Janikovszky Éva naplója 80 évig egy komódban pihent

Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezette azt a naplóját, amely néhány hete jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.

Janikovszky Éva
Naplóm, 1938-1944
Móra Könyvkiadó, 2020, 198 oldal

A naplót az őszi Margón mutatta be az író fia, Janikovszky János, a kötetet szerkesztő Dóka Péter és Dési János. Janikovszky János akkor elmondta, hogy mivel édesanyja gondosan megőrizte a naplójegyzeteket, és még hosszú, súlyos betegsége alatt sem szabadult meg tőlük, véli teljes bizonyossággal, hogy édesanyja azt szerette volna, hogy kiadják az emlékiratait. “Most valahol fentről mosolyog, és örül, hogy kiadtuk ezt a könyvet” - jegyezte meg. Most mutatunk egy részt a kötetből, benne Janikovszky János előszavát, és a napló elejét - az első bejegyzést 1938-ban, azaz a második világháborút megelőző évben vetette papírra Kucses (később Janikovszky) Éva.

Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944 (részlet)

Előszavak 

Nincs emlékem arról, vajon hány éve tudok anyám naplójáról, de valahogy mindig tudtam, hogy létezik. Azt is tudtam, hogy hogyan néznek ki a kisalakú, gusztusos, szürke, kívül kockás, belül vonalas spirálfüzetek, borítójukon a felirat: Kucses Éva – Naplóm, és egy évszám.

Azt is tudtam, a hétfiókos komód melyik fiókjában fekszenek.

De nem mertem hozzájuk nyúlni, beléjük olvasni, mintha tartottam volna tőlük.

Pedig logikusan gondolkodva tudhattam, hogy igazi, családot rengető titkokat nem rejthetnek, mert azokat az ember időben szanálta volna. Már ha van rá ideje. És Anyámnak volt, hosszan küzdött betegségével, és nem viselte türelemmel, szemben a többséggel, akikről ezt általában utólag állítják.

Mindegyik füzet olyan jó állapotú, hogy

képtelenség elhinni, már 80-85 éve rejtik egy valaha fiatal, gondtalan, csinos, művelt lány írásait, titkait.

Kicsit ugyan megsárgult a papír, de rajtuk nem hagyott nyomot sem az idő, sem a történelem, sem a számtalan költözés. A kézírás ismerős, ugyanaz, amelyet születésem óta ismerek: Anyámé. Hogyan maradhat egy ember kézírása változatlan 60 éven át? Az enyémre rá se lehetne ismerni.

Anyu halála óta azután néhányszor vettem a bátorságot, és bele-bele­olvastam a füzetekbe,

mindannyiszor lenyűgözött Kucses Éva stílusa, humora, életkedve és a körülötte zajló gazdag, pezsgő szegedi társadalmi és kulturális élet.

Megdöbbentett, elszomorított és feldühített, hogy micsoda intellektusokat bíró családot pusztított el és tett tönkre a nácizmus, a háború, majd az azt követő újabb kibírhatatlan fordulat, az államosítás.

Lassan érett bennem a gondolat, hogy kötelességem foglalkozni a naplóval. Én vagyok az első és az utolsó, aki ebben még hitelesen léphet, sőt, köteles lépni, mert lehet, hogy nélkülem egy következő költözést, lakásfelújítást vagy évtizednyi sötétséget már nem élnének túl ezek a füzetek. Könyvkiadóként látván, hogy bizonyos életművek hogyan válnak családi marakodások áldozatává, hálás vagyok Anyámnak és Apámnak, hogy egykeként lehetek az örökösük, nem kell senkivel egyezkednem, azt tehetek, amit jónak látok, de ebből következően persze egyedül is hordom az örökség keresztjét.

Súlyos pesti hagyatékkal élő vagyok.

