Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. A hegyek között minden pillanatban jelen van a halál és az erőszak, a sziklák a spanyol polgárháborús múlt emlékeit őrzik és visszhangozzák. Irene Sola regénye 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, nálunk a hét könyve volt, most érkezik a Margó Irodalmi Fesztiválra. Olvass bele a könyvébe!

Könyves Magazin | 2021. október 08. |
Irene Solá
Énekelek, s táncot jár a hegy
Ford. Nemes Krisztina, Farkas Anna. Magvető, 2021, 208 oldal
-

Egy ilyen elzárt közösségben, a Pireneusokban él Sió, aki a városi életet cseréli férje tanyájára az esküvője után. A nő hamar megtapasztalja, hogy milyen kegyetlen is az élet a magasban: férje villámcsapás áldozata lesz, fia pedig vadászbalesetben hal meg. Sió családjáról, a körülöttük élő emberekről és a velük folyamatos kölcsönhatásban álló természetről szól az Énekelek, s táncot jár a hegy. Irene Solá regénye lírai szépségű történet a velünk élő múltról, a kis közösségeket mozgató hiedelmekről és babonákról, és az időről, amely a hegyekben egészen másképp telik.


Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy (részlet)

A nők neve

Eulàlia azt mondta nekik, hogy a bakkecske fenekén nagyon finom, puha a bőr, olyan, mint egy karonülő kisgyermeké attól, hogy annyit csókolgattuk, a hímtagja meg hideg, olyan hideg, mint egy darab jég, én meg csak kacagtam, s addig kacagtam, addig kacagtam, míg fel nem akasztottak ezért a sok kacagásért. S a nevetés miatt emlékszem mindenre, mert úgy áradt szét bennem, mint egy részegítő méreg, mint a kutyatej szárában futó boszorkánytej. Mert ez üresítette ki a belsőmet, ez a véremben folyó fehér kacagás, ami mindenkire átragadt, mintha csiklandoznák őket, ha eltörték a karomat, nem a vér pirosa buggyant elő, hanem a fehér tej. Bárcsak megkíméltek volna bennünket a kínzástól meg a pisiszagú vallatótermektől meg a hosszú-hosszú kötelektől és a hamuba jól beleforgatott gyapjúrongyoktól, és kivárták volna, hogy abbahagyjam a kacagást, s bevalljak mindent. Mit is vallottam volna? Hisz a kacagás volt az egyetlen jó dolog, olyan volt, mint egy párna, vagy mint a körte íze a szádban, vagy a forrás vizének érintése, mikor egy forró nyári napon belemártod a lábadat. A világ minden kincséért se hagytam volna abba a kacagást, még akkor se, ha minden erővel arra próbáltak volna kényszeríteni. 

A kacagás leválasztotta rólam a karjaimat, a lábaimat, a kezeimet, addigi hű társaimat, s kifordított a bőrömből,

amiből oly sokszor bújtam ki, s oly sokszor bújtam vissza, és kimosta belőlem mindazt a rosszat és fájdalmat, amit a férfiak tudnak okozni egy nőnek. Kiüresített a sok hihihihahaha, végtelenül egyszerű jó lélekké tett, s a fejem csak úgy kongott az ürességtől, mikor a levegő sípolva bejutott az orromon és a fülemen át. Olyan lett tőle a kobakom, mint egy üres dióhéj, ami készen állt, hogy befogadjon minden tündérmesét, minden történetet, s minden egyes dolgot, amit a praktikáinkról meséltünk nekik, s minden olyan dolgot is, amit ők mondtak nekünk, hogy miféleképp gyaláztuk Istent és Jézus Krisztust és minden szentet és a Szűzanyát. Miféle Szűzanyát? Az Isten olyan, mint mindenkinek az apja, rossz, rossz, rossz, könyörtelen kínzó, mint ők, akik rettegnek a sok hazugságtól, amit addig mondogattak, amíg maguk is el nem hitték. Hisz nem maradt belőlük egy sem azokból, akik besúgtak bennünket, azokból se, akik bezártak bennünket, azokból se, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk, vagy akik megkötötték a csomót és meghúzták a kötelet itt a mi hegyeinkben. Hogy megmaradsz-e, vagy sem, annak nincs semmi köze a pokol tüzéhez, Isten haragjához, mely lesújt, sem pedig semmiféle hithez vagy erényhez. Hogy tudunk-e csiperkét szedni, vagy sárga gerebengombát, pisilünk-e, mesélünk-e, és felkelünk-e reggel, annak a villámláshoz van köze, hogy a villám belevág-e egy fába vagy egy emberbe, vagy sem. Meg ahhoz, hogy egy gyermek épségben jön-e a világra, vagy sem, s hogy  amelyik épségben jön, annak a belsejében is minden a helyén van-e. Ahhoz van köze, hogy az a madár vagy-e, amelyikre lecsapott az ölyv, az a nyúl vagy-e, amelyiket utolért a kopó, vagy sem. 

S a Szűzanya és a gyermek és az ördög is mind ugyanaz a szamárság.

Joana közülünk a legidősebb. Ott lakott a szomszédságunkban, és mindenki tudta róla, hogy orvosságokat készít egy tégelyben, aztán egy szép napon megkérdezte tőlem, hogy akarnám-e ezt megtanulni én is, mennék-e vele éjszakánként, amerre ő jár. Aztán így lett, megtanította, hogyan csillapítsam a lázat, hogyan gyógyítsam a szemmel verést, a görvélykórt, a gyermekbetegségeket, a sebeket meg az állatok betegségeit. És azt is, hogyan találjak meg elveszett vagy ellopott tárgyakat, s hogyan tegyek rontást valakire. Milyen ártatlanok voltunk! Hisz az Isten ellen való legnagyobb vétek, amit valaha is elkövettünk, az volt, hogy minden reggel felkelünk azóta, hogy felakasztottak bennünket, és virágot szedünk meg szedret eszegetünk.

