Bíró Szabolcs új regényében egy régi ismerős is színre lép Anjou Lajos király mellett

Bíró Szabolcs új regényében egy régi ismerős is színre lép Anjou Lajos király mellett

1342. Anjou Károly a halálos ágyán fekszik. A visegrádi udvar temetésre készül - és az új király, a mindössze tizenhat esztendős Anjou Lajos megkoronázására. Lajos ugyan sokat tanult az apja uralkodásából, ám ő alighogy trónra ül, azon nyomban háborút hirdet - legfőbb példaképei, Szent László és Nagy Sándor nyomdokain járva. Olvass bele Bíró Szabolcs új könyvébe!

Könyves Magazin | 2021. október 25. |

A messzi Nápolyban egyesek ferde szemmel néznek Lajos öccsére, András hercegre. Bátor Szilárd az örökül kapott szlavóniai birtokát igazgatja, és egy önálló zászlóalj felállításán fáradozik. Mindezen események közepette Bihar megyei otthonából kalandos útra indul egy bivalyerős férfiú, aki dühében malomkövet hajigál, ordasokkal küzd meg a nádasban, a Budára vezető utat pedig petrencés rúddal mutatja meg...

A birodalom ura immár a harmadik trilógia nyitánya Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatában. Új korszak veszi kezdetét: daliás idők jönnek, melyeknek azonban egyaránt részét képezi arany és vér, fény és árnyék, menny és pokol. Az út ugyanúgy nyitva áll felfelé, mint lefelé, és sohasem lehet tudni, kinek mit tartogat a sors.

Bíró Szabolcs
Anjouk VII. - A birodalom ura
Athenaeum, 2021, 373 oldal
-

Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Tizenhat évesen kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként és rockénekesként is bontogatta szárnyait. Regényíróként 2007-ben debütált álnéven. 2010 óta kizárólag polgári nevén publikál, fő témájának a középkort és a magyar történelmet tekinti, de időnként más területek felé is kacsingat. Az írás mellett tizenegy éven keresztül aktívan énekelt, elsősorban a Csak Van rockzenekar tagjaként. 2011-ben egyéni vállalkozóként a könyvkiadói és rendezvényszervezői munkába is belekóstolt. 2014-ben többedmagával megalapította a Csallóközi Anjou Károly Bandérium névre keresztelt hagyományőrző közösséget, amely sokat segített az Anjouk világának megteremtésében. Bíró Szabolcs szerető férj és büszke édesapa. Kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer. 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán Eger Kulturális Nagykövete lett.

Bíró Szabolcs: Anjouk VII. - A birodalom ura (részlet)

Az Úr 1343. éve
Szent Jakab hava
Valahol Bihar megyében

Irtózatos termetű férfiú állt a poros úton a régi kisnemesi udvarház előtt. Épphogy csak kilépett a porta kapuján, máris úgy csapta arcul a száraz forróság, hogy muszáj volt megtorpannia. Mord képpel nézett el kelet felé, ahonnan magasra törő porfelleg közeledett.

Úgy vélte, talán egy gyönge forgószél kavarta fel a csontszáraz úti port, amitől az olyannak tetszett, mint holmi füstként gomolygó, omladék torony. Nem sokat törődött hát vele, figyelmét sokkal inkább az ádáz forróság kötötte le.

Átkozottul meleg van – gondolta. Mintha csak reánk gyújtották volna az eget…

Az utóbbi esztendőkben egyre ritkábbá váltak az ilyen igazán forró évszakok: nyaranta is inkább úgy érezte az ember, hogy még csak a tavasz köszöntött be, főleg amikor a nap hetekre elrejtette arcát a sűrű felhők mögé, a záporok meg alig-alig akartak szűnni még Szent Jakab meg Kisasszony havában is. Furcsa volt hát a több napja tartó tikkasztó hőség, de eső ide, szárazság oda, a földeken bőséggel akadt munka mindenféle komisz időjárásban – kifogásokat meg csak a lusta mihasznák keresnek.

A bivalytermetű férfiú sem ábrándozott túl sokáig a kapu előtt: feltűrte homokszín vászoninge ujját, beleköpött hatalmas markába, és úgy kapta el a külső falnak támasztott vendégoldalt, mintha az az irdatlan rúd, amivel a szénásszekér oldalát szokás megmagasítani, holmi kapanyél lenne. Fél kézzel markolt rá, araszos vállának támasztva, aztán ugyanígy elkapta a párját is, és két vállán a két rúddal nekivágott nyugat felé, hogy körmére nézzen a kaszálón dolgozó munkásoknak. 

