Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek

Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek

Magnason vérbeli mesélő, aki a súlyos téma ellenére utánozhatatlan iróniával és humorral vezeti be az olvasót a klímaváltozás okainak és hatásainak vizsgálatába, élvezetes könyvvé összegyúrva mitológiát és tudományt, útibeszámolót, beszélgetéseket (például a dalai lámával) és családi történeteket (így saját nagyszüleiről, akik mézesheteiket egy gleccserexpedíción töltötték). Magnasonnal készült interjúnkat itt olvashatod. A könyvet a 2021-es év könyve listánkon 9. helyre soroltuk. Olvass bele a könyvbe!

Könyves Magazin | 2022. február 09. |
Andri Snær Magnason
Időről és vízről
Ford. Patat Bence, Gondolat, 2021, 302 oldal
-

Az izlandi szerző új kötete, mely a tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait folytatja, mélyen személyes, ugyanakkor messzemenően globális nézőpontból közelít a fenyegető környezeti katasztrófa témájához. Az Időről és vízről gazdag és magával ragadó szöveg, egyszerre útikönyv és tudománytörténet, s mindenekelőtt figyelmeztetés a mai olvasó számára: éljen harmóniában a természettel - és az utána következő generációkkal.

Andri Snaer Magnason (1973) Izland egyik legnépszerűbb és legegyedibb szemléletű írója. Több alkalommal és több műfajban (regény, ifjúsági regény és tényirodalom kategóriában is) elnyerte már az Izlandi Irodalmi Díjat. 2009-ben társrendezője volt a saját könyve alapján készült Dreamland című dokumentumfilmnek. 2016-ban indult az izlandi elnökválasztáson, ahol kilenc jelölt közül a harmadik helyen végzett. Feleségével és négy gyermekével Reykjavíkban él.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Andri Snær Magnason: Időről és vízről (részlet)

Fordította: Patat Bence

Szavak, amelyeket nem értünk

Úgy gondoljuk, hogy a szavakat könnyű megérteni, hogy a megértésük természetes a számunkra, hogy az újságokban és a könyvekben leírt világ az, amit érzékelünk és értünk, pedig ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Például hozzászoktunk, hogy a globális felmelegedés kifejezést elengedjük a fülünk mellett, miközben sokkal könnyedebb szavakra reagálunk. Ha apró dolgokban érzékelnénk, hogy mit rejt magában a globális felmelegedés kifejezés, akkor olyan lenne, mint egy mesebeli fenyegetés, és félnénk tőle. Az új szavak és kifejezések megértése évtizedekbe, sőt akár évszázadokba is telhet.

Hallgrímur Pétursson Passiózsoltárok című művében, amely először 1666-ban jelent meg nyomtatásban, a 30. zsoltár e szavakkal kezdődik: „Azok, lelkem, kik bűnbe esnek / lelkiismeretükkel szembeszegülve.” A bűn, a lélek és a lelkiismeret szavak évszázadokon át befolyásolták az izlandiak gondolkodását, és valóságos hatalmi eszközt jelentettek a lelkészek és az uralmon lévők kezében. Az emberek beismerték bűneiket, megtisztították lelkiismeretüket, és lelkük számára öröklétet biztosítottak a mennyországban. De ezek a szavak nem mindig léteztek. Nem valószínű, hogy a honfoglalás korában az Izlandra érkező skandinávok értették volna Hallgrímur e sorait. A lélek, a bűn és a lelkiismeret a keresztény hittel kerültek a nyelvbe. Ezek a szavak a tevékeny vikingeket nem akadályozták. Raboltak és fosztogattak anélkül, hogy törődtek volna lelkiismerettel és bűnnel. Az emberek rablóhadjáratokkal szereztek maguknak hírnevet és dicsőséget, nem kellett megbocsátaniuk az ellenségeiknek, hanem kötelességük volt, hogy bosszút álljanak. Ha nem álltak bosszút, talán a lelkiismeret-furdaláshoz hasonló érzés töltötte el őket, bár ez a szó akkor még nem létezett.

Egy 10. századi udvari költő, aki verset akart írni egy keresztény hitre térő királynak, komoly bajban lehetett, mivel a költői nyelv az óészaki hitvilágon alapult. A költészetben szinonimákat és körülírást alkalmaztak a dolgok néven nevezése helyett. A dicsőítő énekekben föld helyett azt mondták: Odin menyasszonya, az ég pedig a törpék sisakja volt. De vajon egy megkeresztelt költő hogyan fejezte ki magát a költészeti hagyománynak megfelelően, amely a költészetet az ászok mézsörének, Odin ajándékának vagy Kvasir vérének nevezte? Isten, mennyek és földek teremtőjének magasztalására nyilvánvalóan nehéz lett volna az ászok mézsörét alkalmazni.