Levél­titok vagy naplótitok nem sérül, hiszen amit nem szeretett volna az utókorra hagyni, azokat az oldalakat Anyu diszkréten – még időben – kitépte. Legalábbis ezt gondoltam a Napló megjelenése előtti hónapig. Ekkor megtaláltam – hála Anyu hajdani szerelmé­nek, Kardos Gábornak – a hiányzó hat lapból ötöt, amelyeket Kanadából kaptam vissza az írás megszületése után 80 évvel. Így a Napló lényegében hiánytalanul kerül az olvasók elé.

Egy fantasztikus, tehetséges szegedi lányból 20-30 év múltán, Janikovszky Évaként Európa-hírű sikeres író vált. Erre vágyott egész fiatalkorában, erről – is – tanúskodik a Naplóm.

Tehát minden amellett szól, hogy Kucses Éva naplóit a 70 éves Móra Kiadó, amellyel Anyám neve öt évtized alatt összeforrt, végre megjelentesse.

 

Köszönetnyilvánítás

Köszönet Dési János barátomnak a biztatásért, a fotók összeválogatásáért, a családfakutatásban nyújtott segítségéért és a rengeteg tanácsért.

Köszönet Dóka Péternek, a Móra Kiadó főszerkesztőjének a kötet szerkesztésében végzett munkájáért, kitartó, állhatatos kérdezgetéseiért.

Mindkettőjüknek elévülhetetlen érdemei vannak ezen kötet meg­jelenésében.

Köszönet Anyunak, hogy megírta és megőrizte a füzeteket.

Janikovszky János

Budapest, 2020. július 30.

 

1938

Most a 2. a-ba járok. 1938 van, jan. 14.

Először is beírom a tanáraimat és a tanárnőimet:

I. Erzsi néni, az osztályfőnök. Teljes neve Bolgárné dr. Pataky Erzsébet. Magyart és németet tanít. Elég kövér, és olyan lába van, mint Chaplinnek. Rögeszméje a jellemes diák. Szerinte az a jellemes diák, aki mindig összejátszik a tanárral, nem súg, magol a dolinál, nem segít, és mindjárt árulkodik, szóval egy rémes stréber. Van neki egy ronda lánya, a 3. a-ba jár. Szeplős, szemüveges, őrült ix lába van, és görbe orra és szemüvege. Erzsi nénit magunk között Erzsók anyánknak hívjuk. Minden második szava: „Édesmamát kérdezzétek meg!” Rövidet lát, és nagyot hall. Ez ő – egy ideális osztályfőnök. 

Gammer Béla. A földrajztanárunk. Őrült rendes pasi, úgy szeretjük. Rengeteget utazik, és csuda jól magyaráz. Igazán nagyon jó vicceket mond, mikor jó kedve van. Mikor dühös, akkor csapkod, és mindenkit bedaciztat. Jelenleg beteg. Angyalka a gúnyneve.

             Erna néni                         Rózsi néni

             Illyés                                 Atya

             Sey Margit                       Edith

1938

Csuda rendes osztályom van. Van ugyan egypár hülye, de azok nem számítanak.

1939

JANUÁR 21.

Ezennel visszavonom ifjúkoromban tett bohó kijelentésemet, ugyanis most már 3. a-ba járok, és 1939. jan. 21. van. Amint a mellékelt ábra mutatja, rengeteget írtam tavaly, de most már igazán fogok. Azt hiszem, tavaly csak fölvágásból mondtam, hogy rendes osztályom van, ugyanis rájöttem az alábbiakra. Őrült hülye osztályom van, van ugyan egypár rendes, de azok nem számítanak. Ja igen, elfelejtettem megírni, hogy volt még a tanév elején egy „ab urbe condita” az osztályban. (Mellékesen megjegyezve sejtelmem sincs róla, hogy mit jelent, csak nagyon jól hangzik. Úgy rémlik, mintha valami városról lenne szó, de nem tudom, hogy jön ez ide.)

