Nem tudom megmondani, mikor láttam utoljára olyan fantasyt, ami gondolt is valamit a szövegről, amit feldolgozott. Amikor az alkotók nem költségvetési vagy várható nézettségi szempontok szerint nyúltak az alapanyaghoz, hanem értelmezték azt, és ezzel egy újabb olvasatot, egy újabb gondolati réteget adtak egy akár már évszázadok-évezredek óta mesélt történetnek. David Lowery viszont éppen ezt tette A Zöld Lovagban, amit ő írt, rendezett, vágott és producerként is bábáskodott a projekt felett.
A középkori Artúr-mondakör rajongójaként vártam ezt a feldolgozást és tartottam is tőle, hiszen az Artúr-filmek ritkán sikerülnek jól, ezt ebben a cikkünkben érintettük is. Az már az előzetes alapján sejthető volt, hogy Lowery Zöld Lovag-verziója – legalábbis a látványát tekintve – különleges lesz, de most megkockáztatom, hogy az elmúlt két év – járvány ide vagy oda – egyik legérdekesebb filmje. Ennek részletezése előtt viszont röviden érdemes áttekinteni, mi az alapszöveg, és mit tud.
Miről szól a Sir Gawain és a Zöld Lovag?
A Gawain kalandját alliteráló versben elbeszélő lovagregény a 14. században született. A szerzőt név szerint nem ismerjük, egy másik műve alapján Gyöngy- vagy Gawain-költőként hivatkoznak rá az irodalomtörténészek. A költeményeket tartalmazó kézirat egyetlen példányban maradt fenn, miután csodálatos módon egy tűzvészt is túlélt az 1700-as években, amiben számos középkori szöveg elpusztult. Ma a középkori angol irodalom egyik kincseként tartják számon, a British Libraryben őrzik, és J. R. R. Tolkien volt az egyik, aki modern angolra ültette át.
A történet szerint az Artúr király karácsonyi lakomájára váratlanul betoppanó, rémisztő Zöld Lovag játékra hív. Valaki lefejezheti őt, cserébe az illetőnek vállalnia kell, hogy egy év múlva a Zöld Kápolnában a Zöld Lovag viszonozza a csapást. Hogy szégyenbe ne maradjanak, a kihívást végül a király unokaöccse, Gawain fogadja el, és le is vágja a Lovag fejét. Csakhogy a test felemeli a lecsapott fejet, és azzal ellovagol.
A Zöld Lovag okoz némi meglepetést, miután Sir Gawain lefejezte - részlet az eredeti kézirat illusztrációjából, a művész ismeretlen. (Forrás: Wikipedia)
A következő év karácsonya előtti napokban Gawain számos kaland után megérkezik Bertilak várába, ahol a vár ura marasztalja. Bertilak egyezséget is köt a lovaggal: a várúr vadászni megy, és amit ő napközben elejt, azt este Gawainnek adja, cserébe Gawain is átadja neki, amit aznap szerzett. Amikor Bertilak kilovagol, első és második nap is megkörnyékezi Gawaint a vár úrnője, Bertilak felesége, és végül csókokat ad a lovagnak, amit ő este becsületesen át is ad Bertilaknak. A harmadik napon viszont Lady Bertilak a csókok mellett egy zöld övet is ad Gawainnek azzal, hogy ha ez lesz a derekán, a Zöld Lovag csapása nem ejt majd kárt benne. A szorongó Gawain az övről hallgat a vár ura előtt, majd később ezt viseli, mikor megérkezik a Zöld Kápolnába, ahol a Zöld Lovag várja.
Lady Bertilak megkörnyékezi Sir Gawaint a hálókamrájában - részlet az eredeti kéziratból. (Forrás: Wikipedia)
Háromszor próbálja a Zöld Lovag lecsapni Gawain fejét, de Gawain félelmében kétszer elhajol, amiért a Lovag kigúnyolja. Gawain végül mozdulatlanul fogadja az utolsó csapást, ám a bárd csupán egy egészen kicsi sebet ejt a nyakán. Kiderül, hogy mindez a bátorság és a becsület próbája volt, azt a kis sérülést pedig Gawain pont azért szerezte, mert nem volt egyenes, és csalt az övvel. Gawain megfogadja, hogy a megszegett ígérete emlékére örökre hordani fogja az övet, és hazatérve minderről őszintén beszámol a királyi udvarban is. Az udvari népek viszont nem hibáztatják Gawaint, sőt Artúr javaslatára a lovag iránti tiszteletből és szolidaritásból valamennyien zöld övet kezdenek hordani.
