A Facebook tulajdonosa, a Meta külön csapatot hoz létre a dezinformáció és a generatív mesterséges intelligenciával való visszaélés kezelésére a június 6-9. között tartandó európai parlamenti választások előtt – írja a Reuters. Könyvek hírek mellé.
Egyre növekszik az amiatti aggodalom, hogy a dezinformáció és az MI által generált, másodpercek alatt létrehozható félrevezető tartalmak befolyásolhatják a választási eredményeket, és az új technológiát a választás megzavarására használhatják fel abban érdekelt hatalmak. Ezen a választáson dől el, hogy ki lesz az a 720 törvényhozó az Európa Parlamentben, aki az uniós kormányokkal együtt fogadja el az új uniós irányelveket és jogszabályokat.
„A választások közeledtével elindítjuk a Választási Műveleti Központot, hogy valós időben azonosítsuk a potenciális fenyegetéseket, és azokat mérséklő intézkedéseket hozzunk”
– közölte blogján Marco Pancini, a Meta EU-ügyekért felelős vezetője. Mint írta, a techvállalat hírszerzési, adattudományi, mérnöki, kutatási, üzemeltetési, tartalompolitikai és jogi csapatainak szakértői a dezinformáció elleni küzdelemre, a befolyásolási műveletek kezelésére és a generatív mesterséges intelligenciával való visszaéléssel kapcsolatos kockázatok elhárítására fognak összpontosítani.
Ennek a törekvésnek a részeként a Meta, amely jelenleg 26 független tényellenőrző szervezettel működik együtt az Európai Unióban, 22 nyelven, három új partnerrel bővül Bulgáriában, Franciaországban és Szlovákiában. A Meta, a Microsoft, az OpenAI és 17 másik technológiai vállalat a hónap elején megállapodott abban, hogy együttműködve igyekeznek majd megakadályozni, hogy az MI segítségével előállított megtévesztő tartalmak idén világszerte beavatkozhassanak a választások kimenetelébe.
Yuval Noah Harari új könyve is az információs hálózatokról szól majd, a hír apropóján viszont a már megjelent, a politika, a társadalom és a dezinformáció összefüggéseivel foglalkozó kötetek közül válogattunk.
Krekó Péter: Tömegparanoia 2.0 – Összeesküvés-elméletek, álhírek és dezinformáció
Miért dőlünk be az álhíreknek és összeesküvés-elméleteknek? Milyen társadalmi reflexek és folyamatok hívják életre és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Hogyan próbálják a dezinformációs piac legbefolyásosabb szereplői – köztük politikusok, nagyhatalmak, kattintásvadász oldalak, vagy akár hírességek és nagyvállalatok – kiaknázni félelmeinket, gyűlöletünket, reményeinket, elfogultságainkat? Hogyan lehet(ne) védekezni a hamis információkkal való agymosás ellen? Magyarországon Krekó Péter hiánypótló könyve volt az, amely 2018-ban tudományos mélységgel és igényességgel először összegezte az összeesküvés-elméleteket és álhíreket. A kötet – építve a szerző kutatásaira, doktori disszertációjára és habilitációs előadására – tudományos ismeretterjesztő módon mutatja be az összeesküvés-elméletek és álhírek társadalomlélektani és politikai működésmódját. Az új tudományos eredményekkel és tényekkel bővített, átdolgozott kiadás a koronavírus-járványnak és a modern „törzsi” mítoszoknak is szentel egy-egy fejezetet. A könyv kapcsán interjúztunk Krekó Péterrel, a könyvbe pedig itt beleolvashatsz.
Sheera Frenkel, Cecilia Kang: Manipulátorok – A Facebook diktatúra
2018-ban a New York Times robbantotta a Facebook-botrányt, amikor közzétette egy mélyreható vizsgálat eredményeit arról, hogy a Facebook-vezetők döntései hogyan tették lehetővé, majd utána próbálták eltussolni a súlyos adatsértéseket és a 2016-os amerikai választások orosz befolyásolását. A nyomozás vezető újságírói, Sheera Frenkel és Cecilia Kang tizennyolc hónapot töltött azzal, hogy utána járjon, hogy a világ egyik legerősebb vállalata hogyan próbálta eltemetni az igazságot – azt, hogy a Facebook a dezinformáció, a gyűlöletbeszéd és a politikai propaganda csatornájává vált. A nyomok a tech ipar két legismertebb nevéhez vezettek, Mark Zuckerberghez és Sheryl Sandberghez. A könyv a Facebook története 2011-től, mikor a hatalmas és a befolyása még vitathatatlan volt, 2020-ig, mikor az elnökválasztás a legnagyobb teszt elé állította. Mi a következménye, ha néhány személy irányítja a technológiát, amit a világ népességének a fele használ? Képesek irányítani a technológiát, amit a világra szabadítottak? És ha nem, tudjuk-e mi, mint egyének és mint társadalom ellenőrizni és szabályozni őket? (Open Books)
Jessikka Aro: Putyin trolljai – Igaz történetek az orosz infoháború frontvonalából
Jessikka Aro finn oknyomozó újságíró darázsfészekbe nyúlt 2014-ben, amikor az orosz információs hadviselés után kezdett el nyomozni. Szentpéterváron igazi trollokkal készített interjúkat, leleplezve az egyik „trollfarm” működését. Azonnal rászállt az orosz titkosszolgálat: halott édesapja nevében küldtek neki ijesztő sms-eket, vagy a vonal túloldalán pisztolylövést hallott. Minden fronton támadták az oroszok által fizetett aktivisták, elképesztő hazugságokat terjesztve róla. Ebben a könyvben (olvass bele) a saját története mellett még nyolc másik, a Kreml által ellenségnek tekintett ember viszontagságait írja meg. Van köztük volt magyarországi litván nagykövet, rejtőzködő ukrajnai önkéntes, aki a donyecki orosz hadműveletekről tudósított, vagy az az oknyomozó blogger, aki leleplezte, mi okozta az Ukrajna fölött lezuhant maláj utasszállító gép katasztrófáját. Aro Szakterülete a közösségi médiában folyó dezinformálás. Kutatásaiért 2016-ban megkapta a svéd Bonnier Újságíró Díjat.
Åsa Wikforss: Alternatív tények – A tudás és ellenségei
Az emberi tudás közös, az ismereteink nagy részét másoktól szerezzük. Ha nem így lenne, és kizárólag a saját tapasztalatainkra kellene hagyatkoznunk, a világról alkotott tudásunk információmorzsák összefüggéstelen halmazára zsugorodna. A tudás társadalmi természete az oka annak, hogy mi, emberek képesek vagyunk felhalmozni és generációról generációra továbbadni. Ugyanakkor ez az oka annak is, hogy elhisszük az álhíreket, a hazugságokat és a propagandát. Hogyan válhatunk immunissá rájuk? Milyen szerepet játszik ebben a média, és mi az iskola feladata? Tanulható a kritikus gondolkodás és a forráskritika? Léteznek alternatív tények? Ezek a kérdések nemcsak a mindennapi életünkben fontosak, hanem a jól működő demokrácia szempontjából is. Åsa Wikforss, a teoretikus filozófia professzora megkísérel választ adni rájuk, miközben meghatározza a tudás fogalmát, valamint górcső alá veszi a tény- és tudásrezisztencia okait és következményeit. Bemutatja azokat a pszichés mechanizmusokat, amelyek gátolják a tudásszerzést, és beavat minket abba, hogyan lehet kiküszöbölni őket. Wikforss ezt követő könyvében (olvass bele) pedig a tudás és a népuralom kapcsolatáról írt.