Oleg Navalnij kalandjai az Orosz Postával - avagy amikor Brezsnyev még mozgatta a szemöldökét

Oleg Navalnij kalandjai az Orosz Postával - avagy amikor Brezsnyev még mozgatta a szemöldökét

Oleg és Alekszej Navalnijt a bíróság 2014 decemberében ítélte el sikkasztás vádjával. Alekszej három és fél évet kapott feltételesen, Olegre három és fél év munkatáborban letöltendő büntetést szabtak ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ítéletet megalapozatlannak találta, ám Oleg leülte a teljes büntetést - 1278 napot. Könyvének nagy részét a munkatáborban írta, részletes illusztrációkkal látva el fanyar humorú beszámolóját. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. január 12. |

Mi a különbség a vörös és a fekete zóna között? Mire valók a börtönben a lepedők és a törölközők? Mi az a SZUSZ, a BUR vagy az AUJE? Hová tanácsos ellenőrzéskor elrejteni a SIM-kártyát? Miért lett Csubakkából elítélt? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk - de mindezeken túl a könyv arról is szól, hogyan őrizzük meg józan eszünket komoly kihívásokkal teli helyzetekben.

Oleg Navalnij
Három és fél - Alekszej Navalnij öccsének börtönnaplója
Ford. Holka László, Athenaeum, 2021, 428 oldal
-

Oleg Navalnij: Három és fél

(Fordította: Holka László)

A posta

 

Valaha az Orosz Postán dolgoztam, amelynek vendégszerető részlegeit feltehetően többen felkeresték már önök közül. Tudják, ahol az ebédszünet a legkiszámíthatatlanabb, az önök számára lehető legkényelmetlenebb pillanatban következik be. Ahol a levelek felvétele hosszú percekig tart, a csomagok kiadása pedig órákban mérhető. Ahol gyakran nincs bélyeg meg boríték, és ugyanilyen gyakorta  rosszkedvű a postahivatal dolgozója, kinek mellén ott a kitűző: „A posta változóban”.

Nos, a szenvedéseknek ezekből a kikötőiből a küldemények kis patakokban szovjetesen hatalmas és kényelmetlen építményekbe csordogálnak, azokba a zsilipekbe tartva, ahol kialakul a postamocsár. Megmosolyogva szakképzettségemet (pénzintézetek gazdasági és információs biztonsági szakembere), és zakója ujjával letörölve az irónia könnycseppjét, a világegyetem a Zsilipügyi Főhivatalba irányított, ami a Gonosz Birodalmának szakzsargonjában a Postaszolgálati Küldemények Fővonali Továbbításának Főközpontja nevet viseli. Amúgy egész érdekes volt. Minden nap hozott valami újat.

A hatásfok hozzávetőleg két százalék. A munkaterhelés mindig maximális.

Nyilván a posta életéből vett történeteimmel szórakoztattam a barátaimat és rokonaimat.

Valószínűleg ezeknek a történeteknek a hatására a bátyámnak támadt egy remek ötlete: az elektronikus előfizetési rendszer. Nem hinném, tisztelt olvasók, hogy akár egyszer ebben az életben kitöltöttek volna újság- vagy folyóirat-előfizetési nyomtatványokat. Mint minden, ami a postahivatalok látogatásával kapcsolatos, ez a folyamat is a végső kétségbeesés állapotába taszítja az embert. Az elgondolás az volt, hogy kellene csinálni valami kényelmeset: egy webhelyet, mobilappot, bankkártyás előfizetést. Készen álltunk rá, hogy elkínzott honfitársainkat megszabadítsuk a postásokkal való érintkezés nyűgétől, és hogy ezt a nehéz terhet egy új vállalkozás törékeny, de büszke vállára helyezzük át. A projekt nagyon ígéretesnek tűnt, azonnal jóváhagytuk, és a Tesó felkerekedett, hogy megalapítsa az Előfizetési Főügynökség, avagy Glavpodpiszka hangzatos névre hallgató céget, én pedig nekiálltam a terep felmérésének.

A testvérem már akkor hozzáfogott, hogy leleplezzen hatalomban ülő mindenféle mocskokat, ezért tartani lehetett attól, hogy veszélyeztetett minden vállalkozás, amelyben részt vesz. Ám a legfőbb ok, ami miatt úgy döntöttünk, hogy a Glavpodpiszka tulajdonosi jogait egy külföldi cégre ruházzuk át, mégiscsak ennek előnyeiben és az eljárás egyszerűségében rejlett, és nem biztonsági megfontolásokon alapult.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen vállalkozás felfuttatása tetemes marketingköltséggel jár, amit mi nem tudtunk megengedni magunknak, ezért a következő terv született: a cég kidolgozza a projektet, elkészíti a webhelyet és az applikációt, kiépíti a szerződések rendszerét a postával és a kiadókkal, végigcsinál néhány előfizetési ciklust, azután eladó lesz. Technikailag egyszerűbb, ha ez egy külföldi holding áruba bocsátásával történik. Ráadásul nem kell tartani attól, hogy egy óvatlan pillanatban megjelenik egy állami brancs, és eltulajdonolja a cégedet.