Egy igazán modern beavatástörténet
Az eredeti középkori szöveg többek között a sűrű szimbolikája miatt is nagyon izgalmas. Ahogy az Artúr-mondakörben sok helyen, itt is túlélt számos, még a kereszténység előttről származó elem. Ezek viszont nem a keresztény szimbolika ellenében, hanem azt megerősítve, kiegészítve hívnak életre egy rétegeiben szervesen egymásba kapcsolódó elbeszélést, amit éppúgy lehet a lovagi erények példázataként olvasni, mint keresztény vagy téli napfordulós szakrális újjászületéstörténetként. Egy olyan, tulajdonképpen nagyon modern beavatásként, amiben a lovagot nem a hősiessége, hanem a kudarca formálja jobbá, érettebbé.
A Zöld Ember egy 6. századi mozaikon. (Forrás: Wikipedia)
A történet legtitokzatosabb alakja a másik címszereplő: a Zöld Lovag kapcsán ugyanis egy dologban egyeznek a tudósok, hogy szimbolikájában annyira összetett karakter, hogy nem lehet egyetlen magyarázatot adni rá. Ami Lowery filmjéhez kapcsolódik, hogy visszavezetik a többek között a kelta hagyományban is ismert Zöld Emberre (Green Man) is, aki az újjászületést, a természet tavaszi megújulását, a vegetációt jelenítette meg.
A románc egyik erős szimbóluma a történeten végigvonuló zöld szín, ami egyaránt jelenti az életet, a termékenységet, a megújulást, de a rothadás miatt a halál, az enyészet színe is. Zöld és arany szín együtt – ahogy a Zöld Lovag és az öv leírásában több helyen szerepel –, a múló ifjúságot is jelképezi.
És mi a te történeted?
Lowery filmjét izgalmas ellentmondás feszíti. Egyfelől ezer szálon kötődik a Gyöngy-költő szövegéhez: a költeményből helyenként átemelt sorokon át a keresztény-pogány szimbolika és rétegek értő olvasatáig. Másfelől viszont radikálisan más szemszögből értelmezi Sir Gawain kalandját, az elemeiben (hősiesség, bátorság, becsület, hírnév) máig élő lovagi értékrendet, ember és természet viszonyát, mint ahogy az az eredeti szövegben vagy a nyugati kultúrában még mindig meghatározó.
A filmben Gawain olyan fiatalember, aki ugyan ereje teljében van, de jobban érdekli a mulatozás a szeretőjével a bordélyban, mint a lovagi erények gyakorlása. Mikor Artúr a karácsonyi vacsorán azt kéri, meséljen magáról egy történetet, Gawain nem tud mit mondani. A film során többször hangsúlyozza, hogy még nem lovag, és nem is érzi késznek magát, hogy azzá váljon. Hogy miért vállalja mégis a kalandot? Mert apátlan fiatalemberként ott motoszkál benne, hogy méltóvá váljon a király, a nagybátyja figyelmére, vagy hogy felnőjön a kerekasztal legendás hőseihez? Mert erre predesztinálja a környezete, a neveltetése, a származása?
Ez a Gawain nem hős, sorra elbukik a jellempróbákon, míg el nem ér az utolsóig. A kaland, az út így nem a hőssé válás folyamata, hanem annak a fokozatos lebontása, hogy mit tartunk hősiesnek - illetve annak felépítése, mi tesz önazonossá.
Megéri az életünk kockáztatását egy abszurd kihívás vagy bátorságteszt? Mi a becsület? Ér csalni a halál árnyékában?
Ha csaltunk, kell miatta szégyenkezni, netán hazudni? (És a pszichológiából tudjuk, a szégyen az egyik leghatásosabb személyiségromboló méreg.) Vagy mielőtt lesújt a bárd, érdemes egy szilárd értéket választani, hogy legalább mi magunk tudjuk, kik vagyunk és mi a történetünk? Akkor is, ha azt talán már soha nem mondhatjuk el senkinek?