A költészeti hagyomány arra kényszerítette a költőket, hogy Istenről mint a törpék sisakjának és Odin menyasszonyának teremtőjéről beszéljenek.

Régi gondolatokat használunk az új gondolatok megértéséhez, és eleinte Istenről nem lehetett Odin említése nélkül vagy a pogány világképet figyelmen kívül hagyva beszélni, márpedig a kereszténység azt ki akarta szorítani.

A szavak hatnak az érzelmeinkre. A szavak lehetővé teszik, hogy megfogalmazzuk, hogyan érezzük magunkat, és leírjuk, mi rejlik a keblünkben. A szavak korábban láthatatlan történéseket is meg tudnak ragadni és keretbe tudnak foglalni.

(…)

Hallgrímur Pétursson 1614-ban született, és nagy odaadással írt verseket bűnről és kegyelemről, de nehezen költött volna szabadságról, emberi jogokról, demokráciáról és egyenjogúságról. Remek költő volt és nagy gondolkodó, de abban a korban, amikor élt, ezek a szavak és fogalmak még aligha léteztek a nyelvben.

Amikor Jørgen Jørgensen – akit az izlandiak csak Jörundurnek, „a kánikula királyának” neveznek – 1809-ben forradalmat indított el Izlandon, radikális nyilatkozatot adott ki, amelyben kinyilvánította: Izland szabad, és független a dán uralomtól.

Ez számunkra úgy hangzik, mint egy elnyomott nép magától értetődő óhaja, olyasvalami, ami után az izlandiak 600 éve vágyakoztak. De valószínűleg ezt a gondolatot senki sem fogalmazta meg Jörundur nyilatkozatának megjelenése előtt. 1809 nyarán, egy szép napon először kezdett formálódni egy új és forradalmi gondolat, és még aznap létre is jött. A gond az volt, hogy akkoriban senkiben nem merült fel, hogy az izlandiak szabadságra vagy függetlenségre vágynának. E szavak feltehetőleg soha nem hangzottak el Izlandon, következésképpen gyakorlatilag jelentésük sem volt.

(…)

Az izlandiak érdektelensége csalódást okozott Jörundurnek.

Szabadságot kínált a népnek, de senki sem értette, mit ért ezen, így hát senki sem akarta elfogadni.

A gondolat, hogy egy szegény ember szava ugyanannyit érhet, mint egy gazdagé, szöges ellentétben állt a valósággal. A szabad kereskedelem szintén újdonságnak számított Izlandon, és Jörundur kemény szavakkal illette az izlandi állapotokat, ahol egy maroknyi „gyáva” kereskedő túszul ejtette a népet. Az egyszerű nép nem értette, hogyan lehetne irányítani az országot egy képviselőgyűlés révén, amely „nem a király”. A képviselőgyűlés gondolata új volt, és ugyan a régi sagák szóltak a népgyűlésről és a helyi nemzetségfők rendszeréről, nem volt kézenfekvő, hogy az emberek vissza akarjanak térni egy régen túlhaladott állapothoz.

Jörundur szabadságot kínált nekünk, meg akarta dönteni a király hatalmát, és azt az izlandiaknak átadni. A királlyal ellentétben nem magának akart hatalmat, de a nép csak a király szót ismerte, amivel Jörundur státuszát megnevezhette. Ahogy a norvég udvari költők sem tudták Odin menyasszonyának emlegetése nélkül azt mondani, hogy Isten menny és föld teremtője.

Persze logikus volt, hogy nem bíztak Jörundurben. Javíthatatlan kalandor volt, megrögzött szerencsejátékos, nőcsábász, és az emberek arra gyanakodtak, hogy célja Izland beolvasztása a Brit Birodalomba, de akárhogy is, az országban elsőként fogalmazott meg radikális gondolatokat, amit az emberek viszont tréfának fogtak fel. Magnús Stephensen, a kor egyik legkiemelkedőbb izlandi személyisége egy levelében szabadkozva azt írta, hogy „egy rendes izlandi sem kíván magának függetlenséget”.

Azok, akik később a szabadság, az egyenlőség és a függetlenség eszméiért harcoltak, 1809-ben még gyerekek voltak, vagy meg sem születtek. Baldvin Einarsson, a függetlenségi mozgalom egyik alapítója hétéves volt, Jónas Hallgrímsson mindössze kettő. Jón Sigurðsson csak 1811-ben született, és már középkorú ember volt, amikor a szabadsággal kapcsolatos gondolatait radikálisnak tartották.

