Mi kell ahhoz, hogy az ember ismét az őt körülvevő természet részének érezhesse magát? Ki fogja megvédeni az erdőket és önmagunkat? Inspiráló beszélgetést hallgathattok meg a mindannyiunk életét veszélyeztető erdőpusztításról a Zöld könyv podcast új adásában. Litkai Gergely, a műsor házigazdája ezúttal Bükki Tamás íróval, fizikussal, erdőmeditáció oktatóval és zarándoklatvezetővel, az Erdőszeretet, életigen mozgalom egyik alapítójával beszélgetett.
A kiindulópontot ezúttal is egy könyv adta. A kérdések most Richard Power irodalmi Pulitzer-díjas regénye, az Égig érő történet köré szerveződtek. Ahogy a podcastban felolvasott idézetek is mutatják, a kötet szenvedéllyel és elsöprő erővel mutatja be a környezetvédő aktivisták elszántságát.
Elsőként felmerült, hogy a természet megmenekülésére vajon tényleg az az egyetlen út, ha az emberiség eltűnik?
Hogyan kapcsolódjunk az erdőhöz?
Bükki szerint az ember is a természet része, nem egy különálló alkotóeleme, ezért a megoldás kulcsa, hogy ne csak racionálisan, hanem az érzékszerveinkkel is kapcsolódjunk hozzá. „Ha belegondolunk, az élővilág adománya, hogy lélegezhetünk. A fáknak, a füveknek, a fotoszintézist végző kis szervezetecskéknek köszönhető minden lélegzetvételünk. Ha ezt elkezdjük tudatosítani, megváltozik a látásmódunk a természetről, és másképp fogunk cselekedni is” – fogalmazott.
Ráadásul már azt is kimutatták, hogy két óra alatt minden fa egy kicsit kitágul, megemelkedik és visszasüllyed, ez gyakorlatilag a fák szívdobbanása. „Ez kicsit olyan, mint az olvasás. Az ember először megtanulja a betűket, akkor az olvasás egy kicsit nehezebben megy, még nem jön át a szövegnek a lényege, de ahogy kicsit el tudja engedni a betűket, úgy magával ragadja a történet, és kinyílik valamiféle üzenet, létrejön az olvasás öröme. Ugyanígy, amikor a természethez közeledik az ember, akkor meg kell tanulni ezt az örömöt érezni, átélni, és ennek vannak eszközei. Az egyik például a csönd” – fejtette ki a fizikus-zarándoklatvezető.
Ilyenkor lehet elcsendesedni, elengedni a feszültséget, kisimulni, rátalálni az életörömre.
Hozzátette, ezért is szokott csendes túrákat vezetni, mert ha csevegve járjuk az erdőt, az erdő nem tud minket igazán elérni, gyógyítani.
Jó példákkal inspirálni
A környezetvédelemre áttérve szó esett arról is, hogy a biodiverzitás nem díszlet, hanem fontosabb, mint gondolnánk. Bükki Tamás ezt is egy közérthető példával szemléltette:
Aki tanult egy kis rendszerelméletet, az tudja, hogy minél több a visszacsatolás egy rendszerben, annál stabilabb.
Mi is így működünk: ha egészségesek vagyunk, és jön egy kis hatás, lehet, egy picit folyni fog az orrunk, náthásak leszünk, de egy-két nap alatt rendeződünk és helyreáll minden. De hogyha ezek a visszacsatolások megszűnnek, és milliárdszámra eltűnnek a bogarak, a gombák, a baktériumok, akkor a rendszer nagy lengésekkel válaszol a kis hatásokra, tehát eltűnik a stabilitása. Ez az, amit most tapasztalunk.”
Ijesztő tendenciát mutat az is, hogy generációról generációra egyre inkább eltávolodunk a természettől, kevésbé ismerjük, a gyerekeknek kevés a tudása róla. Hogyan kerülhetünk hozzá közelebb? Bükki Tamás szerint jó példák kellenek, inspirálni kell egymást, olyan helyzeteket kell teremteni, ahol átérezzük a természet felszabadító erejét. Az Erdőszeretet, életigen mozgalom példájával magyarázta el, hogy ez a kapcsolódás igenis lehetséges:
„Én nem vagyok erdész, nincsen ilyen végzettségem, ezért elkezdtem összegyűjteni olyan embereket, akik különböző területeknek a szakértői. Van köztük erdész, biológus, pedagógus, kommunikációs szakértő. Kialakult egy körülbelül 200 fős stáb civilekből és civil szervezetek képviselőiből, akik sokfajta nézőpontot emelnek be. Azt gondolom, hogy ez tudja biztosítani ennek az erejét, stabilitását, hogy több oldalról rá tudunk nézni a problémára, és akkor segíteni tudjuk ezeket a folyamatokat.”
Nagyon fontos, hogy az erdő nyújtotta élményhez kerüljön minél több ember közel, a többi csak iránymutatás vagy útjelző tábla. Amikor átérezzük ennek a felszabadító erejét, az az igazi”
– fejtette ki.
A podcastban arról is szó esik, hogy érvek helyett történetekkel lehet megváltoztatni az emberek gondolkodását, és az is felmerül, hogy a bolygó vajon benyújtotta-e már nekünk a számlát a sok rombolásért, és van-e még időnk változtatni.
Nyitókép forrása: Bükki Tamás személyes archívuma
