Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra közel ötven pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat - hogy ki lesz az ösztöndíj 2023-as nyertese, az a májusi Margón derül majd ki. A következő napokban a Könyves Magazinon mutatjuk be a top10-et - Mohácsi Balázs, Borda Réka, Böszörményi Márton, Zilahi Anna és Kerber Balázs után Seres Lili Hanna válaszolt kérdéseinkre, és mesélt az alkotófolyamatról.  

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

A közvetlenül előtte és a nem közvetlenül utána volt a legnehezebb. A megjelenés előtti utolsó simítások, a döntések, az elengedés. A kötet után, vagyis a bemutatók, beszélgetések, belső és külső lecsengés után pedig teltek az évek, és ahelyett, hogy szépen összeállt volna a következő kötet, csak próbálkozások voltak. Kísérletezés egy regénnyel, verscsend. És

amikor már azt hiszed, vége, akkor elindul valami új. 

Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Két ember: Borbély Szilárd és James Joyce. Könyveik, a Bukolikatájban és az Ulysess véletlenül párhuzamos olvasása. A Faun című versem apái ők, és, remélem, a születendő kötetem védőszentjei. 

2021-ben ugyancsak a Mastercard-Alkotótárs pályázatának tíz döntőse közé kerültél. Az akkor szerzett tapasztalataidat hogyan tudtad hasznosítani a mostani pályaművednél?

A nyári Margó Fesztiválon tartott alkotótársas műhelyezés egyike a kedvenc irodalmi élményeimnek. Horizonttágítás és félelemmentesség. Nagyon jó társaságban. 

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

A két legfontosabb emberemnek, az édesanyámnak és a vőlegényemnek. Mindketten szakértők, kritikusak és támogatók. Aztán jöhet az eggyel külsőbb kör, pár pályatársam, akik, belegondolva, elég hasonló tulajdonságokkal bírnak. 

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Aprómunka, bátor játék, ösztönbizalom.

Azt hiszem, ezeket gyakoroltam be az első kötet összeállítása közben. Másokon és magamon is úgy érzékelem, a második kötet nehezebb, vagyis máshogy nehéz meló. Az első kötet előtt csak versek vannak. A második előtt már potenciálisan kötetbe kerülhető versek. Óriási különbség. 

Mit árulhatsz el a döntős pályázatodról, munkatervedről?

Egyelőre annyit, hogy a második könyvemben görög mitológiai alakok mászkálnak a gyerekkorom, Budapest 7. kerületének piszkos utcáin. A görög istenhit emberi és racionális, így e két közeg annyira nem is abszurd összerántás, mint ahogy elsőre tűnhet. Valamiért ennek a párhuzamaként folyton azok a neten keringő képek jutnak eszembe, amiken klasszikus festményrészleteket illesztenek kortárs fényképekre. Mondjuk a lány gyöngy fülbevalóval ül a metrón. A tejet öntő nő egy üzemi konyhán dolgozik. Bizarrul beleillenek az új környezetükbe.

A többiről, a fejemben folyamatosan alakuló irányokról, rétegekről nehéz beszélni, így inkább csak ennyit mondanék: aki kíváncsi az írás, kötetkészítés tudatállapotára, az olvassa el Mohácsi Balázs válaszát ugyane kérdésre.