Hogyan segíthet egy mitológiai tehén, hogy túléljük a klímakatasztrófát?

Hogyan segíthet egy mitológiai tehén, hogy túléljük a klímakatasztrófát?

Mi köze a gleccserkutatók nászútjának egy mitikus tehénhez, a Dalai Lámához és a globális felmelegedéshez? Hogyan beszélhetünk a világ legégetőbb problémájáról, ha a nyelvünk képtelen megragadni a léptékeit? Az Időről és vízről poétikus és vállaltan kísérleti munka, hogy az irodalom és a történetmondás eszközeivel tegye feldolgozhatóbbá az adatok mögötti valóságot. A könyv szabadon csapong, és inspirálóan szövi össze a szerző különleges családi anekdotáit - amikben megfér egymás mellett J. R. R. Tolkien és a krokodilkutató nagybácsi is - az aktuális tudományos eredményekkel. Interjú.

Sándor Anna | 2021. november 10. |
Andri Snær Magnason
Időről és vízről
Ford. Patat Bence, Gondolat, 2021, 302 oldal
-

Az izlandi író, Andri Snær Magnason nagyszülei 1956-ban a nászútjukat a Vatnajökullön, Izland legnagyobb egybefüggő jégmezején töltötték. A Gleccserkutató Társaság tagjaiként adatokat gyűjtöttek, amikor háromnapos viharba kerültek. A kétszemélyes sátrat belepte a hó, amikor kiásták őket, már csak a legfelső csúcsa látszott ki. A szerző tizenegy évesen megkérdezte tőlük, nem fáztak-e, mire nevetve azt válaszolták: “Hiszen friss házasok voltunk!” A kis Magnason még sokáig gondolkodott azon, vajon mitől melegszik fel az ember, ha megházasodik.

Hamarosan a gleccser, ahol táboroztak, már csak fotókon lesz látható, a leszármazottaik pedig az égbe mutatnak majd, hogy ott állt a sátor. Izland gleccserei ugyanis riasztó ütemben olvadnak, pusztulásuk a világméretű felmelegedési folyamatok része. 

2019-ben, amikor Izland a klímaváltozás miatt elvesztette első gleccserét, a halottnak nyilvánított Okjöküll helyén egy emléktáblát állítottak fel, rajta Magnason soraival, azaz egy levéllel a jövőnek:

“Tudjuk, mi történik, és tudjuk, mit kell tenni. / Csak te tudhatod, megtettük-e.”

Magnason meggyőződése, hogy a szavaink cserben hagytak minket: nem tudjuk felfogni a ránk zúduló adatok tömegében, hogy mennyire súlyos a helyzet. Szerinte ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő nyelvet, amivel megragadható a mostani események léptéke, a mitológiához kell fordulnunk. Erre akkor döbbent rá, mikor a buddhista vezetővel történő beszélgetésre készülve hasonlóságokat fedezett fel az északi mitológia teremtéstörténetében szereplő kozmikus tehén és a Himalájából aláhömpölygő tejszínű gleccservíz között, ami milliókat táplál.

Csakhogy abban a bizonyos északi mítoszban a tehénen kívül feltűnik egy másik alak is. 

Az északi mitológiában az óriás Ymir, akinek testéből az istenek a világunkat megteremtik, tűz és jég találkozásában születik. Izlandon a tűz marad, a jég, a gleccserek viszont tűnnek el. Meg tudna ma még születni Ymir?

Andri Snaer Magnason: A természetben valami mindig megszületik, miközben ezzel párhuzamosan más elpusztul. Ymir a kozmikus tehén tőgyéből fakadó négy tejfolyóból táplálkozott, tehát ha analógiát keresünk, akkor mi vagyunk Ymir, és a csontjainkból és a vérünkből létrejöhet valami új. De ez egy sokkal sötétebb történet annál, mint amit én mesélek. 

Az istenek szerint Ymir gonosz volt, ezért kellett megölni.

Ha más fajhoz tartoznánk, nem hiszem, hogy túl kedvesnek tartanánk magunkat. Ha például az emlősök vagy a rovarok szemszögéből nézzük, nem mi vagyunk a jó faj. Alapvetően megváltoztatjuk a bolygó egyensúlyát, és ennek számukra végzetes következményei vannak.

