Mohácsi Balázs: Egy alakuló szöveg intim dolog [Alkotótárs]

Mohácsi Balázs: Egy alakuló szöveg intim dolog [Alkotótárs]

ro |

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra közel ötven pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat - hogy ki lesz az ösztöndíj 2023-as nyertese, az a májusi Margón derül majd ki. A következő napokban a Könyves Magazinon mutatjuk be a top10-et - elsőként Mohácsi Balázs mesél a kísérletezés vágyáról és az írás közbeni írásról.

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Voltak izgatottabb, izgalmasabb pillanatok, időszakok, de főleg a várakozásra emlékszem, konkrét és átvitt értelemben is. Vártam, hogy megtörténjenek dolgok. Marha sok időt vártam, főleg erre emlékszem öt évvel később. Nem minden történt meg, amire vártam, de összességében még mindig elégedett vagyok az első kötetemmel. Szóval végül is megérte várni, azt hiszem.

Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Nehéz erre válaszolni, mivel abban az ideális, vagy inkább virtuális műben, amit a fejemben forgatok – és amin dolgozom, amikor sikerül rá időt szakítani –, több ötlet vagy terv van részben vagy egészben összegyúrva, kisebb-nagyobb irányváltások is történtek. Ha fontos pillanatokat keresek a kézirat alakulásában, akkor az egyik 2020 nyarán volt, amikor egy nagyobb adag versből összeállítottam egy lehetséges kéziratot. A következő momentum 2021 első felére tehető, amikor testközelből is volt módom megtapasztalni a koronavírust – ennek hatása volt a kéziratra is,

más fénytörésben láttam bizonyos írásaimat.

És erre az időszakra esik az első Mastercard Alkotótárs pályázat is, ami jó alkalmat kínált arra, hogy új irányba induljak a szövegeimmel, mivel próbaként megírtam egy olyan próza-líra hibridet, amit már egy ideje forgattam a fejemben, de sosem álltam neki. A kezdeti pozitív visszajelzések pedig segítettek a folytatásban.

2021-ban valóban a Mastercard-Alkotótárs pályázatának tíz döntőse közé kerültél. Az akkor szerzett tapasztalataidat hogyan tudtad hasznosítani a mostani pályaművednél?

A Németh Gábor által vezetett workshop jó volt, meg általában véve az a néhány nap Zalában. Több mindent használtam az ott elhangzott, megtapasztalt dolgokból – úgy emlékszem, az a beszélgetés is érdekes volt, amikor az én kéziratom volt terítéken, de néha úgy éreztem, a többiek pályázatai kapcsán folytatott diszkussziók vagy a privát beszélgetések még hasznosabbak voltak.

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

Vannak barátaim, akik állandó tesztolvasóim is, főleg Vonnák Diát, Fehér Renátót és Fenyő Danit szoktam traktálni az írásaimmal.

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Az első kötetemből (meg még azelőttről) a kísérletezés vágyát, sőt igényét hozom: nem akarok ugyanolyan szövegeket írni, mint amilyenek ott voltak. Ezzel az anyaggal egyébként igencsak meggyűlik a bajom. De nem hiszem, hogy amiatt, mert ez történetesen egy második kötet. Azt gondolom, maga az anyag is kényes – meg persze én is kényes vagyok. Az biztos, hogy

ez egy nagyobb kompozíció, mint az első kötetem volt,

nehezebb is áttekinteni. Beleszaladok néha olyanokba, hogy egy ötlet az egyik rész kapcsán megváltást ígérően bevillan, aztán ahogyan elkezdem végiggondolni, hogy az egész műre milyen hatást gyakorolna, akkor önellentmondások jelennek meg – ilyen típusú problémával a verseskötetem kapcsán nem szembesültem. Mindazonáltal a legnagyobb akadálynak az időhiányt látom. Vannak szövegek, amiket lehet lopott tíz percekben írni, ez nem olyan. Az összefüggő munkanapokat, hétvégéket vagy akár heteket meg nem egyszerű összehozni munkahely és egyéb kisebb munkák (kritikaírás, alkalmi korrektorkodás stb.) mellett. Így aztán nehezen tudok aktuális művet csinálni a fejemben lévő virtuális műből.

Mit árulhatsz el a döntős pályázatodról, munkatervedről?