Szóval Erzsók (olv. E. néni) megőrült, és mert a Manheim Zsuzsa rövidlátó, az egész osztályt összevissza ültette. S látsza csak! (Hallga csak helyett.) Engem is elültettek a Magdi mellől. Ez igazán álnok tett volt tőle. Egész nap bőgtem, ugyanis csupa bukott közé ültetett a 4 oldal 1. pad 1. helyére. Pertli ül mellettem, és ő igazán helyes.

Hál’ istennek később a Magdit is a hátam mögé ültette. Ez egy rövid bevezetés volt, hogy mindenki tájékozódva legyen. Mert Erzsók szerint minden elmefuttató vagy elbeszélés előtt ismertetni kell az előzményeket, az utózmányokat, a körülményeket, a szereplő személyeket, a helyet, az időt s a többi. Hah! És én elfelejtettem a helyet és a személyeket. A személyeket nem is fogom, ugyanis, azt hiszem, az egész füzet tele volna velük. A hely legtöbbnyire az osztály. 4 ablak, 24 pad, 1 dobogó, virág, tábla, Jókai, asztal, szék. 1 tanár, 39 gyerek.

Azt hiszem, már bevezettem mindent, jöjj hát, tárgyalás!

 

Tárgyalás

Jelenleg influenzajárvány van, és epedve várjuk, hogy bezárják az iskolát. Minket nem akarnak bezárni, pedig már a Túnyoghit is bezárták. Szóval egyezzünk meg közösen, hogy ez piszokság, és mivel unok már írni, inkább olvasok.

MÁRCIUS 7.

Micsoda fennkölt érzés, mikor az ember egy 3-as latindolgozatot ír!

Phű, azt nem is képzelitek. Én ugyanis pont ma vettem tudomásul, hogy költői dolgozatom ily pórias jeggyel osztályozták. „Az időben mondá Jézus: „Senki sem próféta a maga hazájában!” S ez időben mondom én. (Nem tudom ugyan, hogy én hol lennék próféta, de ez nem változtat a tényen.) Ma épp be vagyok rekedve, és hangom bársonyos és üde csengése helyett valami rekedten és  rikácsolva ad jelt magáról, és ezért kénytelen vagyok szellemes gondolataimat itt megörökíteni. Aszongyák, hogy aszongyák, hogy Mária néni menyasszony. Mindig látjuk egy szőke fiatalemberrel, de azt hiszem, csak a jótékony lelkek léptetik elő vőlegénnyé. A rossz nyelvek azt állítják, hogy a testvére. De akármije, a tény az, hogy Mária néni nagyon fölvág vele. Ma elkísérte egész az iskoláig (mert Mária néni internátusi tanárnő), szóval elbúcsúztak. M. néni epedve nézett utána, de ő már rég egy bájos nyolcadikos karcsú bokáit csodálta. De tény az, hogy ez még mindig nem tény, csak ágról ágra repdeső pletykácska.

MÁRCIUS 19.

Föl vagyok háborodva, hogy elmarad a Faust! Eget verő piszokság! Mégpedig ilyen hülye kifogással, hogy „technikai okok miatt”, persze ez biztos azt jelenti, hogy a bájos Margaréte dédunokájának esküvőjén mint tanú kell hogy részt vegyen. Faust anyósa esküvőjén lesz biztos a vőfély, Mefisto pedig… mit tudom én, hogy mit csinált, de az biztos, hogy nem jött el! Van egy őrült jó tippem! Minden hónapban csinálok egy táblázatot, hogy miből mi a kedvencem, és úgy megtudhatom, hogy hogy változik b. (becses, nem buta) ízlésem.