-

Audhumla és Ymir (C.E Brock grafikája az 1930-as évekből)

Miért segíthet a mitológia szimbolikus nyelve a globális folyamatok megértésében?

Azután döntöttem úgy, hogy a mitológiához nyúlok, hogy egy játékos keresés során a kozmikus tehénből váratlanul drámai metafora lett. Hasonlóságot találtam az északi mitológiában megjelenő tehén és a Himalája gleccserei között, azaz, hogy fagyott tehenekként a gleccserek az élet forrásai sok millió embernek abban a régióban. És mire rátaláltam erre a tehénre, már nagy bajban volt, mára valószínűleg haldoklik. Hirtelen a teremtéstörténet mitologikus keretté vált, mert az idők végéről is szól, amikor az élet forrásai eltűnnek. Természetesen nem kell misztikus gondolkodásúnak lenni ahhoz, hogy értsük: éppen megolvasztjuk a gleccsereket és emeljük az óceánok vízszintjét, és közben már az is hétköznapi, hogy könyveket írunk a klímaváltozásról.

A könyvben a fehér zajt használja hasonlatként arra, hogy mennyire sok információ ömlik ránk a globális felmelegedésről és mennyire nem tudunk mit kezdeni vele. 

A felvilágosodás óta egy író sem mondhat olyat, hogy szavakkal megállíthatja a gleccserek olvadását, de én azért szeretném informálni az olvasókat. Azelőtt hittek a szavak mágikus erejében, hogy azok megváltoztathatják a valóságot. Ám azt sem Dzsingisz kán, sem II. Ramszesz, de Napóleon vagy Churchill sem gondolta, hogy emelni tudná a tengerek vízszintjét, ez a valóságukon túli lett volna. Mitológiai. Hiszen ez nemcsak az emberi történelemben váltás, hanem a Föld történetében is. 

Az pedig már mitológiai lépték, amikor a fundamentumok változnak,

hiszen a mitológiában találunk olyan történeteket, hogy elválasztják az óceánokat a szárazföldtől. Mózes szétválasztotta a Vörös-tengert, és akkor azt tekintették nagy dolognak. Most a világ vezetői Glasgow-ban arról beszélnek majd (interjúnk szeptemberben készült - a szerk.), hogy a világóceán emelkedik egy méterrel. A probléma az, hogy tragikusan rossz őrzők voltunk. Létrehoztunk sok nagyszerű szerkezetet, de nem tudtunk szembenézni a következményekkel. Pedig a tudósok Kasszandrákként megmondták, mi fog történni, de a vezetők nem voltak képesek reagálni. Ezért lesz a mitológia újra aktuális napjainkban.

Van két egymással szemben álló koncepció a természettel kapcsolatban, amiről ön is ír. Az egyik szerint a természet akkor értékes, ha hasznos az ember számára. A másik szerint a természetnek a saját jogán, önmagában is értéke van. Vannak is olyan kezdeményezések, hogy ez az utóbbi jobban érvényesüljön, például Ecuadorban beleírták a Földanyát (ott Pachamama) az alkotmányba. Erről mit gondol?

Mélyen tisztelem a tudományt, és minden adat, amit használok a könyvben, tudományosan megalapozott. Viszont a gazdaság, a kormányzás, az akadémiai világ, a jog, ezek mind szuperracionális rendszerek, amik soha nem számoltak helyesen a természettel. Mindennek a szuperracionalitásnak az eredménye pedig nem bölcs és nem racionális. Az eredmény irracionális. Azt is vizsgálom a könyvben, hogyan hagyott cserben minket a racionális nyelv. Megnéztem, hogyan írtak száz éve Izlandon a természetről, amikor az sok helyen még alapvetően szentnek számított. Nem emberi vagy alkotmányos jogokkal jöttek, egyszerűen csak szentnek tekintették. És azt kérdeztem magamtól, hogy ha irracionálisak lettünk volna, mindegy, hogy misztikus, vallási vagy poétikus értelemben, és hittünk volna abban, hogy ezek a helyek túl szépek és szentek ahhoz, hogy megérintsük, kifosszuk őket, akkor talán most nem szembesülnénk ezzel a problémával. Annak a gondolkodásnak az eredménye sokkal racionálisabb lenne. És persze ott van az a sok régi babona a szent helyekről, hogy az istenek megbüntetnek, ha megzavarjuk őket. Hát, mi is történik most?

