(Ma lenne kilencvenéves Janikovszky Éva, az író, aki szövegeiben úgy tudta megjeleníteni a gyermeki lelket, mint senki más. Bár írt felnőtteknek szóló műveket és lányregényt is, mégis talán azok a gyerekkönyvei a legfelejthetetlenebbek, melyekben állandó hősét beszélteti: az örökmozgó kisfiút, akivel valahogy mindig történik valami, és aki olyan kíméletlenül rá tud világítani a felnőttek világának visszásságaira. Történetei, melyek szétválaszthatatlanul összefonódtak Réber László grafikáival, már több mint negyven éve kedvencei kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Cikkünkben összegyűjtöttük a mi hét kedvencünket tőle.
Kire ütött ez a gyerek?
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
Móra Könyvkiadó, 2014, 56 oldal, 1990 HUF
„Az én koromban se apukám, se anyukám nem heverészett világos nappal a rekamién, nem ült a földön görbe háttal a magnó mellett, hanem ebéd után azonnal nekifogtak a leckének, aztán ahogy befejezték, szaladtak ki a szabadba, és szívták a jó levegőt.
Énszerintem azért, mert se apukámnak, se anyukámnak nem volt magnója.”
Habár a magnók felett már eljárt az idő, a Kire ütött ez a gyerek? az okostelefonok korában is aktuális problémákat feszeget: a kiskamaszok és a szüleik közötti egyre gyakoribb súrlódásokat veszi górcső alá, méghozzá egy tinédzser fiú szemszögéből. Szülőknek és gyerekeknek is kötelező olvasmány, hiszen mindkét felet ráébreszti arra, hogy egyáltalán nincsenek egyedül a problémáikkal: a kamaszok már évtizedekkel ezelőtt is túl sok időt töltöttek a kütyüikkel, furcsán öltözködtek és visszabeszéltek, a szülőknek pedig mindig is az volt a kedvenc szórakozásuk, hogy jelentéktelen apróságok miatt piszkálják a csemetéiket. Pedig mennyivel jobb lenne, ha a családtagok inkább humorral kezelnék az összezördüléseket, és viták helyett együtt nevetnének egy jót. Egy biztos: Janikovszky Éva könyvét közösen olvasva pontosan ez fog történni!
Ha én felnőtt volnék
Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
Móra Könyvkiadó, 2013, 32 oldal, 2299 HUF
„Mert hiába mondják azt a felnőttek, hogy addig örülj, amíg gyerek vagy, minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb.
A felnőtt azt a ruhát veszi fel, amelyik eszébe jut.
Ha tűzoltószirénát hall, nyugodtan kihajolhat az ablakon.
Akármennyire kimelegedett, mindig ihat vizet.
Olyan halkan köszönhet, ahogy csak akar.
És nem kell akkor lefeküdnie, amikor a legérdekesebb a tévé.
De ez még nem minden! A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.”
1965-ben ez a kötet volt az, amely meghozta Janikovszky és Réber számára az országos ismertséget, majd hamarosan a világsikert is. A könyv egyetlen hosszú gyerekmonológ: egy rosszcsont kisfiú meséli el, hogy ha majd végre felnő, egyáltalán nem olyan unalmas felnőtt lesz, mint a szülei, hanem bizony ki fogja élvezni az élet minden apró örömét. A lehengerlően vicces kötetben azért benne van az a szomorú felismerés is, hogy ilyen szabad, a társadalmi rendbe ennyire nem beilleszkedő felnőttség sajnos nem létezhet. Pedig milyen jó lenne mindig a legnagyobb fagyit enni, beleugrani minden pocsolyába és aranyhalat tartani a kádban! Na jó, a kézmosás nélkül evés, a fogmosópohárban datolyamag-csíráztatás meg a zsebkendő mellőzése felnőtt fejjel azért már nem tűnik annyira vonzónak.