Mi a kedvenc           február                     március                  április

operám                         Pillangók.                   Rigoletto                   Strauss Richárd,
                                                                                                       Don Juan

operettem                     Bob herceg                 Víg özvegy               szimf. költem.,
                                                                                                       Erzsébet

áriám                           Bűvös erdő                La donna                  Ne sírj, ne sírj,
                                                                                                       kicsi Liu

slágerem                      Szvidhard                  Bamba, bamba        Hej hó, hej hó…
                                                                     gyászvitéz

hangszerem                  fuvola                        fagott                       fagott, klarinét

népem                         angol                          egyik se                    emberevők

sportom                        evezés                        bicikli                        bicikli

könyvem                      Buda hőse                  Mire                          Politikai divatok
                                                                     megvénülünk

íróm                            Donászy                    Jókai                         Jókai

zeneszerző                    Schubert                     Beethoven                 Csajkovszkij

szimfóniám                   Beethoven V.              Cs. VI                       Cs. V. VI

versem                         Színes tinták              Holló                        Szeptember végén

költőm                          Kosztolányi               Poe                           Petőfi

filmem                         Orgonavirága            Robin Hood              Szuez

színészem                     Hepburn

foglalkozás                    régészet                      zeneszerzés              katona

színem                         sárga                          lila                            lila

állatom                         kutya                         ló                              póni

hova utaznék                 Olaszország              Svédország              sehova

gyümölcs                     banán                         alma                         narancs

virágom                       mimóza                     ibolya                       jácint

mi akarok lenni             divattervező              árja                           amerikai milliomos

MÁRCIUS 22.

Most nem érek rá ugyan valami nagyon, de azért egy kicsit írok. Kaptam egy rém guszta nadrágszoknyát, és most egész nap abba’ járok, és holnap megyek benne először biciklizni.

Erzsók, azt hiszem, elérkezett az elmebeli eltompultság leg­végső fokára (remélem, elég cirkalmasan fejeztem ki, hogy hülye), ugyanis az iránt érdeklődött, hogy ki vezet naplót, és azt mondta, hogy bizonyára mostanában hazafias elmefuttatásokat végzünk (enyhe röhej). Majd egyoldalú eszmecserét folytatott Mátyás királyról.

MÁRCIUS 27.

Na, ma aztán szép dolgot csináltunk! Reggel, mikor bementem, az a kedves meglepetés ért, hogy az egész osztály olyan volt, mint egy harctér. Háromféle szempontból is. 1. Olyan füst volt, hogy tíz centire se lehetett látni. 2. Rém büdös volt. 3. A lányok úgy ordítoztak, hogy akármelyik hazafinak dicsőségére vált volna. (Nem vagyok vele tisztába’, hogy a háborúba’ van-e cúg, mert itt az is volt.) Aztán bejött Szörényi, iskolánk rettegett hárpiája, és kikergetett mindenkit az osztályból. Rém muris volt a folyosón sétálni, és minden érkezőt azzal fogadni, hogy „Ki vagyunk zárva, füstöl a kályha!” Hogy terjed el az osztályban a hír? Azt hiszem, erről tarthatnék tudományos előadást, de ettől inkább megkímélek mindenkit. Halljátok eme példát: az újonnan érkezett áldozatot már a kapunál megrohanják a „hírnökök”. Hogy micsoda zöldeket dumálnak szegénynek, nem tudom, de tény az, hogy mire felér hozzánk az emeletre, a „jól értesültek” flegmájával fordul hozzám: „Na és mondd, tulajdonképpen ki gyújtotta fel az osztályt?” Legnagyobb sajnálatunkra a füst nem látta be, hogy németóra lesz, és sokkal hamarabb, mint vártuk – eltávozott. Na de ezt meg mi nem tűrhettük. Ha nem akar maradni magától, hát majd erőszakkal marasztaljuk! Elhúztuk az ellenzőt, kinyitottuk az összes kályha­ajtót, aztán megindultak a vándorlások. A papírszalvétától a tolltörlő rongyig mindent belehajigáltunk. A tetejére tettünk egypár radírt. S ez lett átkunk. Igaz ugyan, hogy az egész németórát át­köhögtük, krákogtuk és hapciztuk, de mi történt a 6. órában? Tomi (fűtő), ez az álnok lény megtalálta az el nem égett gumikat, és beadta Erzsóknak! (Ez a drámai fordulat!) Ah, a holnap egy gyászos nap lesz, mert Erzsók mérgében mindenkit bedaciztat és lefejeztet. (Ha csak ki nem rúgjuk szent dühével együtt az ablakon!)