Sokan úgy vélik, hogy az őslakos népek kapcsolata a természettel példaértékű lehet. Ön szerint van olyan minta az európai kultúrában, amire szintén támaszkodhatunk?

Szerintem nagyon sok kultúrában számos elemet találunk, amiből tanulhatunk. A romanticizálást viszont érdemes kerülni. Egy ősi hagyomány jegyében a Feröer-szigeteken most 1400 delfint mészároltak le, ami bőven túllépi azt, amennyivel a helyiek jóllaknak. Könnyű minket kibillenteni az egyensúlyból, és a természetet emiatt mindenhol kizsákmányoljuk. Szerettem volna azt hinni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó izlandiak jobban kapcsolódnak a természethez és védelmezik. De az a helyzet, hogy ezeken a területeken gyakran kevesebb a gazdasági fejlesztés, és ugyan vannak, akikben megtaláljuk ezt a kapcsolódást, nagyon sokan vannak azok is, akik fejlesztéseket akarnak, bevásárlóközpontokra vágynak, és olyan dolgokra, amiket a városban láttak, a fiatalok pedig elvándorolnak. És amikor a városuk haldoklik, az kulturális szempontból olyan tragikus lehet nekik, mint amikor egy erdőt kivágnak. 

-

Vatnajökull, Izland

Ugyanakkor ma már kutatásokban vizsgálják azt is, hogy például milyen olyan földművelő vagy állattartó hagyományok maradtak fenn, amik az egészséges ökoszisztémához illeszkednek.

Persze, kiválogathatjuk a jó hagyományokat. Mindenfele azt látom, hogy az emberek kétségbeesetten keresik a visszakapcsolódás lehetőségét, egy újfajta gondolkodásmódot és új értékeket. Viszont a vidéken élők talán azért is váltak kizsákmányolókká, mert azzal szembesültek, hogy az ő helyi tudásuk sokáig nem számított értéknek, míg az akadémiai tudás igen. Izlandon a kétezres években az emberek hatalmas értékeket áldoztak fel a gazdasági haszon miatt. Azt hittem, a gazdák tisztában vannak a földjük valós értékével, és kiábrándító volt látni, milyen készségesen engedték át a nehéziparnak. Szóval azt gondolom, hogy igen, a tradicionális vagy őslakos bölcsesség is sokat segíthet, csak a végén pont ugyanolyan gyengék tudunk lenni, és jellemzően a gazdasági előnyöket választjuk. És hajlamosak vagyunk túl messzire menni. 

Van egy evolúciós késztetésünk a túlélésre, de nincs rajta fék?

Igen, viszont most szembe kell néznünk azzal, hogy túl erősek lettünk, és kezelnünk kell ezt az erőt. Nehéz felfogni, mit jelentenek például a széndioxid-kibocsátás gigatonnái, de lefordíthatjuk arra, hogy ez hány vulkán működését jelenti éjjel-nappal, ami talán egy átlagembernek is jobban elképzelhető.

Attenborough: Létfontosságú az új ipari forradalom
Attenborough: Létfontosságú az új ipari forradalom

Szenvedélyes beszédet tartott Sir David Attenborough a glasgowi nemzetközi klímacsúcson, a COP26-on, írja az Euronews.

Tovább olvasok

Azt mondja, túl erősek lettünk, de ön is biztos találkozott azzal, hogy sokan épphogy túl kicsinek érzik magukat egyénként, hogy hatással legyenek a globális folyamatokra.

Szerintem minden egyes embernek rengeteg hatalma van. Láttuk a történelemben, hogyan változott a gondolkodás, legyen szó az emberi jogokról, a demokráciáról. Ezeket mind sok egyén lendítette tovább, individuálisan és közösségileg is. Nem hiszem, hogy a mostani helyzet más lenne. Valójában minden egyén elég nagy a saját környezetében, hiszen sok más egyénre van hatással.

És mi most a politikusok felelőssége vagy feladata?

Minden generáció jobbá akarja tenni a következő generáció életét, hogy legyen élelme, fedél a feje fölött. De most nem ezt csináljuk, pedig illegális tudatosan kárt okozni a jövő generációinak. Ha nagyon megnehezítik a dolgukat, lehet, hogy bíróság elé állítják a mostani vezetőket azzal, hogy birtokotokban voltak az adatok, mi ott voltunk az utcákon és azt kértük, hogy figyeljetek, de ti nem figyeltetek, és most ezek a következmények. Ez egy hatalmas generációs konfliktus, ezért a politikusoknak nagyon át kéne gondolniuk, meddig halogatják a klímaintézkedéseiket. Ezek a fiatalok szerintem nagyon hamar hatalomhoz fognak jutni, mert olyan izmaik vannak, amikkel az idősebb generációk nem igazán rendelkeznek; már azelőtt százezreket vittek ki az utcákra, hogy megkapták volna a szavazati jogukat. 

Ha viszont valóban fejlődni tudunk, többet nem hiányoznak majd a “régi szép idők”, ahogy a legtöbb embernek az sem hiányzik, hogy legyen otthon egy-két rabszolgája.

Sőt, visszanézve inkább azt nem értjük majd, miért nem léptünk korábban. 

Ezt képviselte akkor is, amikor a 2016-os elnökválasztáson indult?

Abszolút. Izlandon az elnök inkább egy kulturális figura, nincs igazi hatalma, de tisztelet övezi és felszólalhat ügyekben. Így össze tudja kötni az embereket és felerősítheti a hangjukat, közelebb viheti a tárgyalóasztalhoz vagy a médianyilvánossághoz az aktivistákat, a kutatókat. Alapvetően ezt szerettem volna tenni, valamint nemzetközi szinten közelebb kerülni a világ vezetőihez.

A könyvére ez hatott valahogyan?

Ez még azelőtt volt, hogy befejeztem volna. Tehát az elnökválasztási projekt forrása lehetett az alkotói válság is, mert nem igazán találtam a megoldást, hogyan hozzam össze a mitológiát, a nagymamámat, a Dalai Lámát, a tudományt és a krokodilokat egyetlen elbeszélésben. Évekig küszködtem vele.

Most hogyan határozná meg a könyv műfaját?

A meghatározó filozófiai munkák szinte soha nem állítják magukról, hogy ők éppen filozófiát építenek. Egyszerű kérdésektől jutnak el a komplexekig, és gyakran a szövegek is nagyon egyszerűek. A könyvem ennek szellemében nyílt irodalmi kísérlet a klímaváltozás témájának feldolgozására. Hiszek abban, hogy a tudományos tudás hatására bekövetkező paradigmaváltáshoz a kultúra is hozzájárul a történetek, énekek, versek által. Az író kötelessége, hogy feldolgozza az olyan kifejezéseket, mint “az óceán elsavasodása”, és beágyazza a kultúránkba, a mítoszaink közé. Ön hogyan írná le a könyvet, mi ez?

Ami megtalálta a hidat a tudományos eredmények száraz adatai és az olyan mélyebb, személyes narratíváink között, mint például hogy hogyan határozzuk meg magunkat a családunk vagy a természeti környezetünk által.

Egy olasz recenzió azt írta, lelket vittem az adatokba. Sokan a természettudomány nagy atyjai közül maguk is művészek voltak: költők, festők. A művészet és a tudomány szorosabb kapcsolatban volt, és ez talán teljesebb képet adott. Ma a kutatók nem teszik bele a személyiségüket a tudományos szövegeikbe, és persze bizonyos szempontból ez az objektivitás jó. Viszont nem lehet teljesen objektívnek maradni olyan ügyekben, mint az emberi jogok vagy a túlélés. Voltak tudósok, akik sürgették, hogy írjak erről, és gyakorlatilag engedélyt is adtak rá, hiszen gyakran előjön, hogy az átlagember ne ártsa magát a tudományos kérdésekbe.

Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával
Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával

A klímaválságról és a kreatív ipar felelősségéről beszélgetett Jo Nesbo és Greta Thunberg az Edinburgh TV Festival 2021 keretében. A krimiíró és a klímaaktivista olyan kérdésekre keresték a válaszokat, mint hogy mennyit tudnak jelenleg az emberek a helyzet súlyosságáról, vagy hogy mit tehetnek az írók, művészek azért, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás okaira és következményeire. A beszélgetésük teljes egészében visszanézhető.

Tovább olvasok

A nagyszülei fontos szereplők a könyvben. Miért emelte be őket?

Rég el akartam mondani ezeket a történeteket, mert mindig odavoltam a nagyszüleimért, és sok szempontból különleges az életük. A puszta adatok pedig ijesztőek lehetnek, de ha beleírod a nagymamát is a könyvbe, az az egésznek lelket és melegséget kölcsönöz. Ez segített megtalálni a megfelelő hangot is, egyfajta melankolikus szeretet a dolgok iránt. Mert anélkül nagyon könnyű lenne írni egy dühös pamfletet a globális felmelegedés miatt a nagy vállalatokról és a hülye kormányokról. 

És olyanból már annyi van…

Igen, és ezért emlékeztetni akartam magunkat, hogy miért szeretjük ezt a világot. Persze a nagymamám tökéletesen megtestesít száz évet is mint időegységet. A nagyapámmal a gleccseren töltötték a nászútjukat, közben pedig adatokat gyűjtöttek. Mit mond majd ez az adat valakinek, aki idén született, akkor, amikor olyan öreg lesz, mint a nagymamám most? 

Emellett fontos volt nekem az a nyelvi, irodalmi kísérlet is, amiben azt vizsgáltam, hogy lehet minderről írni? Képes ezt megragadni a történetmondás? Az író csak szórakoztat, vagy a kultúra fundamentális? 

Az irodalom, a kultúra csak smink, púder az orrunkon, vagy az egyik szervünk?

Ezt a beszélgetést nem fejezhetjük be anélkül, hogy rá ne kérdezzek Tolkienékra. A könyv egy pontján kiderül, hogy a nagyapja nővére, Arndís vigyázott az író gyerekeire. Tehát a családja közvetlenül hatással volt a leghíresebb mesterséges mitológia születésére.

Tolkien izlandi bébiszittereket alkalmazott, hogy segítsenek neki gyakorolni a nyelvet, mert ha északi mitológiát akarsz olvasni eredetiben, az izlandi a kulcs. Szóval a nagy-nagynéném húszévesen Oxfordba ment, hogy egy évig a Tolkien családdal éljen. Tolkien akkoriban kezdte írni A hobbitot, tehát a néni áldott pillanatban érkezett. Rigmusokat tanított a gyerekeknek, izlandi meséket mondott nekik lefekvés előtt, Tolkien pedig kint ült a gyerekszoba ajtaja mellett, és hallgatta. Úgy tudjuk, Tolkien feleségét eléggé feszélyezte, hogy ez a fiatal nő tündenyelven beszél a férjével.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Könyvesblokk: gleccserekről, parazitákról és az antropocén korról ajánlunk könyveket

Olyan ismeretterjesztő könyveket ajánlunk, amik segítenek eligazodni a klímakutatási adatok és eredmények dzsungelében, hogy jobban átlássuk, mi történik velünk. Könyvesblokk.

...
Hírek

Attenborough: Létfontosságú az új ipari forradalom

Szenvedélyes beszédet tartott Sir David Attenborough a glasgowi nemzetközi klímacsúcson, a COP26-on.

...
Hírek

Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával

A klímaválságról és a kreatív ipar felelősségéről beszélgetett Jo Nesbo és Greta Thunberg az Edinburgh TV Festival 2021 keretében. 

KÖNYVES ADVENT
...
Könyves Advent

Ezeket a fantasy és sci-fi könyveket tedd a fa alá karácsonykor 

...
Könyves Advent

A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

...
Könyves Advent

Archetipikus szereplők, modern családi dinamikák és identitáskeresés Tasnádi István Héraklész regényében

Hírek
...
Írd meg Európát!

Írd meg Európát, és nyerj egy Kindle-t tele könyvekkel!

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

...
Hírek

Csányi Vilmos: A vírus jó példa arra, milyenek a hiedelmek

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

...
Hírek

A Tandori Dezső és Ágnes hagyaték az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára került

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A harlemi reneszánsz szívében két nő önáltatással küzd a diszkrimináció ellen

Nella Larsen hősnőinek szereptévesztésében egy korszak kiútkeresése tükröződik. Mozgóképes feldolgozása A látszat ára magyar címmel a Netflix műsorán látható. 

...
Szórakozás

Az éden is veszedelmes, ha fojtogató önzésre épült

Philip Glass egy trilógiával tisztelgett a francia művészzseni és polihisztor Jean Cocteau előtt, ennek záró darabja a Les Enfants Terribles (Veszedelmes éden), ami november 13-tól látható az Operához tartozó Eiffel Műhelyházban.

...
Szórakozás

Rockzenére hangolt káosz és minimalizmus a Magyar Nemzeti Balett legújabb előadásában

Először látható Magyarországon a kortárs tánc igazi klasszikusának számító Chroma című előadás. Wayne McGregor koreográfus  darabja egy több síkon futtatott kommunikációs kísérlet: szélsőséges gondolatok, érzések megfogalmazása és párbeszéde a test határainak feszegetésével.

...
Szórakozás

25 éves a Romeo+Juliet: az MTV-esztétika, amely érdekessé tette a klasszikusokat

Az MTV-esztétika találkozása a reneszánsszal, a vizuális nyelv ütközése a tradícióval, gengszterek, tetoválások és drag queen a grandiózus adaptációban. 

...
Szórakozás

Wes Anderson új filmjében leborul a New Yorker előtt

A Francia Kiadás egyszerre vizuális tombolda, fergeteges gegparádé, valamint főhajtás a francia film és az amerikai újságírás előtt. Wes Andersont bevallottan nagy kedvence, a New Yorker ihlette meg, a magazin legendás újságírói közül pedig néhányuk karakterét be is építette a filmbe.

...
Szórakozás

Megint dráma van a Szépművészetiben- Textúra 2021

Tavaly ősszel a második hullám elsodorta a kortárs irodalom, a színház és a képzőművészet egyik legizgalmasabb összművészeti találkozóját, a 2020-as Textúrát. Bár vígaszdíjul megnézhettük a streamelt verziót online, de lássuk be, ennek a programnak épp a felfedezős, múzeumban bolyongós, kincskeresős hangulatát szeretjük igazán, úgyhogy most itt a lehetőség, hogy bepótoljuk. 

A hét könyve
Kritika
Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát
...
Szórakozás

Lady Gaga golyóval tesz pontot a Gucci család botrányos történetének a végére

„Amit meg kell értenie a Guccikkal kapcsolatban, hogy teljesen őrültek, hihetetlenül manipulatívak és nem túl okosak. Muszáj, hogy ők irányítsanak, de amint megszerzik, amit akarnak, tönkre is teszik! Pusztító fajták, ez ilyen egyszerű!”, sommázza a véleményét Paolo Gucci neje, Jenny Garwood a Sara Gay Forden által írt A Gucci-ház című könyvben, amely Ridley Scott filmjét ihlette. Jenny ebben a három mondatban tulajdonképpen nagyszerűen össze is foglalja Scott produkciójának lényegét.

...
Szórakozás

Frank, az óriásnyúl 20 éve szólította meg Donnie Darkót

Nyulak, könyvek, harcos kertvárosi anyukák, időutazás és Kiwi! - ez volt a Donnie Darko, ami egyszerre lett generációs kultfilm és szürreális kertvárosi pszichothriller.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

...
Babarczy Eszter

Babarczy Eszter: Egy hűtőberendezés (150.000 Ft)

...
Ruff Orsolya

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

...
Kritika

A Termőtestek gombái a horror valódi természetét leplezik le

Sepsi László új regényében a drogpiacért folytatott küzdelem mögött olyan erők mozdulnak meg, amik túlmutatnak ez embercentrikus valóságunkon. Sepsi nyomasztó víziójában a horror nagyon is aktuális kérdéseket feszeget. A Termőtestek a hét könyve.

...

Hallgass bele Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezésébe!

...

Öreg banda, kiégés és Rómeó + Júlia [10 perc Könyves]

...

Tompa Andrea hóhérokról, Kolozsvárról, az íróvá válásról és az első regényéről

...

A hospice a halál előtti életről szól