Öles léptekkel haladt, de így is bő fertályóra volt, míg odaért az egykor szebb napokat látott kisbirtok kaszálójához. Az apja idejében, legalábbis neki mindig így regélték, még jóval nagyobb földek tartoztak az ő kis uradalmukhoz – a nagyobb földbirtokhoz több jobbágycsalád, s azoknak köszönhetően bőségesebb bevétel ütötte a família markát. Ő persze mit sem tudott arról, mennyi ebben az igazság: vagy kétesztendős lehetett, amikor az apja meghalt a király valamelyik háborújában, messze napnyugaton. Az anyja nem sokat beszélt a régi időkről – jobb szeretett a mostban élni és a holnapba tekinteni, amíg a gutaütés el nem vitte a hangját –, a háznép fecsegéséből pedig nem lehetett kihámozni, mennyi a valóság, és mennyit szépített meg az irgalmas emlékezet.

A bátyja meg? Hát, beszélt az mindenfélét, de amit neki célzott, abban általában nem volt köszönet. Valamiképpen ő is, a háznép is gondtalanabb napokat élt, amikor az idősebbik testvér, apjuk világi hatalmának jog szerinti örököse valahol másutt, a királyság egy távolabbi tartományában páváskodott – ahhoz értett ugyanis legjobban.

Az a forró nyár is úgy kezdődött, hogy az uraságot hetek óta másfelé ette a fene. Amikor az öccse, vállán a két rúddal, kilépett a fák takarásából, újból megtorpant – ezúttal viszont a hirtelen fellobbanó harag késztette rá. A jobbágyok ugyanis, bizonnyal a gazda távollétén felbátorodva, ott hűsöltek a boglyák tövében, míg a munka cseppet sem haladt.

– Az anyátoknak azt a lenszöszit! – bődült rájuk a hatalmasra nőtt férfiú. – Mi ez itten?!

Egynéhányan mozdultak ugyan, de csak úgy lomhán, ímmel-ámmal, míg a többiek szemtelenül vigyorogtak az újonnan érkezőre.

– Ne bomolj már, Miklós! – szólt oda neki félvállról egyikük, meg sem igazítva szemébe tolt szalmakalpagját.

– Gyere, inkább heveredj le te is!

– Körbeadjuk a kecsketömlőt – szólt egy másik –, aztán csak ideér Matkó is a fidulájával, és elhúzza nekünk a kedvenc nótáját…

Toldi Miklós agyát pillanatok alatt elöntötte a vér.

– Majd elhúzom én a nótátokat, lusta parasztok! – gurgulázta, és megindult a legközelebb heverészők felé, akik az imént olyan könnyelműen bizalmaskodtak vele.

Lendült az egyik vendégoldal, zúgva szelte a levegőt, hogy azok ketten alig győztek elugrani előle. Az irdatlan rúd hangos koppanással ért földet, mire Miklós két kézre fogta a másikat, akár egy erősen túlméretezett kardot. 

– Mit képzeltek magatokról, rest pórok? – nézett végig lángoló tekintettel a felzavart társaságon. – Dologra, amíg szépen mondom!

Az iménti kettő még próbálta volna menteni a helyzetet, mire Toldi Miklós hozzájuk vágta a másik gerendát is. A kalpagosról ezután leverte a fejfedőt, annak meg, amelyik a muzsikaszót emlegette, jókorát rúgott a hátsó felébe – s ettől kezdve senkinek sem jutott eszébe ellenkezni.

Végül, már csak a tekintély végett, hiszen a szekereket nem kellett még megmagasítani, újból megfogta az egyik rudat, és a vállának vetve járkált az emberek között.

Az ifjabb Toldi fivér szigorú, fenyegető jelenlétében már folyt a munka, ahogy kellett. Miklós azonban nem bírt nyugodni, sőt, egyre jobban forrt benne az indulat. Az anyja, aki azelőtt férfiakat megszégyenítő tekintéllyel intézte a család ügyeit, már csak naphosszat mozdulatlanul ül, némán meredve maga elé. A bátyja, az egyetlen ember, akinek a helybéliek bármiféle erőfitogtatás nélkül is tisztelik a tekintélyét, Isten tudja, merre kódorog. Őt meg, mint újabban felismerte, jóformán maguk közül való parasztnak nézik, és csak akkor végzik a dolgukat, ha kioszt köztük egynéhány pofont…

De hát ki tehet erről?

Miklós az utóbbi időben egyre többször gondolt arra a sok évvel korábbi esetre, amikor sorsa előbb a vén Oliverius karmaiba, majd később Szlavónia délnyugati sarkába sodorta. Felidézte a borgőzös éjszakákat Furkós Kolos romfalujában, ahol válogatás nélkül vert félholtra vadidegen embereket egy roskatag disznóólban. És jól emlékezett arra a bosszúvágytól fújtató harcosra is Dubica vármegyében, aki felajánlotta neki, hogy maradjon nála, tanulja ki mellette a fegyverforgatást – és akinek ő botor módon nemet mondott. Nemet mondott, hogy tisztességes bolondként hazaballagjon, ahol a bátyja jószerint parasztsorban tartja, és ahol még a jobbágyok is csak addig tisztelik, amíg ütésre bírja emelni a kezét. Mennyire másképpen látta még akkor, tizenéves suhancként, a világot! Miért is nem volt egy kicsit több sütnivalója?

