A Hidegkútban rokonszenves emberek félelmetes kihívásokkal szembesülnek

A Hidegkútban rokonszenves emberek félelmetes kihívásokkal szembesülnek

Molnár T. Eszter Hidegkút című regénye Zoltán Gábor szerint olyan, mintha a legeslegjobb fordító áldozatos és szakszerű munkája nyomán olvashatnánk egy kortárs amerikai vagy nyugat-európai nagy író bestsellerét. De a Hidegkút nem fordítás, itt játszódik és most, amitől, ha lehetséges, még fájdalmasabb és még szebb.

Könyves Magazin | 2022. szeptember 07. |
Molnár T. Eszter
Hidegkút
Pesti Kalligram, 2022, 232 oldal
-

"Még mindig ásnak. Azt hiszik, senki se látja őket, de a seggfej szomszéd szokás szerint az ablak előtt veri a nyálát. Mire lett figyelmes május ötödikén Czoborék kertjében, Seggfej úr? Ástak. Felásták a hátsó részt a grillsütőtől a mogyoróbokrokig. Hullákat földeltek el, legalább tizenegyet, és némelyiknek két feje volt. Szinte sajnálom, hogy nem hallhatom, amikor vallomást tesz."

A Hidegkút olyan, mintha a legeslegjobb fordító áldozatos és szakszerű munkája nyomán olvashatnánk egy kortárs amerikai vagy nyugat-európai nagy író bestsellerét. Az írói mesterség eszközeinek biztos tudásával, ám a kunsztok fitogtatása nélkül bontakozik ki előttünk egy család története. Rokonszenves emberek olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyektől mindnyájan félhetünk. Ráadásul az éles és tiszta ábrázolás által annyira mélyen bevonódunk ebbe a történetbe, ahogyan semmi más, csak az igazi irodalom tud bevonni. De a Hidegkút nem fordítás, itt játszódik és most, amitől, ha lehetséges, még fájdalmasabb és még szebb. Aki elolvassa, soha nem fogja elfelejteni. (Zoltán Gábor)

 

Molnár T. Eszter: Hidegkút (részlet)

10:50

A nap betűzött a tanári vécé ablakán, a mosdókagyló peremén ülő vízcseppekben megtört és szivárvánnyá bomlott a fény. Barbara kinyitotta a csapot, és alátartotta a csuklóját. Az első két óra megkönnyebbülést hozott, aztán a harmadikon, amikor a tizedikesekkel volt, beütött a morfium. Az eufóriáig nem jutott el, az a tapaszokkal ritkán jön össze, csak végtelen nyugalmat érzett, héliumos lufiként lebegett a linóleumpadló és a saját élete felett, és mindent leírhatatlanul szépnek talált, még az okostábla előtt kalimpáló eres kezét is. Ez más hatás volt, mint a vényköteles nyugtatóké, amelyektől alig bírta befejezni a mondatait, és a gondolatok úgy úsztak a fejében, mint döglött halak egy fáradtolajjal teli kádban. Morfiummal éberebb tudott maradni, nem lassultak le a reakciói, és csak néha szállt el annyira, mint aznap, a harmadik óra közben. Épp a nyitvatermőket vették, és eszébe jutott, hogy a gépén van egy filmrészlet, amin David Attenborough a kaliforniai óriás mamutfenyők között szerencsétlenkedik. Elindította, és ezzel megmentette az óra utolsó perceit.

A víz lecsorgott az alkarján, a tenyerén, és öt vékony sugárban futott a lefolyóba. A sugarak az ujjak meghosszabbításának látszottak, nem keresztezték egymást, visszahajló görbületükben volt valami felkavaró. Barbara nem mozdult, a kezét nézte, mintha egy műkincset talált volna a mosdókagylóba ejtve. Türelmetlen kopogás riasztotta fel. Megmosta az arcát, megtörölközött, kiengedte a haját, aztán átadta a mosdót az angolszakos újoncnak, akinek szeptember óta nem tudta megjegyezni a nevét. A biológiatanári az épület legeldugottabb sarkában volt, így Barbarának alig kellett a kollégákkal találkoznia. Emőn kívül elég társaságot nyújtott a lépcsővel szemben álló kitömött őz. Juli Őzinek nevezte el, miután túltette magát az első döbbeneten, hogy az állat már nem él, sőt, a szeme is üvegből van, és elfogadta, hogy csak a kültakarója szobrozik a folyosón, mintha a Hárshegyen, a kilátó alatti bokrosban várná a nyarat. Minden nap feljött köszönni neki, fél lábon ugrált fel az első emeletről, pukedlizett, aztán a másik lábán szökdécselt lefelé, aranybarna copfja ide-oda lengett a hátán. Barbara megtorpant, összeszorította a szemét, próbált mélyeket lélegezni. Most nem érek rá, menj az utamból, Juli!