Amikor 1844-ben újraalapították a nemzetgyűlést, csak a vagyonos emberek kaptak választójogot, vagyis az izlandiak 5%-a. Izlandon a 40 év fölötti vagyontalan férfiak és nők csak 1915-ben szereztek választójogot. A férfiak és nők választójoga 1920-ban lett egyenlő.

Az általános iskolában az én generációm úgy tanulta, hogy az izlandiakat 600 éven át nyomta el a dán uralom, és a nép ez alatt az idő alatt mindig is szabadságra és függetlenségre vágyott. De ez egyáltalán nem igaz. Csak a 19. század derekán vetette fel egy romantikus költő, hogy a népek mindig is függetlenek akartak lenni. A többség beletörődött a kor szellemébe, és a hétköznapi küzdelem is épp elég volt nekik. Az emberek a saját valóságukban éltek, megrekedve a mindenkori uralkodó nyelvben és hatalmi rendszerben. A többség arra volt ítélve, hogy az éppen rendelkezésre álló sémákban és fogalmakkal gondolkodjon. Az izlandiaknak több mint száz év versei, beszédei, szemináriumai, nyilatkozatai, fordításai és koppenhágai kocsmákban folytatott beszélgetései kellettek ahhoz, hogy teljesen megértsék a Jörundur nyilatkozatában megjelent fogalmakat. Csak akkor jött létre e fogalmak megvitatásának alapja és ezáltal az 1918-as szuverenitás alapja is, de a nemek közötti egyenlőségről még utána is volt mit beszélni legalább száz éven át.

Ez a könyv szavakból áll, és némelyikük ugyanolyan új a nyelvben, mint az annak idején Jörundur által használtak. Nem telt el sok idő azóta, hogy először hallottuk „a tengerek savasodása” kifejezést. Az izlandi internetes folyóirat-adatbázisból kitűnik, hogy a fogalom Izlandon a nyomtatott médiában először 2006. szeptember 12-én jelent meg a Morgunblaðiðban.12 Aztán 2007-ben bukkant fel egyszer, 2008-ban egyáltalán nem, majd 2009-ben kétszer. A „nyereség” szó ugyanazon adatbázis szerint 2006-ban 1170-szer, 2009-ben pedig 540-szer fordult elő. 2011-re a vita már előrehaladt valamelyest: „a tengerek savasodása” kifejezéssel immár ötször találkozunk, de még mindig messze elmarad például a „Kardashian” 180-as előfordulási száma mögött.

A tengerek savasodása jó példa azon kifejezésekre, amelyek elkerülték a figyelmünket, noha a jelenség az elmúlt 30–50 millió év legjelentősebb változása a bolygó természetében és kémiájában.

A tengerek kémiájának alapvető megváltozásáról van szó, ami felboríthatja az ökoszisztéma egészét, és olyan nagy horderejű, hogy a tengervíz ízében is érezni fogjuk, ha a tenger pH-értéke 8,2-ről 7,9-re vagy akár 7,7-re csökken. A pH-értékskála logaritmikus, a többségnek nehézséget okoz a nagyságrendek értelmezése. Nemigen alkalmas hétköznapi összehasonlításra. Ahogy például azt is nehéz megérteni, hogy a Richter-skála szerinti 2-es földrengés százszor kisebb a 4-esnél.

A tengerek savasodása abból ered, hogy a tenger nagyjából 30%-át nyeli el annak a szén-dioxidnak, amit az emberiség a légkörbe kibocsát. Ha megvizsgáljuk a tenger savasságát 25 millió évvel ezelőttől mostanáig, enyhébb kilengéseket fedezünk fel, amelyek némelyike több százezer évig tartott. De ha minden így marad, a következő száz évben a tengerek savassága zuhanásszerűen fog esni, mintha egy meteorit találná el a földet. A föld számára száz év csak egy pillanat. Ha az, ami korábban több millió év alatt történt, most száz év alatt történik, a sebessége egy robbanáshoz hasonlítható.

A tengerek savasodása. Mintha érteném e szavakat, de valószínűleg nem értem. A töltetlen puska ugyanúgy néz ki, mint a töltött puska, de a hasznossága, illetve az ártalmassága attól függ, hogy meg van-e töltve vagy sem. A szavak eltérő töltettel rendelkeznek, és sok évbe telik, mire egy kifejezés eléri teljes töltöttségét. „A tengerek savasodása” ugyanolyan hatalmas és mély, mint a tenger, és örök. Akkora, mint az összes heringraj és skorpióhal, az összes tőkehal és disznódelfin, osztriga, az összes növényi plankton és ámbráscet együttvéve, mint az összes csodálatos korallzátony a teknősökkel, az agykorallokkal és bohóchalakkal együtt. Ugyanolyan nehéz lenyelni ezeket a szavakat, mint egy maréknyi tengeri pillangót.