A cég bejegyzése gyorsan ment, de a terep felmérése elakadt. Betértem a legközelebbi postahivatalba, és amit ott láttam, minden várakozásomat felülmúlta. Félórás sorban állás után lelkesen hangot adtam kívánságomnak, miszerint szeretnék periodikus nyomtatott kiadványok előfizetőjévé válni. Lelkesedésem nem ragadt át a postahivatal munkatársára. 

Arckifejezése alapján azt lehetett hinni, felismerte bennem kedvenc tengerimalaca, Pénelopé gyilkosát, akinek pusztulása oly hirtelen szakította félbe gyermekkorát.

Lesújtó tekintetét hősiesen állva megismételtem a kérésemet, némi parancsoló színezetet adva hanglejtésemnek. Jutalmam egy csomó előfizetési űrlap lett, amelyeket bizonyára akkor nyomtattak, amikor Brezsnyev még mozgatta a szemöldökét, valamint egy könnyed biccentés a postai katalógusok felé, amelyek láttán elborzadtam.

Tíz percen át kotorásztam a három hatalmas talmudban, csaknem megzavarodtam a rovatok, számozások mennyiségétől, a Geomagnetizmus és aeronómia, Klinikai és kísérleti thyreoditistan, Sajtkészítés, vajkészítés jellegű kiadványok forgatagától. Több űrlap elhibázott kitöltése után sikerült feliratkoznom az Esquire című folyóiratra, majd egy újabb félórás sorban állást követően befizettem az előfizetési díjat, és remek hangulatban távoztam: az ügyintézés sokkal szörnyűbbnek bizonyult, mint feltételeztem.

Csakhogy a progresszív szolgáltatásról szőtt álom a kézbesítés procedúrája miatt szertefoszlott. A megrendelt hat példányból fél év alatt csupán egy érkezett meg, a harmadik szám. Feleségemnek a zaklatott postáslány adta át, hozzáfűzve: 

– Máskor érdemes személyesen befáradni érte a postára, mert olyan drága, hogy kilopják a postaládából. – Ha a Glavpodpiszka válik a fogyasztó számára az összekötő kapoccsá, akkor magára kellene vállalnia a felelősséget a kézbesítés minőségéért is, vagyis az élet által meggyötört összes postás cselekedeteiért. Márpedig ez meghaladta még az Orosz Posta erejét is, ezért a projekt befagyasztásáról döntöttünk, míg nem javul a kézbesítés színvonala.

Mielőtt elmagyarázom, mivel kezdett el később foglalkozni a Glavpodpiszka, pár szót kell ejtenem az Orosz Postáról. Egyáltalán, ki indít útnak küldeményeket? Az elítéltek rokonain és a katonákon kívül ilyesmivel a webáruházak foglalkoznak. A 2000-es években a helyzet a következőppen festett: ha valaki a fővárosban vagy egy nagyobb városban lakott, annak valószínűsége, hogy az interneten megrendelt árut a postán keresztül kapja meg, szánalmasan csekély volt – kivéve, ha az illető mazochista, vagy mindenáron spórolni akart a szállításon. Ám ha az ember mondjuk Csumikan vagy Ajan település boldog lakosaként éldegélt, Herpucsi tanyaközpontról nem is beszélve, százszázalékos valószínűséggel a postai szolgáltatások aktív használója volt. Akkor pedig kimondottan, ha az interneten nem bikinit vásárolt, hanem például szamócaültetvényt innovatív kiszerelésben, a Díszkertek, veteményesek katalógusából.

Internetes áruházból rengeteg van, de nem mindegyik foglalkozik a termékek csomagolásával és szállításával. Világos, hogy vannak közöttük óriásvállalatok, tízezer négyzetméteres raktárakkal, kidolgozott logisztikai eljárásokkal, külföldi részvényesekkel és a kényszerrel, hogy együttműködjenek a postával, mert csak így juttathatják el cikkeiket Oroszország egész területére (egészen az Irkutszk környéki Zima városáig).