Persze valójában tudta, miért tért haza: az édesanyja miatt. Nem bírta magára hagyni az  özvegyet, és talán nem bírná még most sem – ő, a huszonhárom esztendős vénlegény…

Néma dühöngése közben észre sem vette, hogy az a porfelleg, amit forgószélnek vélt, szép lassan mind közelebb és közelebb ért a kaszálóhoz. Már csak arra eszmélt, amikor lovak patadobogása, emberi beszéd foszlányai, jóízű kacagás hangjai ütötték meg a fülét, és a keskeny erdősávból előkanyarodó úton daliás lovascsapat jelent meg. Kettesével-hármasával haladtak egymás mellett, így eltartott némi ideig, míg az a száznál is több hadfi láthatóvá vált, nyomukban valamennyi csatlósukkal. Fejük fölött vérvörös lobogót lengetett a forró szél, rajta szárnyát kiterjesztő, ezüstfehér sárkánnyal.

Lackfi András negyedbandériuma volt az, úton a városában csatlakozzon bátyja, a Lackfi nemzetség feje, István seregéhez.

Toldi Miklós minderről persze mit sem tudott. Nem értett a hadi dolgokhoz, az ő szeme csak annyit látott, hogy fényes daliák szelik át a vidéket, méghozzá egy ádáz sárkány alá sorakozva. Ábrándos képpel bámulta őket, hogy még a szája is elnyílt az álmélkodástól – mit nem adott volna érte, ha köztük lehet!

– Hé, te paraszt! – rikkantott Lackfi András, a székelyispáni cím reménybeli várományosa, és Miklós először fel sem fogta, hogy hozzá beszélnek. Amikor aztán rájött, hogy ő az, akit már megint parasztnak néztek, a szíve is belefacsarodott a felismerésbe.

– Hallod-e, te paraszt? – biccentett felé Magyarország fehér sárkányának testvéröccse. – Melyik út megyen itt Visegrádra?

Miklós, vállán még mindig a vendégoldalt egyensúlyozva, kilépett a katonák elé. Elnézett nyugatnak, ahol háromfelé ágazott a poros út, és valóban nem jelezte az égadta világon semmi, hogy melyik elágazás hová vezet.

Aztán végignézett saját magán: elnyűtt cipőt, kopott barna harisnyaszárat viselt, és ingujjra vetkőzött a nagy melegben. Sem egy valamirevaló tunika, sem rendes öv nem volt rajta, és hajadonfőtt, kócos üstökkel, izzadtan ácsorgott a jobbágyok között. Nem csoda, hogy a frissen érkezett fegyveresek sem néztek ki belőle túl sokat.

Mélyen teleszívta a tüdejét, majd jobbjával leemelte válláról a hosszú rudat. Megvetette a lábát, feszülő izmokkal kinyújtotta a jobbját – és úgy mutatta a Visegrádra vezető utat, egyetlen szó nélkül, akár egy élő tilalomfa.

Az irdatlan rúd több szívdobbanásnyi ideig meg sem mozdult a kezében, majd lassan remegni kezdett, de Miklós még mindig szilárdan tartotta, nyakán kidagadó erekkel, egyre veresebbé váló képpel. Legvégül szép lassan kieresztette a levegőt, és kimért mozdulattal visszatámasztotta a vendégoldalt széles vállának.

Lackfi András és a mögötte állók őszinte döbbenettel nézték végig a szokatlan előadást. Aztán Lackfi szélesen elvigyorodott, hogy láthatóvá vált a szerbektől nem is olyan régen kapott ajándéka: a fogsorán tátongó, éppen négyfognyi rés.

– Úgy látom, beszélni nem tudsz – szólt nevetve –, de a benned lakozó erőt bármely katonám megirigyelhetné. Nos, fiúk? – fordult hátra félig a nyeregben. – Birokra, hadd lássuk, ki áll ki?

A katonák csak nevetgéltek, zúgtak, morogtak, de Lackfi András nem hagyta annyiban.

– Vagy ki tartja úgy fel – folytatta tréfálkozva – azt a hitvány rudat?

– Uram, a bátyád és a király türelmetlenül vár minket – köszörülte meg a torkát a hozzá legközelebbi fegyveres. – Hosszú még az út, nem lenne szerencsés az időt húzni.