Velem mindig történik valami
Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
Móra Könyvkiadó, 2015, 32 oldal, 2299 HUF
„Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél."
Egy eleven kiskölyökkel márpedig mindig történik valami. Persze a többi gyerekkel is, de sajnos a szülőket általában nem érdekli az, hogy más gyereke mit csinál: „Az csak akkor érdekes neki, ha más gyereke véletlenül nem csinál semmit”. Janikovszky ebben a könyvében is görbe tükröt tart a gyerek-szülő kapcsolat elé, megint csak frappáns és persze nagyon-nagyon szórakoztató módon.
Már óvodás vagyok/Már iskolás vagyok
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Móra Könyvkiadó, 2015, 56 oldal, 2499 HUF
„Van, amikor szeretek iskolába járni, és van, amikor nem.
Amikor reggel kijövök a kapun és végigmegyek az utcán az iskolatáskával, és mindenki látja rajtam, hogy én már iskolás vagyok, akkor szeretek iskolába járni.
Amikor Klári néni olyat kérdez, amire senki sem tud felelni, csak én, akkor szeretek iskolába járni.
Amikor Panni néni engem kér meg, hogy énekeljem el a többieknek a Bújj, bújj zöldág-ot, akkor szeretek iskolába járni.
Ha én hajítom legmesszebbre a kislabdát, és a Magdi néni azt mondja, ejha!, akkor szeretek iskolába járni.
És akkor is jó, amikor a folyosón találkozunk az Attilával, akivel sajnos nem egy osztályba járunk, és ilyenkor odakiabálunk egymásnak, hogy szia kifli, szia bödön, és ezen csak mi ketten nevetünk, mert a többiek nem értik, akkor is jó iskolába járni.
(...)
Szóval sokszor szeretek iskolába járni, de van, amikor nem szeretek.”
A felnőttek hajlamosak leegyszerűsíteni a dolgokat, pedig mindennek két oldala van: Dani szeret is óvodába járni, meg nem is, és később az iskolához is ugyanígy viszonyul. A Már óvodás vagyok és folytatása, a Már iskolás vagyok egyrészt segítenek a gyerekeknek ráhangolódni az ovira, sulira, másrészt megkönnyítik az ott átélt élmények feldolgozását. Ugyanakkor a szülőkben is felidézik a saját gyerekkoruk emlékeit, hogy könnyebben beleképzelhessék magukat a csemetéjük helyébe.
Örülj, hogy lány!/Örülj, hogy fiú!
Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
Móra Könyvkiadó, 2015, 26 oldal, 1899 HUF
„Hogy örült az apja!
Pedig róla igazán azt hittem, hogy fiút szeretne,
de úgy látszik, mégis lányt várt,
mert egyre csak azt kiabálta:
megszületett a lányom, a lányom, a lányom,
amíg meg nem elégeltem
és fel nem világosítottam, hogy az enyém is.
Én igazán az első perctől fogva örültem a lányomnak,
és annak is örültem, hogy az apja örül a lányának,
de akkor még nem gondoltam arra,
hogy egy lány sokkal jobb, mint egy fiú.
Aztán meggyőztek róla.”
Bár Janikovszky összes könyvéről elmondható, hogy tulajdonképpen egyszerre szól felnőtteknek és gyerekeknek, vannak kimondottan felnőtt célközönségnek szánt szövegei is. Ilyen például az Örülj, hogy lány! és a párkötete, az Örülj, hogy fiú!, melyek egy frissen édesanyává vált fiatalasszony szemszögéből mesélik el, miért jó, hogy az új jövevény éppen olyan nemű lett, amilyen. A szövegekben talán az a legszórakoztatóbb, hogy Janikovszky úgy sorakoztatja egymás mellé a kisfiúkhoz és kislányokhoz kapcsolódó legjellemzőbb sztereotípiákat, hogy közben egy kicsit ki is neveti őket. Újdonsült szülőknek tökéletes ajándék!