Ha megvizsgáljuk a tengerek savasodásának tudományos hátterét és azt, hogy a föld hány lakójának megélhetése függ a tengerek egészségétől, eltűnődhetünk, hogy a tengerek savasodása fogalom 2019-ben ugyanolyan erőtlen-e, mint a holokauszt szó volt 1930-ban az 1960-as jelentéséhez viszonyítva. A tengerek savasodása fogalom annyira megerősödhet még, hogy egész nemzedékek leghőbb vágya lehet, hogy visszaforgassák az idő kerekét, és megakadályozzák egy valóságos paradicsom elvesztését.

A föld lakói most olyanok, mint az izlandiak Jörundur, a kánikula királyának idején.

Mintha a savasodás, olvadás, felmelegedés és emelkedés szavak nem váltanának ki olyan közvetlen reakciókat, mint a megszállás, a tűzvész vagy a méreg.

Híreket olvasunk és dokumentumfilmeket nézünk, de különös módon tartjuk magunkat a hétköznapi rutinokhoz.

Az éghajlatról folyó vita tele van tudományos fogalmakkal és bonyolult statisztikákkal: 7,8-as pH, 415 ppm. Kémiai fogalmakkal is találkozunk, például az aragonittal, a mésztelítettséggel és a szén-dioxid légköri hatásával. Az éghajlatváltozást nem kapcsoljuk össze évszámokkal, 2050-nel, 2100-zal, 2150-nel, kivéve, ha a politikusok homályos tervet készítenek arra, hogy 2040-ig hogyan érjünk el egy kitűzött célt. A nehéz ügyekkel leginkább a saját megbízatásuk után öt-hat ciklussal foglalkoznának. Számtalan kánikulakirály vetett fel realisztikus megoldásokat, amelyek a föld valamennyi lakójának előnyére válhatnának, de ugyanolyan közömbösen fogadtuk őket, mint 1809-ben az a zsellér, akinek az ölébe hullik a szabadság, de nem tudja, mit kezdjen vele. És az emberek talán azzal mentegetőznek, hogy a világvégét jelző jóslatok rejtjelezettek.

Az ENSZ kormányközi testületének 2018-as jelentésében szereplő RCP 6.0 forgatókönyv szerint 2100-re az északi tengerek aragonittelítettségének csökkenése komoly negatív hatást fog gyakorolni a meszet előállító élőlényekre, ha a tengerek pH-értéke megközelíti a 7,8-at.

E szöveg jelentésének szorongást kellene kiváltania belőlünk, de az emberek többsége számára ez csak egy rakás szakszó. Egy efféle bekezdésnek közvetlen hatást kellene gyakorolnia a politikusok tanácskozásaira és a választók magatartására.

Jörundur hitt abban, hogy az átlagember is képes elmélyedni bonyolult kérdésekben, véleményt alkotni és döntést hozni róluk. A föld lakói komoly kihívás előtt állnak. Tudósok jelezték, hogy a jelenlegi irány pusztulásba vezet. Ez pedig próbára teszi a rendszerünket: vajon el tudunk-e annyira mélyedni a kérdésben, hogy olyanokat juttassunk hatalomra, akik a világot a helyes irányba terelik?

Kapcsolódó cikkek
...
Zöld

Hogyan segíthet egy mitológiai tehén, hogy túléljük a klímakatasztrófát?

Mi köze a gleccserkutatók nászútjának a Dalai Lámához, a krokodilkutató nagybácsihoz vagy Tolkienhoz? Az Időről és vízről lírai szépségű, vállaltan kísérleti munka, amiben Andri Snær Magnason az irodalom és a történetmondás eszközeivel teszi felfoghatóbbá a globális felmelegedésről szóló tudásunkat. 

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jamie Susskind szerint a politikát három komoly fejlemény fogja átformálni a következő században

"Az ember feljavítása többé nem fikció" - áll a jogi végzettséggel rendelkező, nagyszerű amerikai gondolkodó, Jamie Susskind könyvében. Olvass bele!

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

Az embert tartjuk nagy művésznek, aztán egyszer csak egy gép kapja a festészeti díjat?

...
Zöld

Miért nem tudják a megújuló energiaforrások megmenteni a Földet?