Becsukta maga mögött a tanári ajtaját, nekidőlt, úgy várta, hogy a pulzusa megnyugodjon. Rengeteg elintéznivalója lett volna a lyukasórában, de először be kellett mennie Bucsaihoz. Az egyetemről ismerte az igazgatót, csoporttársak voltak, az első évben még randiztak is, később barátok maradtak, kocsmázni és kirándulni jártak, és kölcsönkérték egymás jegyzeteit. Amikor Bucsai évekkel később megalapította az iskolát, Barbarát az elsők között hívta meg tanítani, és azóta is mellette állt, ha pánikrohamot kapott, kirohant az osztályozó konferenciáról, földhöz vágott egy koponyát a faktosok előtt, vagy ha Sághy Elmira anyja panaszt tett rá, amiért felkészületlenül és zavart állapotban jár be órát tartani. Barbara hálás volt a támogatásért. Cserébe igyekezett minél ritkábban szétesni az iskolában, és mindenben segíteni az igazgatót. Nem feszítheti túl a húrt. Ha Attila miatt keresi Bucsai, akkor alaposan össze kell szednie magát, mielőtt bemegy hozzá.

Felhúzta a pólóját, és megvizsgálta a tapaszt. A széleinél kipirosodott a bőr, és úgy ráncolódott, mint egy használt nejlonszatyor. Le kéne szednie. Most még nem lenne késő. Tudta, hogy a nyugtatók tönkreteszik, mégis évek óta szedte őket, hiszen receptre kapta a Xanaxot és a Rivotilt is. Az opiátok viszont más kategóriába estek, azokat nem osztogatták dobozszámra a pszichiátrián. Barbara ismerte a hatásukat, hat évvel korábban, az első műtétje idejében hetekig tömték morfiummal. Amikor már úgy látták, hogy életben marad, átállították hétköznapi fájdalomcsillapítókra, ám arról senki sem beszélt, hogyan éljen azután. Miért is beszéltek volna, mikor látszólag minden helyre jött. Kivágták és elégették az elromlott szerveket, kivágták, mint almából a rothadást, penészes magházat, kukacot, felpuhult húst, és ami megmaradt, az, ha csonka is volt, de használható. Ezzel kellett élni valahogy. Csakhogy a fájdalom nem hagyta magát. Nem lehetett rá emlékezni, és nem lehetett elfelejteni sem. Árnyékot hagyott a húson. Barbara nem tudott szabadulni a morfium utáni vágytól, valójában egyáltalán nem tudott megszabadulni tőle, azóta is azt az érzést kereste. Emő bármikor hozott volna neki – Barbara nem kérdezte, honnan, de ő bármit megszerzett, olyan könnyedén pakolta elő a táskájából a cuccokat, ahogy a varázsló emeli ki a nyulat a kalapból –, mégsem kért tőle, sőt, ha ő ajánlotta fel, akkor is csak a fejét rázta, ilyet nem akar, mert beszippantja, és nem engedi el soha többet. Persze, kellett helyette valami más. Eleinte össze-vissza próbálkozott, mindent beszedett, ami a szeme elé került, és néha napokig ki se tudott jönni a szobából, de hiába, a morfiummámort nem helyettesíthette sem fűvel, sem gyorsítókkal vagy nyugtatókkal. Mindenki megértő volt vele. Túlságosan is megértő. Emő végig mellette állt, és érezte, hogy mikor mivel tud segíteni. Linda, aki korábban hűvös volt és távolságtartó, mint egy kígyóbűvölő, a műtét után kislányának nevezte Barbarát, erőlevest főzött neki, és valódi selyemkendőt hozott a kopasz fejére. István tapintatosan távol maradt, de a háttérben megszervezte a lehető legjobb orvosi hátteret, szabadidejében pedig biciklizni és horgászni vitte a gyerekeket. Simon szabadnapokat vett ki, hogy elkísérhesse a vizsgálatokra, esténként pedig lefoglalta Julit, hogy ő nyugodtan tudjon aludni. A rosszabb napokon kannaszámra főzte neki a gyógyteákat, tehetetlenségében zsályával és borsmentával próbálta enyhíteni a rosszulléteit. Mind őt próbálták segíteni, de észre se vette. Abban az évben a morfium és a halálfélelem töltötte ki az életét. Ha képes enyhe fájdalomcsillapítókkal végigcsinálni a kemoterápiát, akkor talán minden másképp alakul. Visszagondolva nem is értette, hogyhogy nem adagolta túl magát.

A reggeli ing megszáradt a szék karfáján. Elegánsabb volt, mint az Emőtől kölcsönvett fekete póló, és elég sötét, hogy ne tűnjön át rajta a tapasz. Átveszi, hátha úgy jobb benyomást kelt Bucsaiban. Lusta volt elmenni a mosdóig, inkább a szertárban öltözött át, a vitrinek takarásában. Benyitott a két helyiséget összekötő ajtón, és megtorpant a küszöbön. Emő az ablakkeretben ült, bordó bakancsa alatt két emeletnyi mélység, kezében egy joint maradványai.