A csomagolás és spedíció legnagyobb központjai Moszkva körül vannak (ahol a telek meg a munkaerő is nagyságrenddel olcsóbb, mint a fővárosban). Csakhogy az ilyen tevékenységek megszervezése nem egyszerű, mert – mint az országban oly sok minden – a logisztika is egyetlen helyen, Moszkván keresztül bonyolódik.

S akkor képzeljük el a következőt: van valahol, mondjuk Jaroszlavl városában egy helyi főposta. 

Régóta ott áll, mert akkor húzták fel, amikor a kommunizmus felépítésével kísérleteztek, és utoljára akkor tatarozták, amikor még nem hagytak fel végleg az ilyen próbálkozásokkal.

Izzólámpák melegítette bádogedényekben bugyog a pecsétviasz. Csipketerítő fedi a faxkészüléket a főnök irodájában, ő maga mélabúsan néz ki az ablakon. Mi történik hát az ablak mögött?

Öltönyös, mosolygós emberek szorongatják a kormányzó kezét, majd valamiért kapával belevágnak a nagyhercegek lábnyomát őrző ősi földbe, azután ott jókora raktárépületet létesítenek, s onnan a postahivatalba egyre több és több csomagot szállítanak tolakodóan.

A posta számára mindez egy pillanat alatt történik. A pecsétviasz még mindig bugyog, a terítő is a régi a faxon, de csomagból már havonta négyszázezer darabot adnak fel.

A főposta főnökének üzemeltetési helyettese előveszi a hírközlési dolgozók számára készült szabályzatot, leporolja (ventilátorral), és megpróbálja a régi, jól bevált módszerekkel megszervezni ennek a váratlanul hatalmasra duzzadt tömegnek a feldolgozását. Egészében véve sikerül is, csakhogy az átkozott ügyfél folyton egyre csak fokozza a termelést. A posta nem adja fel, optimalizál, és ismét optimalizál, növeli a kiszállítási útvonalak mennyiségét, és így tovább. De már nincs hely az újabb számítógépnek, nincs, ahol leparkolhatna a szállító jármű, hogy megrakják – csomagokkal tele már az egész épület, a dolgozói kollektíva javasolja is, hogy feldolgozásra hazavihessék a küldeményeket (az örökké gyanakvó főnök ezt szerencsére nem engedélyezi).

Hozzávetőlegesen így fest a helyzet minden olyan nagy postahivatalban, amely a jelentősebb elosztóközpontok közelében fekszik. Létrejön itt egyfajta belső ellentmondás. Egyfelől előáll az objektíve lehetetlen helyzet: betuszkolni a betuszkolhatatlant a nem megfelelő épületbe. Másfelől az Orosz Posta törvényben rögzített kötelezettsége, hogy mindenfajta küldeményt átvegyen, amit csak megpróbálnak rábízni, méghozzá éppen ott, ahol erre kísérletet tesznek. Küldeni lehetne például az ügyfélhez egy kamiont, megtölteni a csomagokkal, és elszállítani legalább oda, ahol le lehet rakodni. Az előírásoknak megfelelő dokumentáció szempontjából nem egészen tiszta megoldás, de rendezi a problémát, és lehetővé teszi, hogy az ügyfél tovább növelhesse a feladott küldemények mennyiségét.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

Honnan indult a Putyin-rezsim ellenzékének első számú vezetőjévé vált Navalnij?

Miután 2021-ben visszatért Oroszországba, nagy volt az érdeklődés mind Navalnij személye, mind a mozgalma iránt, nemzetközileg olvasható könyvet azonban még senki sem írt róla. A szerzőtrió a Navalnij - Putyin végzete, Oroszország jövője? című kötettel ezt a hiányosságot pótolná.

...
Hírek

Könyvesblokk: Monroe, Hamilton, Navalnij

Három hírességekről szóló friss könyvet ajánlunk a hétindító Könyvesblokkban.

...
Hírek

Vlagyimir Szorokin: Ami Oroszországban történik most, természetesen groteszk irodalom

Interjút adott Vlagyimir Szorokin orosz író, drámaíró az 1749-en M. Nagy Miklósnak, aki új regényét, a Garin doktort fordította. A könyv Magyarországon jelenik meg először a világon fordításban, ez lett a beszélgetés apropója.

Hírek
...
Gyerekirodalom

Lakatos István Dobozvárosa közösségi finanszírozásban jelenhet meg újra

...
Hírek

PEN Translates: Tóth Krisztina Vonalkódja is a kiválasztottak között

...
Hírek

Emléktáblát avatnak Hajnóczy Péter tiszteletére

...
Hírek

Járd be Henry James otthonát szobáról szobára!