MÁRCIUS 28.

A fejem még a nyakamon van, Erzsók egy feledékeny lény.

ÁPRILIS 12.

La Lala tratram papam djátáta! Psssz! (Ez nem a lipótmezei önképzőkör nászindulója, hanem Csajkovszkij V. szimfóniája 4. tételének 3. főtémájának 2. melléktémájának 2. vége.) Egész nap hangversenypróbára járok.

ÁPRILIS 15.

Pálinkás jó estét kívánok! Ihaj de sőt még csuhaj, azaz vesszen Tria­non, és éljen… na ki? Azt ilyen időkben sose lehet tudni. Ámde szögezzük le a puszta tényt, hogy éljen a magyar had­sereg! Már csak azért is, mert ma elmaradt a latinóra. Ugyanis az egész úgy volt, hogy… éljen, éljen, közös határt akarunk, mindent vissza, nem, nem, soha, éljen… (pardon, már úgy bennem van mindez). Szóval ma jött meg a szegedi biciklis ezred a Felvidékről, s eme okoknál fogva ma kivonultunk, hogy „fehér szívünk minden melegével üdvözöljük a hazaszeretet hőseit, kik értünk és minden magyarért küzdöttek a Felvidéken, kik vérüket ontották hazájukért, a névtelen hősöket stb.”

(Idézet Erzsók költői szónoklattal egybekötött prédikációjából.) Ámde térjünk a tárgyra. Kivonultunk, összevissza dobáltuk a katonákat piszkos nárciszokkal, megéljeneztünk egypár csinos tisztet és egy sofőrt, és aztán ahelyett, hogy ottmaradtunk volna az ünnepélyen – hazavonultunk. Azaz vonultunk a kapuig, ott nem mentünk be, hanem visszafordultunk, és a latinórából hátralévő félóra hazafias érzéseket keltett szívünkben, kijelenthettük, hogy tüntetni akarunk. Tanárnőnk nem bírt velünk. Ahogy befordultunk a sarkon, beleütköztünk a diribe. Rémes volt! Egy szót se szólt, és mégis mindenki szótlanul visszafordult. Mikor a suliba értünk, épp kicsöngettek. Nem mentünk le az udvarra, hanem a szabályok ellenére fönnmaradtunk az osztályban. Magunkra zártuk az ajtót, és megszámoltuk az uzsonnákat, hogy hány napig maradhatunk elsáncolt várunkban. Hál istennek enyhült harci kedvünk, és mikor Biri néni jött, kinyitottunk. Félek, hogy lesz valami baj, vészjósló szélcsend van a dirinél, ámde megvigasztal, hogy… sose halunk meg! (De miből éljenek a temetkezési vállalatok…?)

 

ÁPRILIS 20.

A diri eltiltotta a b-seket a színháztól és a mozitól, mert rosszak voltak.

ÁPRILIS 23.

Isten éltessen! (Mármint engem!) Minden külön értesítés helyett, ma volt a születésnapom. Rém guszta dolgokat kaptam. Délután láttam az „Erzsébet”-et, szebb, mint akármi!

ÁPRILIS 26.

Intőkiosztás volt, és azt mondta a diri, hogy rémesen megbüntet minket, ha meg nem javulunk.

ÁPRILIS 27.

Másodszor láttam az „Erzsébet”-et.

MÁJUS 1.

Szünet van, és rém randa idő.

MÁJUS 2.

Nincs szünet, ellenben az idő randa.

MÁJUS 9.