...
Zöld

Az ország első erdei olvasókabinja Fekete István örökségéhez is kapcsolódik

Olvass!
...
Beleolvasó

A magányos élet váratlan örömeiről, kikerülhetetlen buktatóiról és hétköznapi csodáiról szól a Tó

Az utóbbi évek egyik legerősebb brit debütálásában Claire-Louise Bennett húsz összefüggő történetben keres nyelvet a magánytapasztalatnak.

...
Beleolvasó

Szaddám főzni akart a katonáira, úgyhogy azt is meg kellett enniük, amit odaégetett

Mit evett Pol Pot, miközben kétmillió kambodzsai éhen halt? Idi Amin valóban fogyasztott emberhúst? És miért volt Fidel Castro egy bizonyos tehén megszállotja? Olvass bele Witold Szabłowski könyvébe!

...
Beleolvasó

A sztálini Szovjetuniójában egy ártatlan balerinából is könnyen a rendszer ellensége válhatott

Akár egy balerinát is "társadalmilag veszélyes" elemnek nyilváníthattak a sztálini Szovjetunióban, és ha ez bekövetkezett, útja a Gulagig vezetett. Nyina Anyiszimova karaktertáncossal ez történt. Letartóztatásának, raboskodásának és meglepő szabadulásának történetét írta meg Christina Ezrahi könyvében. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Zöld

Az embert tartjuk nagy művésznek, aztán egyszer csak egy gép kapja a festészeti díjat?

Ez a jövő már közelebb van, mint gondoljuk. Marcus du Sautoy matematikus A kreativitás kódja - Hogyan tanul a mesterséges intelligencia írni, festeni, gondolkodni című könyvében azt vizsgáltja, hogyan tanítható a gép arra, hogy önállóan kreatívvá váljon.

...
Nagy

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya történeteivel. 

...
Kritika

Az igazi író élet-halál vitára készteti az igazi olvasókat

Hogyan fér meg egymás mellett az irodalom magánya és az élet? Erre a kérdésre kereste a választ Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író, aki regényével tavaly elnyerte a Goncourt-díjat. Az emberek legtitkosabb emlékezete a hét könyve, amely egy titokzatos afrikai íróról, egy kánonból kimaradt zseniális botránykönyvről és a nagy mű létrejöttének útvesztőjéről mesél.

...
Nagy

A Nobel-díjas Alekszijevics sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja könyveit

A 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics belarusz író, aki könyveiben mindig a valóságot próbálja rögzíteni, legyen szó akár a második világháborút megjárt orosz nőkről, az afganisztáni háború veteránjairól vagy a csernobili katasztrófa túlélőiről. De honnan indult Szvetlana Alekszijevics, ki volt a legnagyobb hatással a munkásságára, a nyolcvanas évek elején miért nem engedték kiadni a könyvét, és miért kényszerült emigrációba? Cikkünkből kiderül.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Jonas Jonasson: Szituációkat gyűjtök, az agyamban raktározom őket

...
Valuska László

Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük

...
Laborczi Dóra

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

Megnéztük A hatalom gyűrűi harmadik és negyedik részét, és ismét összeültünk Barna Bálint és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőkkel, hogy megvitassunk, mit láttunk. Podcast.

...
Szórakozás

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

A Bereményi kalapja nemcsak egy alkotó ember, hanem egy korszak és egy kreatív életpálya krónikája is, amelyben a személyesből kiindulva merülünk el a kollektívban. A Papp Gábor Zsigmond által rendezett filmből kiderül, hogy számít-e egyáltalán a név, mire jó „a valósághűség látszata”, hogyan lehet csajozni egy sanzonnal, miközben végigkövetjük azt is, hogyan születik meg a szemünk láttára egy dal a konyhaasztal mellett.

...
Szórakozás

Egy botrány természetrajza: jól összerakott történet, mélységek nélkül

Ritkán fordul elő, hogy a befogadó azt érezi: egy történet megfilmesített változata jobban ül, mint a könyv, amiből készült. Az Egy botrány természetrajza (Anathomy of a Scandal) című Netflix-sorozattal alighanem ez a helyzet.

A hét könyve
Kritika
Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük
...
Nagy

Jonas Jonasson: Szituációkat gyűjtök, az agyamban raktározom őket

A svéd Jonas Jonasson most megjelent hatodik könyvével is azt bizonyítja, hogy még mindig közel állnak hozzá a szabálytalan, kivételes és különc figurák. A próféta és a hülye két címszereplője egy véletlen balesetnek köszönhetően sodródik egymás mellé, majd nyakukba veszik Európát, hogy még a végítélet napjának beköszönte előtt elrendezzék függőben lévő ügyeiket. Az íróval Skype-on beszélgettünk, az új könyv kapcsán szóba került Jack Sparrow, Gorbacsov és a tokaji is.