Janikovszky Éva Naplóm: 1938-44 című könyvének bemutatóját szombaton tartották a Margó Fesztivál Kisszínpadán. Janikovszky Jánossal, az író fiával és Dési Jánossal Dóka Péter szerkesztő beszélgetett, aki azzal kezdte, hogy a könyv igazi irodalmi szenzáció. Az író fia beszélt kicsit édesanyja hagyatékáról, a több generációnyi örökségről. “Súlyos pesti hagyatékkal élőnek szoktam magam hívni” - mondta, utalva arra a rengeteg teleírt füzetre, amelyet az író gondosan megőrzött. Pont azért, mert gondosan megőrizte ezeket, és még hosszú, súlyos betegsége alatt sem szabadult meg tőlük, amikor felkészült a távozásra, véli teljes bizonyossággal Janikovszky János, hogy édesanyja azt szerette volna, hogy kiadják az emlékiratait. “Most valahol fentről mosolyog, és örül, hogy kiadtuk ezt a könyvet” - jegyezte meg.
A könyv Kucses Éva (Janikovszky Éva eredeti neve) 12 és 18 éves kora közötti időszakának naplóbejegyzéseit tartalmazza, és érdekessége, emelte ki Dési János, hogy majdnem úgy írt már akkor az író, mint felnőtt korában: ugyanaz a humor, irónia szövi át. Továbbá sokszor szerepel a szövegben, hogy ezeket az utókornak írja, teszi hozzá. Felolvasta a releváns részt is a könyvből, amelyben Janikovszky Éva elhatározza, hogy naplót ír, hogy majd az unokái olvassák, mert milyen izgalmas lesz, ha az összeáll egy könyvvé.
A szerkesztő rávilágított, hogy az írások túlnyomó része fiúkról szól, nem a korszak történései izgatták. Miközben Magyarország a legnagyobb tragédiákat élte át, a Szegeden élő kislány Évát jobban izgatta, hogy a fiúiskolában nincsen tanítási szünet, így hiába megy ki a Korzóra. Hozzátette, korabeli újságcikkek segítették őket munkájukban, például így talált rá, hogy a Tisza-híd felrobbantásának napja is szerepel a könyvben. Éva azt írja naplójában, hogy a nagyszüleit elvitték, de túl sokat nem említi ezt. A család zsidó felmenőkkel rendelkezik, de korán kitértek, és csak a 3. zsidótörvény érintette őket, mesélte Dési János, majd Janikovszky Éva és a vallás viszonyáról beszéltek. A lány szín egyes (=ötös) bizonyítvánnyal rendelkezett, de vallástanból nem szerzett jó jegyeket. Tudvalevő, hogy Szegedre hamar megjöttek az oroszok, nem volt nyilas uralom, így a legrosszabból kimaradtak.
Janikovszky János elmesélte, hogy egy részt úgy tettek a könyvbe, hogy nincs benne a naplóban, de egy levél vagy interjú tartalmazta, ez pedig az érettségi volt. Évát hazazavarták ugyanis, mert nem megfelelő ruhában jelent meg, majd átöltözött, leérettségizett és át is engedték, de ez az incidens nagyon megrázta őt, hiszen kirekesztették a származása miatt. Ezután nem is írt a naplójába egy ideig. Egy másik füzet hátuljában találtak valamilyen kapcsolódó anyagot, tehát nem dobta ki, csak kitépte, és eltette. Ez egyébként több alkalommal előfordult, teszi hozzá a fia.
Ezután a férfiakhoz fűződő viszonyáról beszéltek a jelenlévők. Fia úgy tudja, férje volt az egyetlen férfi, akihez vonzódott, Ortutay Gyula pedig az egyetlen barát. A Napló több alkalommal említi őt, és a szövegből kitűnik, hogy Janikovszky Éva az utókorra kacsintva írt.