Jaj, már épp egy hete nem írtam, azóta annyi minden történt. Múlt héten két dolgozatot írtunk, rém nehéz volt. Közben láttam a Sztambul rózsáját, és ennek fejében becsszavam adtam anyunak, hogy a Bánky társulat két darabjára se megyek el. Ma egy verő­fényes májusi nap volt, a „verő”-t úgy kell érteni, hogy ha az ember kilépett, agyonverte az eső meg a jég, fényes meg a pocsolyáktól volt az utca. Ma remekül szórakoztunk rajzórán. Vetítés volt, és össze­­vissza mászkáltunk négykézláb. Elloptuk a Brucky cipőjét, és továbbadták, szegény fél lábbal nem tudott utánamászni, hát mint önfeláldozó barátnőnek nekem kellett átcsúszni a terem másik végébe érte. De nem nagy vicc, mert Stanci (Illyés, a rajztanár) süket.

MÁJUS 14.

Jó ég, Stanci ist ganz plöm-plöm! Behozott 1 harapófogót, hogy rajzoljuk le. Wie das der kleine Stanzi vorstellt! Ahogy kilépett az osztályból, rohant le két lány a Julcsa nénihez a harapófogóért, felhoztuk, és az egész osztály lekopírozta. (Rátettük a rajzlapra, és körülhúztuk.) Most persze mindenkinek egyforma, és Stanci 1/2-et adott (ennyire nem tetszik neki a saját harapófogója)!

MÁJUS 20.

Ma volt a zsúrom, minden remekül sikerült. Megalapítottuk a HATÉKÁ-t! (6 tehenek clubja) Költői cím, nincs semmi értelme, és csak 5-en vagyunk, de nagyon jól hangzik. Jelszó: stanci, köszöntés: tehenek

MÁJUS 26.

Jaj de remek volt, voltunk délelőtt a földrajzi intézetben. Remekül szórakoztunk. Volt egy angyali segédtanár, dr. Wagner Richárd, azaz Ricsi, mert rém jóba lettünk vele. Meg volt még egy szemüveges, az is rém helyes, 35 percig társalogtunk az egyetem udvarán vele. Megértő…

SZEPTEMBER 4.

Na igen, minden nagyon megható, azonban azóta eltelt egy kis idő, nem sok, ugyebár, kérem, egész kevés, csak úgy 3-400 000 évecske. Azaz 3-4 hónap. De minden lényegtelen. A nyár csudás volt. A stílusom határozottan pocsékabb, de igazán nem lehet elvárni egy ilyen szegény leányzótól, hogy még írjon is, azonkívül hogy teniszezik, úszik, társalog és sétál. Hát ez mindenesetre megerőltető. Most épp rémesen várom a Bruckyt, és sajnos kezdődik a suli, és vége a tenisznek, és nem megyek többet aztán a korzóra, mert az nem illlldommmossss, ugyebár? Nem történt semmi izgalmas, csak volt szabadtéri, ami rém guzi, csuda rendes volt, és most épp kitört a háború, ami kevésbé guzi, azaz rendes. A Pacyval vagyok én jóban. És mostan sok fiúkát ismerek, amibe ugyan nincsen semmi vicccc! Járok biciklizni, sőt Apu, ill. keresztapu bevonult katonának, csinnadratta bummbummbumm! Amint a mellékelt ábra mutatja, sziporkázok, de abbahagyom, mert még meggyúlhat valaki. Good bye!

(Ja igaz, tanulok angolul.)

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Kilencvenéves lenne Janikovszky Éva - Ez a hét kedvenc könyvünk tőle

...
Hírek

Janikovszky Éva kínaiul hasít

...
Nagy

Janikovszky Éva az utókorra kacsintva írta naplóját

Ki ne ismerné Janikovszky Éva munkásságát? Most azonban egy újdonságot mutatott be a Móra Kiadó, az író fiatalkori naplóját adták ki. A bemutatón kiderült, hogy a háború napjai alatt Janikovszky Évát jobban érdekelték a fiúk, mint a történelmi pillanatok, és hogy már gyerekként is humor és irónia szőtte át írásait.

