasítását.
Ugyanez a magas rangú katonai tisztviselő a pilótákat tette felelőssé a balesetért a nemzetközi médiában, például másnap a CNN amerikai hírcsatornán is.
Szerinte a tragédiát az okozta, hogy a pilóták a légiforgalmi irányítás utasításai ellenére folytatták az ereszkedést.
A néhai lengyel elnököt, Lech Kaczyńskit rendkívül negatív színben tüntették fel az orosz médiumok, Vlagyimir Putyint viszont a nyomozás elszánt vezetőjeként mutatták be, aki a szmolenszki „operatív főhadiszállásáról” személyesen, a terepen irányította a nyomozást éjjel-nappal. Állítólag azt akarta, hogy a baleset hátterében álló okokra minél gyorsabban fény derüljön.
Este 10 órakor a RIA hírügynökség közölt egy cikket, amelyben a Roszaviacija orosz légi közlekedési ügynökség akkori vezetője, Alekszandr Neradko a többiek beszámolóihoz illeszkedően építette tovább a nagy narratívát. Azt nyilatkozta, hogy a gép túl alacsonyan repült, és egy nyolcméteres fának ütközött. A gépnek szerinte magasabban, mintegy 60 méter magasságban kellett volna repülnie.
Másnap az RG című orosz állami lap arról számolt be, hogy Putyin előadta Donald Tusk miniszterelnöknek, hogy miként játszódtak le az események. Putyin megkérdezte Igor Levitin orosz közlekedési minisztertől is, hogy a lengyel pilóta a rossz látási viszonyok ellenére maga döntött-e a leszállás mellett, a miniszter pedig megerősítette ezt.
– A pilóta maga hozta meg a döntést. A légiforgalmi irányító a helyzet ismeretében figyelmeztetett a ködre – állította Levityin.
Alig 24 óra telt el a baleset óta, és a híradásokat máris elárasztották ezek az agymosást szolgáló cikkek, amelyek alapján az emberek a lengyel pilótákat tartották önfejűnek és engedetlennek.
A média arról számolt be, hogy Putyin és Tusk gondoskodott arról, hogy Moszkvában minden készen álljon az áldozatok családjainak fogadására. Pjotr Birjukov moszkvai főpolgármester-helyettes elmondta, hogy a moszkvai igazságügyi intézetben megtervezték a munka elosztását, és egy 450 fő befogadására alkalmas szállodát foglaltak le. Orvosok és pszichológusok álltak készenlétben, az érkező lengyel hozzátartozók számára pedig tolmácsokról is gondoskodtak.
Putyin azt nyilatkozta, hogy a tragédia nemcsak Lengyelországot, hanem Oroszország népét is megrendítette, és a következő napot, április 12-ét nemzeti gyásznappá nyilvánította. A Vesztyi[2] hírei szerint Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes azt az ígéretet tette Putyinnak, hogy a feketedobozokat Lengyelországgal szoros együttműködésben fogják megvizsgálni. A lengyel ügyészség és a külügyminisztérium képviselői jelen voltak, amikor elkezdték az adatrögzítő berendezések vizsgálatát. A miniszterelnök-helyettes szerint a berendezések állapota kielégítő volt, és bízott benne, hogy sikerül elemezni az adatokat.
A nyilvánosság előtt többször elismételték, hogy a lengyel elnök gépének pilótáit figyelmeztették a szmolenszki reptér környékén uralkodó kedvezőtlen időjárási körülményekre, és azt tanácsolták nekik, hogy válasszanak másik repülőteret a leszálláshoz.
A baleset kivizsgálásáért felelős hatóság gyakorlatilag az orosz Államközi Légi Közlekedési Bizottság (MAK) volt. Az események kivizsgálását és a hivatalos baleseti vizsgálati jelentés elkészítését kapták feladatul. A MAK vezetője, Tatyjana Anogyina is a nyilvánosság elé állt, hogy biztosítsa a közvéleményt az orosz és a lengyel hatóságok közötti megbízható és magas színvonalú együttműködésről a vizsgálat során. Anogyina hangsúlyozta, hogy a balesetet a nemzetközi normáknak és szabályoknak megfelelően, objektíven és szakszerűen fogják kivizsgálni. Már ekkor kijelentette, hogy a gépen nem történt robbanás, és nem lehetett szó a berendezések meghibásodásáról sem.
Ez rendkívül súlyos kijelentés volt mindössze néhány nappal a baleset után, amikor gyakorlatilag még semmit sem volt idejük kivizsgálni, még kevésbé megbizonyosodni a mondottakról, legalábbis a nemzetközi vizsgálati normák szerint.
Az orosz sajtóorgánumok azonban az ország legfelsőbb katonai hatóságainak irányításával ezt terjesztették csatornáikon keresztül igazságként. Hat nappal a baleset után arról számoltak be, hogy a szerencsétlenség helyszínének vizsgálata befejeződött, és hogy azt Oroszország és Lengyelország egymássalegyüttműködésben végezte el. A fő nyomozó hatóság azonban folytatta a vizsgálódást az orosz büntetőjognak megfelelően „a büntetőjogi felelősség megállapítása érdekében”.
[1] A Foreign Policy egy rangos amerikai külpolitikai és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó magazin, amelyet 1970-ben alapítottak. Elemzéseiről, véleménycikkeiről és világpolitikai témákban közölt írásairól ismert, gyakran formálja a külpolitikai diskurzust. Nyomtatott és online kiadásban is megjelenik, és vezető gondolkodók, diplomaták, újságírók publikálnak benne – a szerk. megj.
[2] A Вести (Vesztyi) az orosz állami médiarendszer egyik kulcsszereplője, a VGTRK (All-Russia State Television and Radio Broadcasting Company) alá tartozó hírportál. Tartalma a Kreml hivatalos álláspontját közvetíti, gyakran propagandisztikus narratívát követve, különösen külpolitikai és biztonságpolitikai kérdésekben. A médium jelentős szerepet játszott a szmolenszki légi katasztrófát övező orosz kommunikációs stratégiában is, az eseményeket Moszkva számára kedvező értelmezési keretbe helyezve – a szerk. megj.
Fotó: Facebook / Nelli Kivinen