...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

...
Szórakozás

Zalai Margó, Ördögkatlan, Együtt kezdtük [Programajánló]

...
Hírek

Sütő Andrásra csodavilágként hatott a könyvekkel való első találkozás

...
Gyerekirodalom

Sárkányok, vulkánok, Charles Darwin és egy bátor kis hajósinas

...
Hírek

Stephen King a világ legnagyobb kiadófúziója ellen tanúskodott

...
Hírek

Könyvtilalmat oldottak fel a New York-i börtönökben

...
Szórakozás

Rájátszás, Kollár-Klemencz, Saiid - Koncertekkel, izgalmas zenei programokkal vár a zalai Margó

...
Promóció

Friss mai állások – a böngészés szabadsága

Olvass!
...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!

...
Beleolvasó

A felnőtté válás jeges ökölcsapásokkal érkezik, és nem kegyelmez

Fliegauf Gergely első könyvének főhőse egy felnőtté válás küszöbén álló fiú, aki a börtönőri munkája és a szerelmi csalódások elől a fantáziába menekül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Minden azzal kezdődött, amikor a várost elérte a tánciskolák iránti lázas rajongás

Egy kis galíciai településen él Jacobo Pliniak és a felesége, Juliáa. Egy határmenti fogadót üzemeltetnek, hogy ennek álcája alatt Jacobo segíthessen az egyre szaporodó pogromok elől menekülő zsidóknak átjutni a határon. Olvass bele Mario Bellatin különleges regényébe. 

...

Ránki Sára bűnügyi nyelvész: Klemperer leírta, hogyan erőszakolja meg a hatalom a nyelvet

...

Bódis Kriszta: Számomra úgy van értelme az életnek, ha változást hozok

...

Számoljuk fel az emberközpontúságunkat! [Ms. Columbo Olvas]

...

Litkai Gergely: Multidolgozóként minden bűnt elkövettem a természettel

Még több olvasnivaló
...
Nagy

2021-ben a magyar szépirodalmi díjak 39 százaléka jutott női szerzőnek

Két évvel ezelőtt drasztikus torzulásokat tárt fel az irodalmi díjak odaítélése terén a SZÍN. Egy kutatás során arra jutottak, hogy az irodalmi díjaknak Magyarországon csak a 18%-át kapták nők a felmérést megelőző másfél évtizedben. A díjmonitoring ezután is folytatódott, most Horváth Györgyi összefoglalóját olvashatjátok arról, hogyan alakult azóta a helyzet. 

...
Kritika

A Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényében a történelem csak háttér az élethez

Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Mindarról, ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.

...
Zöld

Az elsivatagosodott Alföldön betyárra és rendőrre is lecsap egy ősi veszedelem

Az Ingókövek és az Elveszett Gondvána után új regényében a cli-fit vegyíti a krimivel és az easternnel a szolnoki születésű jogász és író Lőrinczy Judit. Az utolsó tanú a közeljövő Magyarországára vezet, amikorra a klímakatasztrófa könyörtelenül átalakította az életfeltételeket, és elszabadított egy ősi fenyegető erőt is.

...
Zöld

Kovács Róbert: A klímaváltozás problémáit meg fogjuk tudni oldani

Klímaváltozás – Pánik és tagadás között érvekkel, érthetően magyarázza el mindazt, amit ma az éghajlati kérdésekben tudni érdemes. A meteorológus-éghajlatkutató végzettségű szerzővel beszélgettünk a járvány és a háború hatásáról, rögzült tévhitekről, az emberek világvége-imádatáról és arról is, miért van értelme bringával járni.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Ránki Sára bűnügyi nyelvész: Klemperer leírta, hogyan erőszakolja meg a hatalom a nyelvet

...
Benedek Márton

Rachel Cusk regényében az íróknak meg kell fizetniük az alkotás árát

...
Ruff Orsolya

10+1 adaptáció, amiket az év második felében nézünk

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

10+1 adaptáció, amiket az év második felében nézünk

Az év második felében is rengeteg adaptáció kerül a mozikba, streaming-csatornákra – most ezekből mutatunk meg párat, olyanokat, amelyek magyarul is olvashatók.

...
Szórakozás

A Meggyőző érvek egy újragondolt Fleabag, talpig empírben

A Meggyőző érveket Jane Austen legérettebb, legkiforrottabb regényeként szokták emlegetni. A legújabb netflixes feldolgozásban Dakota Johnson próbál új életet lehelni a történetbe – felemás sikerrel.

...
Szórakozás

Fekete madár: A szabadság ára, hogy elnyerd egy sorozatgyilkos bizalmát

Dennis Lehane bűnügyi tévésorozata, a Fekete madár a Mindhuntert idéző sorozatgyilkosos krimi és börtöndráma egyben, amit nem a szerző, hanem az élet írt.