– Úgy – értette el András –, hát szégyellnétek egy paraszttal kiállni…

Toldi Miklós még mindig nem szólt egy szót sem, de belül tombolt, hogy markával majd’ szétmorzsolta a vendégoldalt. Nem alakult volna szépen, ha Lackfi bármelyik legényének mégis kedve támad szórakozni vele: nem holmi lovagi játék lett volna az, sokkal inkább szélvészes, zimankós, viharos égiháború. Lackfi András megsejthette, hogy ideje továbbállni, vagy tán egyszerűen csak megunta az egyoldalú társalgást: egy biccentéssel megköszönte az útbaigazítást, aztán megindította a menetet az ország belseje felé. Toldi bőrét szinte sütötte a sok reá szegeződő tekintet, mert ahogy Lackfi után tömött sorokban léptettek a legényei, mind őt nézték. Aztán egyszeriben felismerte, hogy a tekintetükből nem gúny sugárzik, mint azt ő gondolta, hanem valami egészen más: olyasmi, amit talán Furkós Kolos falujában látott utoljára az őt bámulók szemében, esztendő híján épp egy évtizede.

– Bajtárs, miért nem jössz csatára? – mosolygott rá az egyik lovas. – Ilyen legény, mint te, ott érne ám igazán sokat…

Miklós haragja már-már kezdett volna elpárologni, amikor egy hátul léptető lándzsás szánakozó hangon odavetette neki:

– Szép öcsém, be nagy kár, hogy apád paraszt volt, s az maradtál magad is!

Mint valami komor bika, úgy bámult Miklós a vonuló hadinép után. Feje leszegve, arca veres, kezei fehérek, ahogy egyikkel még mindig a rudat markolja, a másikat meg tehetetlenül szorítja ökölbe. Nem is ököl volt az – csontbuzogány. Isten irgalmazzon annak, aki az útjába áll.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Bíró Szabolcs: Ötödik parancsolat - részlet

...
Kritika

Apokrif rémlátomásban támadnak fel a középkori holtak

Mi lett volna, ha Anjou Lajos és serege a nápolyi bosszúhadjárat után hazatérve nem a pestist, hanem a zombikórt terjesztette volna el? Bíró Szabolcs elképzelte.

...
Beleolvasó

Ebben a családi legendáriumban nem a portyázó farkasok a legveszélyesebbek

Sepsi László új regényében Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését. Miután egy robbanás elpusztítja a békésen vacsorázó Ergot családot és otthonukat, felbolydul a helyi alvilág. Olvass bele!

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Olvass!
...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

A Hajnalcsillag-sorozat második kötetében, Az öröklét farkasai című nagyregényben Karl Ove Knausgård az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Gazsi Zoltán első könyve életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv cégvezetésről, fenntarthatóságról, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A PTSD-s detektív egy megfojtott nő ügyét próbálja felderíteni ebben a mágikus krimiben

Kocsis Gergely A varjúszellem című regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

George Byron mindent megvalósított, amit egy romantikus költő ismérvének gondolunk. Halálának 200. évfordulóján tíz érdekességet gyűjtöttünk össze a lírájáról és a botrányairól.

...
Nagy

Borbély András: Rafi Lajos verse lyukat üt a világon [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Borbély András költő, szerkesztő Rafi Lajos egyik versét választotta.

...
Nagy

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A pszichológiát és a sötét rejtélyt kiválóan ötvöző krimi, A doboz után a héten került a boltokba A szekta, Läckberg és Fexeus közös regénytrilógiájának második része. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzőpárossal.

...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

...
Kritika

A Bálnahullás letehetetlen thriller arról, mi van, ha véletlenül lenyel egy ámbráscet

Daniel Kraus Bálnahullás című thrillerében az óceán és egy ámbráscet gyomrának hátborzongató mélyén egy kamaszfiú küzd az életben maradásért, miközben végiggondolja apjához fűződő kapcsolatát is. Lélegzetelállítóan izgalmas könyv, melyben nemcsak az óceán, de a lélek mélységei is feltárulnak.

Szerzőink

...
Ott Anna

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

...
Vass Norbert

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

...
Kolozsi Orsolya

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Podcast

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

Ezt senki nem mondta! című podcastunk hatodik adásában Szabó T. Anna és Dragomán György voltak a vendégek, a beszélgetésükhöz pedig könyvajánló is tartozik Ott Anna válogatásában.

Hírek
...
Nagy

Pócsik Andrea: Az én cigány irodalmam nem tankönyvízű [ROMA IRODALOM]

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

...
Zöld

Ebből a sűrű, sötét erdőből csak hetekkel később bukkan fel a hajód - Olvass bele a Mitágó-erdőbe!

...
Hírek

Bereményi Vadnai Bébijének látszólag egy nő a főszereplője, valójában a város [Budapesti nők]

...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid