Hogyan segíthet egy mitológiai tehén, hogy túléljük a klímakatasztrófát?

Mi köze a gleccserkutatók nászútjának egy mitikus tehénhez, a Dalai Lámához és a globális felmelegedéshez? Hogyan beszélhetünk a világ legégetőbb problémájáról, ha a nyelvünk képtelen megragadni a léptékeit? Az Időről és vízről poétikus és vállaltan kísérleti munka, hogy az irodalom és a történetmondás eszközeivel tegye feldolgozhatóbbá az adatok mögötti valóságot (itt beleolvashatsz). A könyv szabadon csapong, és inspirálóan szövi össze a szerző különleges családi anekdotáit - amikben megfér egymás mellett J. R. R. Tolkien és a krokodilkutató nagybácsi is - az aktuális tudományos eredményekkel. Interjú.

Andri Snær Magnason
Időről és vízről
Ford. Patat Bence, Gondolat, 2021, 302 oldal
-

Az izlandi író, Andri Snær Magnason nagyszülei 1956-ban a nászútjukat a Vatnajökullön, Izland legnagyobb egybefüggő jégmezején töltötték. A Gleccserkutató Társaság tagjaiként adatokat gyűjtöttek, amikor háromnapos viharba kerültek. A kétszemélyes sátrat belepte a hó, amikor kiásták őket, már csak a legfelső csúcsa látszott ki. A szerző tizenegy évesen megkérdezte tőlük, nem fáztak-e, mire nevetve azt válaszolták: “Hiszen friss házasok voltunk!” A kis Magnason még sokáig gondolkodott azon, vajon mitől melegszik fel az ember, ha megházasodik.

Hamarosan a gleccser, ahol táboroztak, már csak fotókon lesz látható, a leszármazottaik pedig az égbe mutatnak majd, hogy ott állt a sátor. Izland gleccserei ugyanis riasztó ütemben olvadnak, pusztulásuk a világméretű felmelegedési folyamatok része. 

2019-ben, amikor Izland a klímaváltozás miatt elvesztette első gleccserét, a halottnak nyilvánított Okjöküll helyén egy emléktáblát állítottak fel, rajta Magnason soraival, azaz egy levéllel a jövőnek:

“Tudjuk, mi történik, és tudjuk, mit kell tenni. / Csak te tudhatod, megtettük-e.”

Magnason meggyőződése, hogy a szavaink cserben hagytak minket: nem tudjuk felfogni a ránk zúduló adatok tömegében, hogy mennyire súlyos a helyzet. Szerinte ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő nyelvet, amivel megragadható a mostani események léptéke, a mitológiához kell fordulnunk. Erre akkor döbbent rá, mikor a buddhista vezetővel történő beszélgetésre készülve hasonlóságokat fedezett fel az északi mitológia teremtéstörténetében szereplő kozmikus tehén és a Himalájából aláhömpölygő tejszínű gleccservíz között, ami milliókat táplál.

Csakhogy abban a bizonyos északi mítoszban a tehénen kívül feltűnik egy másik alak is. 

Az északi mitológiában az óriás Ymir, akinek testéből az istenek a világunkat megteremtik, tűz és jég találkozásában születik. Izlandon a tűz marad, a jég, a gleccserek viszont tűnnek el. Meg tudna ma még születni Ymir?

Andri Snaer Magnason: A természetben valami mindig megszületik, miközben ezzel párhuzamosan más elpusztul. Ymir a kozmikus tehén tőgyéből fakadó négy tejfolyóból táplálkozott, tehát ha analógiát keresünk, akkor mi vagyunk Ymir, és a csontjainkból és a vérünkből létrejöhet valami új. De ez egy sokkal sötétebb történet annál, mint amit én mesélek. 

Az istenek szerint Ymir gonosz volt, ezért kellett megölni.

Ha más fajhoz tartoznánk, nem hiszem, hogy túl kedvesnek tartanánk magunkat. Ha például az emlősök vagy a rovarok szemszögéből nézzük, nem mi vagyunk a jó faj. Alapvetően megváltoztatjuk a bolygó egyensúlyát, és ennek számukra végzetes következményei vannak.

-

Audhumla és Ymir (C.E Brock grafikája az 1930-as évekből)

Miért segíthet a mitológia szimbolikus nyelve a globális folyamatok megértésében?

Azután döntöttem úgy, hogy a mitológiához nyúlok, hogy egy játékos keresés során a kozmikus tehénből váratlanul drámai metafora lett. Hasonlóságot találtam az északi mitológiában megjelenő tehén és a Himalája gleccserei között, azaz, hogy fagyott tehenekként a gleccserek az élet forrásai sok millió embernek abban a régióban. És mire rátaláltam erre a tehénre, már nagy bajban volt, mára valószínűleg haldoklik. Hirtelen a teremtéstörténet mitologikus keretté vált, mert az idők végéről is szól, amikor az élet forrásai eltűnnek. Természetesen nem kell misztikus gondolkodásúnak lenni ahhoz, hogy értsük: éppen megolvasztjuk a gleccsereket és emeljük az óceánok vízszintjét, és közben már az is hétköznapi, hogy könyveket írunk a klímaváltozásról.

Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek
Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek

Magnason vérbeli mesélő, aki a súlyos téma ellenére utánozhatatlan iróniával és humorral vezeti be az olvasót a klímaváltozás okainak és hatásainak vizsgálatába, élvezetes könyvvé összegyúrva mitológiát és tudományt, útibeszámolót, beszélgetéseket (például a dalai lámával) és családi történeteket (így saját nagyszüleiről, akik mézesheteiket egy gleccserexpedíción töltötték). Magnasonnal készült interjúnkat itt olvashatod. A könyvet a 2021-es év könyve listánkon 9. helyre soroltuk. Olvass bele a könyvbe!

Tovább olvasok

A könyvben a fehér zajt használja hasonlatként arra, hogy mennyire sok információ ömlik ránk a globális felmelegedésről és mennyire nem tudunk mit kezdeni vele. 

A felvilágosodás óta egy író sem mondhat olyat, hogy szavakkal megállíthatja a gleccserek olvadását, de én azért szeretném informálni az olvasókat. Azelőtt hittek a szavak mágikus erejében, hogy azok megváltoztathatják a valóságot. Ám azt sem Dzsingisz kán, sem II. Ramszesz, de Napóleon vagy Churchill sem gondolta, hogy emelni tudná a tengerek vízszintjét, ez a valóságukon túli lett volna. Mitológiai. Hiszen ez nemcsak az emberi történelemben váltás, hanem a Föld történetében is. 

Az pedig már mitológiai lépték, amikor a fundamentumok változnak,

hiszen a mitológiában találunk olyan történeteket, hogy elválasztják az óceánokat a szárazföldtől. Mózes szétválasztotta a Vörös-tengert, és akkor azt tekintették nagy dolognak. Most a világ vezetői Glasgow-ban arról beszélnek majd (interjúnk szeptemberben készült - a szerk.), hogy a világóceán emelkedik egy méterrel. A probléma az, hogy tragikusan rossz őrzők voltunk. Létrehoztunk sok nagyszerű szerkezetet, de nem tudtunk szembenézni a következményekkel. Pedig a tudósok Kasszandrákként megmondták, mi fog történni, de a vezetők nem voltak képesek reagálni. Ezért lesz a mitológia újra aktuális napjainkban.

Van két egymással szemben álló koncepció a természettel kapcsolatban, amiről ön is ír. Az egyik szerint a természet akkor értékes, ha hasznos az ember számára. A másik szerint a természetnek a saját jogán, önmagában is értéke van. Vannak is olyan kezdeményezések, hogy ez az utóbbi jobban érvényesüljön, például Ecuadorban beleírták a Földanyát (ott Pachamama) az alkotmányba. Erről mit gondol?

Mélyen tisztelem a tudományt, és minden adat, amit használok a könyvben, tudományosan megalapozott. Viszont a gazdaság, a kormányzás, az akadémiai világ, a jog, ezek mind szuperracionális rendszerek, amik soha nem számoltak helyesen a természettel. Mindennek a szuperracionalitásnak az eredménye pedig nem bölcs és nem racionális. Az eredmény irracionális. Azt is vizsgálom a könyvben, hogyan hagyott cserben minket a racionális nyelv. Megnéztem, hogyan írtak száz éve Izlandon a természetről, amikor az sok helyen még alapvetően szentnek számított. Nem emberi vagy alkotmányos jogokkal jöttek, egyszerűen csak szentnek tekintették. És azt kérdeztem magamtól, hogy ha irracionálisak lettünk volna, mindegy, hogy misztikus, vallási vagy poétikus értelemben, és hittünk volna abban, hogy ezek a helyek túl szépek és szentek ahhoz, hogy megérintsük, kifosszuk őket, akkor talán most nem szembesülnénk ezzel a problémával. Annak a gondolkodásnak az eredménye sokkal racionálisabb lenne. És persze ott van az a sok régi babona a szent helyekről, hogy az istenek megbüntetnek, ha megzavarjuk őket. Hát, mi is történik most?

Sokan úgy vélik, hogy az őslakos népek kapcsolata a természettel példaértékű lehet. Ön szerint van olyan minta az európai kultúrában, amire szintén támaszkodhatunk?

Szerintem nagyon sok kultúrában számos elemet találunk, amiből tanulhatunk. A romanticizálást viszont érdemes kerülni. Egy ősi hagyomány jegyében a Feröer-szigeteken most 1400 delfint mészároltak le, ami bőven túllépi azt, amennyivel a helyiek jóllaknak. Könnyű minket kibillenteni az egyensúlyból, és a természetet emiatt mindenhol kizsákmányoljuk. Szerettem volna azt hinni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó izlandiak jobban kapcsolódnak a természethez és védelmezik. De az a helyzet, hogy ezeken a területeken gyakran kevesebb a gazdasági fejlesztés, és ugyan vannak, akikben megtaláljuk ezt a kapcsolódást, nagyon sokan vannak azok is, akik fejlesztéseket akarnak, bevásárlóközpontokra vágynak, és olyan dolgokra, amiket a városban láttak, a fiatalok pedig elvándorolnak. És amikor a városuk haldoklik, az kulturális szempontból olyan tragikus lehet nekik, mint amikor egy erdőt kivágnak. 

-

Vatnajökull, Izland

Ugyanakkor ma már kutatásokban vizsgálják azt is, hogy például milyen olyan földművelő vagy állattartó hagyományok maradtak fenn, amik az egészséges ökoszisztémához illeszkednek.

Persze, kiválogathatjuk a jó hagyományokat. Mindenfele azt látom, hogy az emberek kétségbeesetten keresik a visszakapcsolódás lehetőségét, egy újfajta gondolkodásmódot és új értékeket. Viszont a vidéken élők talán azért is váltak kizsákmányolókká, mert azzal szembesültek, hogy az ő helyi tudásuk sokáig nem számított értéknek, míg az akadémiai tudás igen. Izlandon a kétezres években az emberek hatalmas értékeket áldoztak fel a gazdasági haszon miatt. Azt hittem, a gazdák tisztában vannak a földjük valós értékével, és kiábrándító volt látni, milyen készségesen engedték át a nehéziparnak. Szóval azt gondolom, hogy igen, a tradicionális vagy őslakos bölcsesség is sokat segíthet, csak a végén pont ugyanolyan gyengék tudunk lenni, és jellemzően a gazdasági előnyöket választjuk. És hajlamosak vagyunk túl messzire menni. 

Van egy evolúciós késztetésünk a túlélésre, de nincs rajta fék?

Igen, viszont most szembe kell néznünk azzal, hogy túl erősek lettünk, és kezelnünk kell ezt az erőt. Nehéz felfogni, mit jelentenek például a széndioxid-kibocsátás gigatonnái, de lefordíthatjuk arra, hogy ez hány vulkán működését jelenti éjjel-nappal, ami talán egy átlagembernek is jobban elképzelhető.

Attenborough: Létfontosságú az új ipari forradalom
Attenborough: Létfontosságú az új ipari forradalom

Szenvedélyes beszédet tartott Sir David Attenborough a glasgowi nemzetközi klímacsúcson, a COP26-on, írja az Euronews.

Tovább olvasok

Azt mondja, túl erősek lettünk, de ön is biztos találkozott azzal, hogy sokan épphogy túl kicsinek érzik magukat egyénként, hogy hatással legyenek a globális folyamatokra.

Szerintem minden egyes embernek rengeteg hatalma van. Láttuk a történelemben, hogyan változott a gondolkodás, legyen szó az emberi jogokról, a demokráciáról. Ezeket mind sok egyén lendítette tovább, individuálisan és közösségileg is. Nem hiszem, hogy a mostani helyzet más lenne. Valójában minden egyén elég nagy a saját környezetében, hiszen sok más egyénre van hatással.

És mi most a politikusok felelőssége vagy feladata?

Minden generáció jobbá akarja tenni a következő generáció életét, hogy legyen élelme, fedél a feje fölött. De most nem ezt csináljuk, pedig illegális tudatosan kárt okozni a jövő generációinak. Ha nagyon megnehezítik a dolgukat, lehet, hogy bíróság elé állítják a mostani vezetőket azzal, hogy birtokotokban voltak az adatok, mi ott voltunk az utcákon és azt kértük, hogy figyeljetek, de ti nem figyeltetek, és most ezek a következmények. Ez egy hatalmas generációs konfliktus, ezért a politikusoknak nagyon át kéne gondolniuk, meddig halogatják a klímaintézkedéseiket. Ezek a fiatalok szerintem nagyon hamar hatalomhoz fognak jutni, mert olyan izmaik vannak, amikkel az idősebb generációk nem igazán rendelkeznek; már azelőtt százezreket vittek ki az utcákra, hogy megkapták volna a szavazati jogukat. 

Ha viszont valóban fejlődni tudunk, többet nem hiányoznak majd a “régi szép idők”, ahogy a legtöbb embernek az sem hiányzik, hogy legyen otthon egy-két rabszolgája.

Sőt, visszanézve inkább azt nem értjük majd, miért nem léptünk korábban. 

Ezt képviselte akkor is, amikor a 2016-os elnökválasztáson indult?

Abszolút. Izlandon az elnök inkább egy kulturális figura, nincs igazi hatalma, de tisztelet övezi és felszólalhat ügyekben. Így össze tudja kötni az embereket és felerősítheti a hangjukat, közelebb viheti a tárgyalóasztalhoz vagy a médianyilvánossághoz az aktivistákat, a kutatókat. Alapvetően ezt szerettem volna tenni, valamint nemzetközi szinten közelebb kerülni a világ vezetőihez.

A könyvére ez hatott valahogyan?

Ez még azelőtt volt, hogy befejeztem volna. Tehát az elnökválasztási projekt forrása lehetett az alkotói válság is, mert nem igazán találtam a megoldást, hogyan hozzam össze a mitológiát, a nagymamámat, a Dalai Lámát, a tudományt és a krokodilokat egyetlen elbeszélésben. Évekig küszködtem vele.

Most hogyan határozná meg a könyv műfaját?

A meghatározó filozófiai munkák szinte soha nem állítják magukról, hogy ők éppen filozófiát építenek. Egyszerű kérdésektől jutnak el a komplexekig, és gyakran a szövegek is nagyon egyszerűek. A könyvem ennek szellemében nyílt irodalmi kísérlet a klímaváltozás témájának feldolgozására. Hiszek abban, hogy a tudományos tudás hatására bekövetkező paradigmaváltáshoz a kultúra is hozzájárul a történetek, énekek, versek által. Az író kötelessége, hogy feldolgozza az olyan kifejezéseket, mint “az óceán elsavasodása”, és beágyazza a kultúránkba, a mítoszaink közé. Ön hogyan írná le a könyvet, mi ez?

Ami megtalálta a hidat a tudományos eredmények száraz adatai és az olyan mélyebb, személyes narratíváink között, mint például hogy hogyan határozzuk meg magunkat a családunk vagy a természeti környezetünk által.

Egy olasz recenzió azt írta, lelket vittem az adatokba. Sokan a természettudomány nagy atyjai közül maguk is művészek voltak: költők, festők. A művészet és a tudomány szorosabb kapcsolatban volt, és ez talán teljesebb képet adott. Ma a kutatók nem teszik bele a személyiségüket a tudományos szövegeikbe, és persze bizonyos szempontból ez az objektivitás jó. Viszont nem lehet teljesen objektívnek maradni olyan ügyekben, mint az emberi jogok vagy a túlélés. Voltak tudósok, akik sürgették, hogy írjak erről, és gyakorlatilag engedélyt is adtak rá, hiszen gyakran előjön, hogy az átlagember ne ártsa magát a tudományos kérdésekbe.

Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával
Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával

A klímaválságról és a kreatív ipar felelősségéről beszélgetett Jo Nesbo és Greta Thunberg az Edinburgh TV Festival 2021 keretében. A krimiíró és a klímaaktivista olyan kérdésekre keresték a válaszokat, mint hogy mennyit tudnak jelenleg az emberek a helyzet súlyosságáról, vagy hogy mit tehetnek az írók, művészek azért, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás okaira és következményeire. A beszélgetésük teljes egészében visszanézhető.

Tovább olvasok

A nagyszülei fontos szereplők a könyvben. Miért emelte be őket?

Rég el akartam mondani ezeket a történeteket, mert mindig odavoltam a nagyszüleimért, és sok szempontból különleges az életük. A puszta adatok pedig ijesztőek lehetnek, de ha beleírod a nagymamát is a könyvbe, az az egésznek lelket és melegséget kölcsönöz. Ez segített megtalálni a megfelelő hangot is, egyfajta melankolikus szeretet a dolgok iránt. Mert anélkül nagyon könnyű lenne írni egy dühös pamfletet a globális felmelegedés miatt a nagy vállalatokról és a hülye kormányokról. 

És olyanból már annyi van…

Igen, és ezért emlékeztetni akartam magunkat, hogy miért szeretjük ezt a világot. Persze a nagymamám tökéletesen megtestesít száz évet is mint időegységet. A nagyapámmal a gleccseren töltötték a nászútjukat, közben pedig adatokat gyűjtöttek. Mit mond majd ez az adat valakinek, aki idén született, akkor, amikor olyan öreg lesz, mint a nagymamám most? 

Emellett fontos volt nekem az a nyelvi, irodalmi kísérlet is, amiben azt vizsgáltam, hogy lehet minderről írni? Képes ezt megragadni a történetmondás? Az író csak szórakoztat, vagy a kultúra fundamentális? 

Az irodalom, a kultúra csak smink, púder az orrunkon, vagy az egyik szervünk?

Ezt a beszélgetést nem fejezhetjük be anélkül, hogy rá ne kérdezzek Tolkienékra. A könyv egy pontján kiderül, hogy a nagyapja nővére, Arndís vigyázott az író gyerekeire. Tehát a családja közvetlenül hatással volt a leghíresebb mesterséges mitológia születésére.

Tolkien izlandi bébiszittereket alkalmazott, hogy segítsenek neki gyakorolni a nyelvet, mert ha északi mitológiát akarsz olvasni eredetiben, az izlandi a kulcs. Szóval a nagy-nagynéném húszévesen Oxfordba ment, hogy egy évig a Tolkien családdal éljen. Tolkien akkoriban kezdte írni A hobbitot, tehát a néni áldott pillanatban érkezett. Rigmusokat tanított a gyerekeknek, izlandi meséket mondott nekik lefekvés előtt, Tolkien pedig kint ült a gyerekszoba ajtaja mellett, és hallgatta. Úgy tudjuk, Tolkien feleségét eléggé feszélyezte, hogy ez a fiatal nő tündenyelven beszél a férjével.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Könyvesblokk: gleccserekről, parazitákról és az antropocén korról ajánlunk könyveket

Olyan ismeretterjesztő könyveket ajánlunk, amik segítenek eligazodni a klímakutatási adatok és eredmények dzsungelében, hogy jobban átlássuk, mi történik velünk. Könyvesblokk.

...
Hírek

Attenborough: Létfontosságú az új ipari forradalom

Szenvedélyes beszédet tartott Sir David Attenborough a glasgowi nemzetközi klímacsúcson, a COP26-on.

...
Hírek

Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával

A klímaválságról és a kreatív ipar felelősségéről beszélgetett Jo Nesbo és Greta Thunberg az Edinburgh TV Festival 2021 keretében. 

Hírek
...
Nagy

Vámos Miklós új könyvében a múltbéli üzenetek nemcsak kordokumentumok, ma is frissek és aktuálisak

...
Szórakozás

Ismerd meg sétálva Nádas Péter Budapestjét!

...
Gyerekirodalom

Asterix kutyája saját képregénysorozatot kapott

...
Zöld

Kiplingnek igaza volt: a farkasok akár a kutyáknál is jobban tudnak kötődni az emberhez

...
Szórakozás

Tom Hanks új regénye egy szuperhősfilm kulisszái mögé visz

...
Podcast

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

...
Hírek

Harry Potter varázspálcájára is lehet licitálni Londonban

...
Hírek

Bereményi Géza Széna tér című költeménye végigfut majd az új emlékparkban

...
Hírek

Tízezer Nádas-kötetet kapnak a diákok az író 80. születésnapja alkalmából

...
Hírek

Alan Rickman felhívta Rowlingot a forgatás előtt, hogy többet tudjon meg Pitonról

...
Hírek

Orosz állampolgárságot kapott Edward Snowden

...
Hírek

Gárdos Péter nem forgathatott filmet, ezért könyvet írt Semmelweisről

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

Megnéztük A hatalom gyűrűi harmadik és negyedik részét, és ismét összeültünk Barna Bálint és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőkkel, hogy megvitassunk, mit láttunk. Podcast.

...
Szórakozás

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

A Bereményi kalapja nemcsak egy alkotó ember, hanem egy korszak és egy kreatív életpálya krónikája is, amelyben a személyesből kiindulva merülünk el a kollektívban. A Papp Gábor Zsigmond által rendezett filmből kiderül, hogy számít-e egyáltalán a név, mire jó „a valósághűség látszata”, hogyan lehet csajozni egy sanzonnal, miközben végigkövetjük azt is, hogyan születik meg a szemünk láttára egy dal a konyhaasztal mellett.

...
Szórakozás

Egy botrány természetrajza: jól összerakott történet, mélységek nélkül

Ritkán fordul elő, hogy a befogadó azt érezi: egy történet megfilmesített változata jobban ül, mint a könyv, amiből készült. Az Egy botrány természetrajza (Anathomy of a Scandal) című Netflix-sorozattal alighanem ez a helyzet.

A hét könyve
Kritika
Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük
...
Nagy

Vámos Miklós új könyvében a múltbéli üzenetek nemcsak kordokumentumok, ma is frissek és aktuálisak

Vámos Miklós Palackposta című kötetébe olyan korábbi publicisztikáit gyűjtötte össze a szerző, amelyek a szocializmusban íródtak, de negyven év távlatából is érvényesek.

...
Nagy

A Nobel-díjas Alekszijevics sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja könyveit

A 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics belarusz író, aki könyveiben mindig a valóságot próbálja rögzíteni, legyen szó akár a második világháborút megjárt orosz nőkről, az afganisztáni háború veteránjairól vagy a csernobili katasztrófa túlélőiről. De honnan indult Szvetlana Alekszijevics, ki volt a legnagyobb hatással a munkásságára, a nyolcvanas évek elején miért nem engedték kiadni a könyvét, és miért kényszerült emigrációba? Cikkünkből kiderül.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Jonas Jonasson: Szituációkat gyűjtök, az agyamban raktározom őket

...
Valuska László

Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük

...
Laborczi Dóra

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

„Tragikus időkben nehéz az oroszoknak az orosz irodalomról beszélni” – Vlagyimir Szorokin és M. Nagy Miklós mégis erre tettek kísérletet tegnap este a Három Hollóban. A beszélgetés során az emigráns orosz írók tragédiája, az oroszok és az erőszak viszonya, valamint a szerző magyarul megjelent szövegei is előkerültek. Beszámolónk.

...
Nagy

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya történeteivel. 

...
Kritika

Az igazi író élet-halál vitára készteti az igazi olvasókat

Hogyan fér meg egymás mellett az irodalom magánya és az élet? Erre a kérdésre kereste a választ Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író, aki regényével tavaly elnyerte a Goncourt-díjat. Az emberek legtitkosabb emlékezete a hét könyve, amely egy titokzatos afrikai íróról, egy kánonból kimaradt zseniális botránykönyvről és a nagy mű létrejöttének útvesztőjéről mesél.

...

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

...

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

...

Galgóczi Erzsébet nyíltan leszbikusként lett a Kádár-korszak népszerű szerzője [N/ők is írtak]

...

Sandman: jót tett a sorozatnak, hogy Gaiman sokszor nem kötött kompromisszumot