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Nagy

Az irodalom mint magányos város [Fehérvári Irodalmi Napok]

...
Nagy

10+1 érdekesség A nagy Gatsby írójának életéről

...
Hírek

Ezeket a könyveket olvassák a Hová lettél, szép világ főhősei

...
Szórakozás

Installációval, pop-up koncerttel, külföldi vendégjátékokkal vár minket a Budapesti Őszi Fesztivál

...
Hírek

Összeesett egy golfversenyen Tom Felton, a Harry Potter-filmek Draco Malfoya

...
Szórakozás

Ezt az öt könyvet olvassák a Szexoktatás harmadik évadában

...
Promóció

Hogyan befolyásolják a színek a hangulatunkat

...
Promóció

Kaszinó otthon? Ez bizony megvalósítható!

A hét könyve
Kritika
Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban
...
Kritika

Dühös nők transzgenerációs sérüléseket gyógyítanak – Bethany Webster Anyaseb című könyvéről

A transzgenerációs pszichológia virágkorát éli, az azzal foglalkozó önsegítő könyvek még inkább. Bethany Webster könyve, az Anyaseb egyelőre megkerülhetetlen azok számára, akik a témában szeretnének olvasni, különös fókusszal az anya-lánya kapcsolatokra. 

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A Tojáséjtől indul az utazás a versek világába

Legújabb könyvében huszonöt magyar költő versét hívta segítségül Fenyő D. György, és útikalauzba rendezve őket a líra birodalmába invitálja az olvasót. A válogatás nehézségeiről, a versolvasás ciklikusságáról, és a versek egymás közötti viszonyáról is beszélgettünk a szerzővel.

...
Gyerekirodalom

A magyar történelemben jobb sztorik vannak, mint bármelyik fantasyben

Nógrádi Gergely új kötete, a történelmi és fantasyszálakat vegyítő Brunar – A Mirrén titka nyolcszáz évet visz vissza az időben. A regényt a két Nógrádi, apa és fia társaságában mutatták be.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: állati kommunikációról szóló non-fiction lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: a választás szeptemberben Peter Wohlleben gyerekkönyvére esett.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Az Afázia rendhagyó sci-fi az emberiség és a magyarok jövőjéről

Baráth Katalin a Dávid Veron-sorozat sikerei után 2016-ban thrillerrel jelentkezett, majd öt évvel később nyelvészeti sci-fit írt Afázia címmel. A lakhatatlan Földet elhagyó űrmagyarok (moyerek) legfőbb kincse a megőrzött beszédképesség a hálón függő, valamint a csak képekben kommunikáló népek között. Ez a nyelv azonban fegyver és drog is, mellyel vissza is élnek az űrháborúban. 

...
Kritika

Az egykori 56-os menekült a gazdasági csodát kóstolgató NSZK-ban nyomoz

Immár a negyedik regényben tér vissza Csabai László hőse: Szindbád ezúttal a Nyugat-Németországban nyomoz, a múlt azonban nemcsak az útjába vetődő németeket éri utol, hanem a főfelügyelőt is.

...
Kritika

Kőhalmi élvezi a klímakatasztrófát

Egy maciméz a főszereplője Kőhalmi Zoltán második regényének, Az utolsó 450 évnek. A vad, sőt bátor ötletből egy nagyon szórakoztató sci-fi bontakozik ki, ami csak azért nem nevezhető disztópiának, mert simán alakulhat így a klímakatasztrófa. Szekunder szégyenérzet: azon nevetünk, hogy tönkretesszük a bolygónkat. A hét könyve okos és vicces sci-fi, ami hibái ellenére óriási vállalás volt.

...
Nagy

Anyák és felnőtt gyermekek a közelmúlt legizgalmasabb európai regényeiben

Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.

...
Nagy

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János új regénye, a Mamikám egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk. Interjú.

...
Nagy

Lem imádta az édességet, de az internetről megvolt a véleménye

Születésének 100. évfordulója alkalmából összegyűjtöttünk Stanislaw Lemről olyan érdekességeket, amelyek mentén az életútja és a munkássága előtt is tiszteleghetünk.