Lady Bertilak (Alicia Vikander) és Gawain (Dev Patel) (A24)
Téli mese ez, és az egész film hangulatát áthatja a brit pusztaság ködös, nyirkos melankóliája. Kazuo Ishiguro Az eltemetett óriásban írt hasonló artúri tájat és miliőt. A középkori Angliában sokáig karácsonykor ünnepelték az újévet is: ekkor fordult az évkerék, az óév meghalt, valami új megszületett. Lowery szerint a filmben egy korszak határára is lépünk. A gyermektelen Artúr idős, gyenge, Gawainben egyértelműen utódot is lát. A föld Camelot körül halott, ám ez nemcsak a tél fagyott terméketlensége, hanem a halászkirály történetében továbbélő kelta hiedelemé is: a király fizikai állapota tükröződik a birodalmában; ha a király beteg, gyenge, a birodalom is szenved. Artúrral együtt pedig haldoklik valami más is, a lovagság, a hősiesség hagyományos eszméje és világképe, amit képviselt. Ami ugyan létrehozott egy királyságot, de lehet, hogy az új generációnak már csak a vesztét tudja okozni.
A Zöld Kápolnában eldől, tudjuk-e a helyünket
Lowery megtartja azt, hogy a Zöld Lovagot mozgató varázslat Morgan Le Fay, Artúr féltestvérének a műve, de filmjében a varázslónőt Gawain anyjává is teszi - tehát ő is felelős, hogy a fia elindul az úton. Emellett Lady Bertilak sem csupán kísértőként jelenik meg, hanem neki köszönhetjük a film leghatásosabb monológját a természet erejéről, ahhoz képest az ember kicsinységéről és az enyészetről. Melléjük csatlakozik be Lowerynál harmadikként Essel, Gawain kedvese, aki a lovagi eszmények hajszolásának józan kritikáját fogalmazza meg:
“Miért a nagyság? A jóság miért nem elég?”
A beavatók, tanítók tehát Lowerynál a nők. Ebben a rendszerben a Zöld Lovag inkább eszköz, ami/aki meghívja Gawaint a létezés szívébe: a télvíz idején is zöldellő Zöld Kápolnába, ahol egyszerre van jelen élet és halál, örökké egymásba kapaszkodva, egymást feltételezve és kiteljesítve. A kérdés itt az is, hogy képes-e ezzel szembenézni Gawain? Képes-e elfogadni, hogy az antropocentrikus és maszkulin, a földet uralni akaró attitűddel ellentétben a halandó ember csupán része a természet nagy körforgásának? Hogy ugyan előbb ő vett el a természettől, de amikor eljön az ideje, a természet is elveszi a jussát? Lowerynál ez a belátás tesz késszé, ez tesz éretté, nem a hírnév hajszolása, a kardforgatás, az ölés vagy a birtokló uralkodás. És aki nem képes ennek megadni magát, az szerinte szükségszerűen torzul.
Gawain (Dev Patel) és Artúr király (Sean Harris) (A24)
Szerencsére A Zöld Lovag nem válik didaktikus klíma- vagy környezetvédelmi kiáltvánnyá, annál sokkal líraibb, érzékibb és titokzatosabb. Tulajdonképpen egy öntörvényű szerzői film, egy belső utazás története. Álomszerű, amiben az álmok szürreális logikájához hűen tűnnek el, majd tűnnek fel tárgyak, arcok, és meditatívan lassú, ami néha kicsit vontatottá válik, de így is érdemes belelazulni a tempójába. Ez utóbbi igazából nem is olyan nehéz, hiszen a hipnotikus, egyszerre látomásos és teátrálisan stilizált látványvilág, a jelmezek, az éteri zene olyan alapot biztosít Lowery komplex olvasatának, amiben a filmes elemek szintén összekapcsolódnak. Mindehhez a jóféle színészi alakítások közül, mint amilyen Alicia Vikanderé (Esel/Lady Bertilak) vagy Sean Harrisé (Artúr) is, kiemelkedik a Gettómilliomosból ismert Dev Patelé (Gawain), aki itt a tekintete egy-egy villanásával többet tud elmondani, mint száz szó vagy akció.
Sajnos a filmet legközelebb Ausztriában lehet moziban látni, magyarországi forgalmazásról egyelőre nem tudunk.