Nem nagyon tudok beszélni arról, éppen min dolgozom. A munkatervvel mint műfajjal is ez a bajom. A legkevésbé ez jelenti a problémát, de azért egy alakuló szöveg intim dolog, és minden alkalommal, amikor beszélnem kell róla, azt érzem, hogy akaratom ellenére egyszerre alakul és torzul a virtuális mű, miközben attól meg ironikus módon távolabb kerülök, hogy aktuálissá váljon. Az ilyen munkaterves hipotézisekkel az is baj, hogy nagyon könnyű hangzatosságba csúszni, nagy szavakat használni, de hát röhejes bullshitelésnek tűnne, ha azt írnám, hogy az életről és a halálról meg a költészetről, illetve a kiábrándulásról írok. Pedig bizonyos szempontból ez az igazság. Egy másik szempontból meg ez így nem igaz. Egy harmadikból nézve pedig nem így igaz. Szóval mivel nem akarom magam kiröhögtetni a hangzatos bullshiteléssel, ezért inkább a semmitmondó bullshitelés stratégiáját választom, de azért próbálom kicsit okosra, önreflexívre tekerni, hogy ne legyen nagyon gáz. Aztán meg ezzel a munkaterv dologgal az is van, hogy szerintem

az írás nem nagyon megtervezhető,

vagy csak én vagyok olyan szerencsés, hogy írás közben nem sikerült még akkor azt és úgy írnom, amikor amit ahogyan elterveztem. Szóval bár természetesen nagyjából szokott lenni arról fogalmam, hogy éppen nem az atommaghasadásról, hanem az állítható pofanagyságú csőfogók megfelelő használatáról kellene írnom, én általában írás közben szoktam írni, ami viszonylag tervezhetetlen folyamat, ezért simán lehet, hogy nemcsak csőfogó, hanem kalapács is kerül a kézbe, és mentők is jönnek, és föl kell állítani a tegnapi viharban felborult dézsás fikuszt, de közben eszembe jut, hogy a Krusovszky szerint a kalapácsban nincsen benne isten, nekem meg nincsen cigim, pedig Ben Lerner írt valamit arról, hogy a cigarettázásnak nemcsak társasági, de narratológiai jelentősége is van, úgyhogy most egy Tandori-részletre vadászom, ahol a leszokásról ír, viszont eltereli a figyelmemet, hogy a Teho Teardóval közös projektjében Blixa Bargeld angolul, németül és olaszul is énekel, olykor egy dalon belül is, ami egyszerre izgalmas és a saját nyelvi kompetenciáimat tekintve lehangoló, miként az is, hogy megint meghalt valaki a Persona Non Grata zenekarból.

Mindezek után mit árulhatok el? A kéziratom címe Újabb narancsok gurulnak el, ez 2020 óta változatlan, szóval ezt biztosnak tekintem. Németh Gábor a 2021-es alsópáhoki workshopon azt mondta az akkor beadott pályázatom alapján, bár ez sem fedi egészen a valóságot:

egy verseskötet regénye.

Ez tetszik. Legalábbis nem rossz. Bár a Sinkó Ervin eléggé belehallatszik, ami annyira nem százas. De talán a name dropping mégis elviszi a hátán.

Fotó: Kiss Tibor Noé

Kapcsolódó cikkek
...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® - Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét!

Az idén harmadik alkalommal meghirdetett Mastercard - Alkotótárs alkotói ösztöndíjra 47 pályázat érkezett. Közülük választotta ki az előzsűri azt a tízet, akik továbbra is esélyesek az ösztöndíjra. A nyertesek nevét a májusi Margón hirdetik ki.

...
Alkotótárs

Vonnák Diána: A nyelv nagyon demokratikus dolog, mindenki használja

A Mastercard Alkotótárs nyertese, Vonnák Diána Enyedi Ildikóval beszélgetett a podcastban.

...
Alkotótárs

Mastercard® - Alkotótárs 2023: Pályázati információk

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Hírek
...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

...
Hírek

Jon Fosse: A háború harc a mindegyikünkben ott lakozó egyediség ellen

...
Szórakozás

Még 1 milliárddal többe került a Petőfi-film, mint ahogy eddig tudtuk

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

Polc

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

...

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

...

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

...

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

...