Böszörményi Márton: Nem szabad minden jónak tűnő ötlethez ragaszkodni [Alkotótárs]

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra közel ötven pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat - hogy ki lesz az ösztöndíj 2023-as nyertese, az a májusi Margón derül majd ki. A következő napokban a Könyves Magazinon mutatjuk be a top10-et - első alkalommal Mohácsi Balázs, majd Borda Réka válaszolt kérdéseinkre, ezúttal pedig Böszörményi Márton mesél élményeiről, terveiről.   

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Első könyvem, a Meixner Józsefné apoteózisa 2020-ban jelent meg (2021-ben a Margó-díj rövidlistájára jutott), de előtte már túl voltam több regény és novelláskötet megírásán, amelyeket végül nem találtam elég jónak, megjelenésre alkalmasnak. Ezért egyértelműen az első regény megjelenése előtti időszak volt a nehezebb, az a nagyjából tizenöt év, amíg a stílusomat, az írói hangomat fejlesztettem és rátaláltam a témámra, a mondandómra.

A megjelenés utáni időszak fantasztikus volt, végre otthon éreztem magam a bőrömben.

Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Egy másik kéziraton dolgoztam, amikor váratlanul felötlött bennem a mostani kötetem terve – egyelőre azt félre is tettem, mert az aktuális tervemet sokkal közelebb érzem magamhoz. Egy sci-fi sorozatot néztünk a feleségemmel, amikor bevillant néhány kép és ötletfoszlány. Az jutott eszembe, hogy milyen lenne, ha a földtől távol, a világűrben, egy űrhajón hajtanának végre ördögűzést és/vagy démonidézést. Vajon a kereszténység ereje működne ott is? Vihetünk magunkkal az űrbe földi démonokat? És meddig terjed Jézus hatásköre? Ezek a kérdések indították el az alkotói folyamatot, de aztán eléggé eltértem ettől, a készülő regény legfőbb témája már egészen más, viszont valamilyen formában mindenképpen be akarom építeni ezeket a dolgokat is, mert elég izgalmasnak tartom.

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

Most döbbentem rá, hogy elég sok embernek meg szoktam mutatni a szövegeimet. A feleségemnek csak az elkészült írásaimat mutatom meg, de akkor ő az első olvasóm. Menet közben Hegedüs Vera, Hegyi Ede és Nagy Gerzson szakmai tanácsait szoktam kikérni – ez fordítva is működik, gyakran cserélünk szövegeket. Van három-négy olyan „külsős” barátom, akiknek sokat adok a véleményére, nekik mindig megmutatom a készülő műveimet. Mindannyian sokat segítenek.

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

A most készülő regényem a harmadik lesz, ezért ennek megfelelően válaszolnék, a két regény megírásának tapasztalatait összegezve. Az egyik legfontosabb tapasztalat valószínűleg a rugalmasság, illetve az elengedés gesztusának megtanulása volt. Ezt úgy értem, hogy rá kellett jönnöm arra, hogy nem szabad minden jónak tűnő ötlethez ragaszkodni.

Ha felmerül a kétség legapróbb szikrája is, akkor azzal az ötlettel szinte biztos, hogy valami baj van, el kell engedni, mással kell próbálkozni.

Egyébként sem szeretem pontosan, részletesen kitalálni előre a regényeim teljes történetét és felépítését, de most már tudom, hogy a fontosnak tűnő részekhez sem szabad mindenáron ragaszkodni. Egyébként nagyjából ugyanúgy állok ehhez a könyvhöz is, mint a korábbiakhoz. Élvezem csinálni.

Mit árulhatsz el a döntős pályázatodról, munkatervedről?

A Pszichothriller nevű hatalmas űrhajó egy távoli bolygó felé halad, hogy utasai letelepedjenek ott, és letegyék az alapjait egy új civilizációnak. A hosszú évtizedekig tartó út közben a hibernáló berendezések meghibásodnak, ezért az embereknek valamivel el kell foglalniuk magukat a hátralévő időben. Főszereplőnk egy író, aki az űrben, családjától és barátaitól távol jön rá, hogy végre meg tudja írni élete fő művét, azt a regényt, melyet a földön nem tudott volna. Az ő elbeszéléséből, kéziratának és olvasmányainak töredékiből áll majd össze a regény, melynek fő témája maga az alkotás folyamata lesz, valamint az írás, az irodalom értelme vagy értelmetlensége. Közben igyekszem beemelni néhány jól ismert toposzt a sci-fi és a horror zsáneréből, hogy kicsit kiforgassam, újraértelmezzem azokat.