Bridget Jones francia változata még éppen a realitás határain belül keresi a saját útját, írói hangját és próbál dönteni két pasi között. A Jane Austen tette tönkre az életemet című romantikus vígjáték azoknak fog tetszeni, akik az írónő kevésbé ismert munkáinak rajongói. A kortárs közegben játszódó francia-angol film inkább a lassan csordogáló, angolos hangulatot idézi, mint a Bridgertonból ismert szerelmi ármánykodásokat.
Költözz be Jane Austenhez!
Agathe (Camille Rutherford) a párizsi Shakespeare and Company könyvesboltban pakolgatja polcra táncolva a könyveket, miközben egymást húzzák kollégájával, Félixszel (Pablo Pauly). A férfi alkalmanként a kis lakás kanapéján csövezik, ahol Agathe, a húga és annak kisfia laknak.
Egy írótanfolyamon kapott beszólás kissé eltántorítja, azonban a szakéspohara alján látható meztelen férfi meghozza Agathe ihletét. A történetkezdeményt Félix titokban beküldi egy ösztöndíjpályázatra, hogy kimozdítsa a nőt a dermedtségéből, amelynek okairól és mélységéről a nézőknek egyelőre csak sejtéseik vannak.
Agathe élete magányosan, de a saját ritmusában zajlik. Kerüli a férfiakat és a kocsikat, mindenhova biciklivel jár. Amikor a pályázata pozitív elbírálást kap és Jane Austen leszármazottainak angliai birtokán tölthet el két hetet, hogy megírja a története befejezését, már az odajutás is megpróbáltatást jelent a számára.
Hogy a szerelmi életét is bonyolítsa, Félix búcsúzóul megcsókolja Agathét, majd a nő fogadására kiérkező zsémbes angollal azonnal igazi Elizabeth - Mr. Darcy dinamikát alakítanak ki.
A férfi, Oliver (Charlie Anson), a birtok tulajdonosának fia, maga is angoltanár, de nem sokra tartja híres felmenője, Austen műveit.
Egy helyben járva
A birtokot Oliver túláradóan kedves anyukája és demenciája miatt alkalmanként a kertben meztelenül verset szavaló apukája vezetik. A rezidenciaprogram többi résztvevője mind eltökélt profinak tűnik, akik naphosszat lelkesen körmölik feminista kiáltványukat vagy egy-egy versüket.
Agathe egyre mélyebbre süllyed az írói válságában és a kívülállóság érzésében.
A dolgon nem segít, hogy a búcsúesten elő is kellene adniuk műveiket egy ünnepség keretében.
A film összességében lassan csordogál és inkább olyan érzésünk van, mintha magával Jane Austennel kószálnánk a ködös angol tájakon. Eleinte csak tippelni tudunk, hogy a lány miért nem találja a helyét. Belső világáról nem sok infót kapunk, féltételezzük, hogy próbálja helyre tenni az érzéseit Félixszel, majd Oliverrel kapcsolatban. Emellett Agathe lépten nyomon igazi Bridget Jones-os helyzetekbe keveredik: a birtokon sétálva arcon köpi egy láma, meztelenül rányit a szomszédjára, elakad a semmi közepén Oliverrel.
Amikor végül Agathe megnyílik a többi ösztöndíjassal folytatott vitában, ízelítőt kapunk a gondolkodásából és a film egyik legizgalmasabb részét szolgáltatják a meglátásai.
Az irodalom olyan, mint egy mentő: száguld az éjszakában, hogy megmentsen valakit!"
– jelenti ki válaszul arra, hogy minden írásnak politikai mondanivalója is kell hogy legyen. Hevesen érvel amellett, hogy amiket olvasunk, feltárják a valódi énünket, beépülnek a személyiségünkbe és alakítják azt.
Találd meg a romjaidat!
Az ösztöndíj és a szerelmi szálak kifutása emlékeztet minket arra, hogy – a szó legjobb értelmében – nem hollywoodi filmet nézünk. Agathe gyakran hibázik és nem azokat a döntéseket hozza meg, amiket a moziban ülve helyesnek tartanánk. Azonban épp az esendőség és az intelligencia elegye teszi igazi austeni hősnővé, mint például Elizabeth Bennetet. Ezek a hibák teremtenek aztán lehetőséget arra, hogy megkeresse a problémái gyökerét. Ahogy a Hugh Grant mimikáját csodásan hozó Oliver fogalmaz:
Hogy megkeresse a saját romjait!
Mint kiderül, ezek egy nagyon is valóságos traumához vezetnek, ami meghatározta Agathe életének elmúlt éveit.
Laura Piani első nagyjátékfilmjét saját bevallása szerint épp annyira befolyásolta Jane Austen élete, mint a könyvei. Emellett pedig saját, a Shakespeare & Co.-nál töltött napjait is beleszőtte a történetbe. A filmben azokra a finomságokra akarta felhívni a figyelmet, amiken talán elsőre átsiklunk a regényekben. A rendező saját szavai szerint Camille Rutherfordra épp az esetlensége miatt esett a választása. Meg akarta mutatni azt is, hogy Austen nem írta le a hősnői külsejét, így azok bármilyenek lehetnek.
Piani tudatosan használja a széles képarányt is, ami Agathe magányát és kívülállását hangsúlyozza, a színek pedig jelzik, hogy a hőseink a valóságban élnek, bármennyire is elvágynának onnan (vessük össze ezt mondjuk a Bridgerton színorgiájával).
Jane Austen tette tönkre az életemet (Jane Austen a gâché ma vie), 98 perc, 2025, angol és francia nyelven, magyar felirattal
Bemutató dátuma: 2025. augusztus 7.