Joana használhatta minden praktikáját, és mindenki őt hívta, ha gyermek volt születőben, vagy ha görvélykórban szenvedett valaki. Egészen addig, mígnem egyszer hatalmas jégeső esett, és Joanának volt egy búzaföldje, ahová nem hullott egyetlen jéggolyóbis sem, mindenki máséra meg csak úgy záporozott, s elverte a termést. Akkor azt mondták, hogy Joana idézte elő az ítéletidőt valami porokkal. S azt kiabálták rá, hogy méregkeverő! Aztán úgy fordult a dolgok sora, hogy a szomszéd fiacskája, akit úgy hívtak, hogy Joan Petit, s akkortájt lehetett vagy ötesztendős, a sokaság előtt méregkeverőnek nevezte Joanát, aztán megütötte a lábát, ami jó szederjes lett, meg fekete, és fel is dagadt, s a gyermek négy nap múlva halott volt, akkor meg mindenki azt kiabálta, hogy Joana mérget tett a levesébe. És ordították, hogy fogjátok el a vén ribancot, a méregkeverőt! És nem sokkal azután, hogy elfogták, kicsi békácskák potyogtak az égből, Joana meg azt mondta nekik, hogy ha úgy tartja kedve, rájuk szabadítja a jégesőt, vagy békaesőt küld, vagy el tudja pusztítani mindenkinek az állatait, erre elfogtak engem is, Joana pedig soha többé nem mondott semmit. Ellenben én, na, én jól megtanultam kacagni.

Fordította: Nemes Krisztina

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Tisza Kata új könyve az élet második felének dilemmáihoz ad útmutatást

Az Egyedül a gyászról, az öregedésről, a túlélésről és a megbékélésről szól. Olvass bele! 

...

Vay Blankának egyetlen kérdést kellett megválaszolnia, de az egész élete múlt rajta

Miért dönt úgy egy harminchat éves, házas férfi, hogy feladja kényelmes, privilegizált társadalmi státuszát, és a továbbiakban nőként azonosítja magát? Vay Blanka a Saját ketrecben elmeséli. Mutatunk egy részt belőle!

...

Berta Ádám hősének szembe kell néznie a gyerekkori emlékeivel

Berta Ádám új regényének hőse Alapi Gergely, akinek végigkíséri fiatal felnőttkorát a múlt átdolgozása. Gyerekkor, Szeged, 80-as évek, indiánkönyvek, veszekedő szülők és egy vadászkés. Olvass bele!

MARGÓ
...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

A hét könyve
Kritika
A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében
A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében

A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében

A rossz közérzettel nem születik az ember. Barnás Ferenc új regénye a hét könyve: Most és halála óráján. 

Olvass!
...

Amikor az országgyűlésben szörnyetegeknek nevezték azokat a nőket, akik nem az anyaságot választották

Olvass bele Koniorczyk Borbála Női szörnyetegek című kötetébe!

...

A nyomozás még az esküvő alatt sem áll le: olvass bele A csütörtöki nyomozóklub folytatásába!

A csütörtöki nyomozóklub még a legváratlanabb pillanatban is képes elkapni a tettest. 

...

Stephen King kedvenc horrorszerzője itthon szinte ismeretlen – Olvass bele Az árvíz című regénybe!

Michael McDowell nemcsak szakmai, de baráti viszonyt is ápolt Stephen Kinggel és feleségével.

...

Visky András: A szelídeket általában meg kell ölni

...

Szentesi Éva: Ha nem lenne ez a férfi mellettem, akkor nem lennék ennyire boldog és teljes

...

Clare Leslie Hall bestsellere csavar egyet a romantikus regény műfaján

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

Szerzőink

Szabolcsi Alexander
Szabolcsi Alexander

„Komoly egyetem nincs komoly könyvtár nélkül” – a MOME felújított könyvtárában jártunk

Valuska László
Valuska László

A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében

Hírek
...

Nobel-díjas magyar fizikusról szóló film nyerte a legjobb dokumentumfilm díját Krakkóban

...

Betiltaná Krasznahorkai könyveit egy orosz szervezet

...

Geszti Péter kezet fogna Molnár Ferenccel: megvolt A Pál utcai fiúk 500. előadása

...

Meghalt Björn Andrésen, a Halál Velencében sztárja

...

Dokumentumfilm készül a megható történetnek induló botránykönyvről

...

Dr. Zacher Gábor memoárral búcsúzik a mentőorvosi hivatástól

Kiemeltek
...

iamyank: A dühöm jelen van, de nem vágyom rá, hogy eltűnjön

A Könyves Magazin podcastjének vendége iamyank, akivel STNTLN című albumáról beszélgettünk.

...

Friedenthal Zoltán újabb Margó Könyvekből olvas fel: hallgass bele!

Mutatjuk a két új „hangos beleolvasót” a Margó Könyvek sorozatból.

...

A depresszió bárkit magával ránthat – megnéztük a Bruce Springsteen-filmet

A Szabadíts meg az ismeretlentől életrajzi film nem karaokeparti, hanem megrázó vallomás az összeomlásról.