– Gyere le onnan! – Barbara csak suttogni bírt, de Emő így is meghallotta, és felé fordult. – Szállj le!

– Melyik irányba? – kérdezte Emő. Szeme nedves volt, a tusvonala elmosódott.

Barbara megfordult, és bevágta maga után az ajtót. Már nem zavarta, hogy benyithat valaki a folyosóról, ott, az íróasztala előtt bújt ki a pólóból. Felvette az ingét, és épp az alsó gombokkal vacakolt, amikor Emő belépett.

– Most mi bajod? Képen röhögjük a halált, nem? Röhögünk a szarságokon!

Barbara nem nézett fel, a gyöngyházszínű gombot szuggerálta, ami sehogyan sem akart beleilleni a gomblyukba. Az öregemberek ujjai ilyen ügyetlenek.

– Értem – folytatta Emő. – Kettőnk közül csak neked vannak fájdalmaid. Nekem könnyű, úgyhogy én inkább hallgassak, nehogy valamivel megsértsem az érzékenységedet. Az a legjobb, ha megtartom magamnak, amit érzek. – Hangja hűvös volt, Barbara már többször hallotta ilyennek, általában olyankor, amikor Emő alulmaradt egy vitában. – Most biztos azt gondoltad, hogy viccet csinálok Juli balesetéből. De hát úgy ismersz engem, mint aki direkt bántani akar téged? Nem tudod, hogy annál sokkal fontosabb vagy nekem? Egyáltalán, miből veszed, hogy vicc volt? Hogy amikor benyitottál, nem azt mérlegeltem éppen, hogy kiugorjak, és véget vessek ennek a banális hülyeségnek?

Barbara elengedte a gombot. Remegett, mintha sírás rázta volna, de száraz volt a szeme, száraz volt a szája és az agya is, egészen kiszáradt legbelül, finom porként szóródott volna a padlóra, ha a bőr nem tartja egybe. Próbált mélyeket lélegezni. Nem szabad szétesni, meg kell kapaszkodni a praktikus gondolatokban.

Emő nem akarta bántani, de mindent ő sem érthetett, hiába beszélt neki Barbara az anyjáról, és a gyerekkoráról, és hiába mondta el neki, mi történt Julival. Rosszul mondta, pedig ami ennyire fontos, arról csak jól szabad beszélni. Anyám folyton meg akarta ölni magát, ez nem pontos, legtöbbször én akadályoztam meg benne, nem pontos ez sem, anyám bolond, ez a legpontatlanabb. Juli zuhanásáról még ennyit sem lehet beszélni. Két másodpercnél is rövidebb. Nem pontos. Emő ezért nem érti, milyen elviselhetetlen a mélység, és az, hogy ő a leugrással fenyeget.

Percekig álltak így, egymástól karnyújtásnyira, amíg a remegés alábbhagyott. Végül Emő közelebb lépett, segített begombolni Barbara ingét, megigazította a gallérját, és megsimította az arcát. Barbara elhúzódott tőle. Az anyja is pont ezt csinálta: elvitte a jelenetet a katarzisig, aztán amikor benne már kioldott a feszültség, mosollyal és gyöngédséggel jutalmazott.

Mindkettejüket váratlanul érte a csengetés.

– Mennem kell – suttogta Barbara. – Bucsai vár.

– Mosakodj meg, mielőtt bemész – mondta Emő, és felvette a padlóról a fekete pólót. – Úgy nézel ki, mint aki sírt.

 

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A szívrablónak mondott Pécset sokan akarták meghódítani

Péntek Orsolya negyedik regénye, a Vénusz jegyében igazi városregény. Hol a reneszánsz krónikák, hol a török útleírások és mesék nyelvén megszólaló történet, amelynek főszereplője az örökké változó, mégis minden időrétegét őrző, immár közel két évezredes város: Pécs. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Londonban naponta több ezren találkoznak véletlenül

Egy város, ahol naponta több ezer véletlen találkozás, első randi, búcsúzás és boldog viszontlátás történik. Sarra Manning regénye 1986 őszén kezdődik, és huszonöt éven keresztül követi nyomon a szereplők életét. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Paula Hawkins új regényében évtizedes barátság és sötét titkok tartanak össze egy furcsa triót

A lány a vonaton szerzőjének új könyvében egy különös trió egyik tagját meggyilkolják, mire addig megszokott világuk atomjaira hullik. Olvass bele a Vakfoltba!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Olvass bele az Eltérő tartalomba!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

Hírek
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Podcast

Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! Podcastunkban mi megtesszük!

Ha már akadtál ki könyvborítón, ha csomagoltad már újságba a regényedet, akkor hallgasd meg ezt a podcastot, amiben bemutatjuk, mennyi szempontot kell figyelembe venni a tervezéskor. 

Szerzőink

...
Vass Norbert

„Miért kéne egy írónak apolitikusnak lennie?” – színészek és rendezők Csurka István drámáiról

...
Könyves Magazin

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

...
Sándor Anna

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.