A Zöld könyv podcastban ezúttal az erdők, az erdőgazdálkodás és a klímaváltozás került a fókuszba. Litkai Gergely házigazda és Gálhidy László beszélgetésének kiindulópontját ezúttal két könyv, Peter Wohlleben Ha a fák lélegzethez jutnának című kötete, valamint Gálhidy Szentélyerdők Magyarországon című kiadványa adta.
Előbbi amellett érvel, hogy az erdők fennmaradása elengedhetetlen nemcsak ökológiai, hanem társadalmi szempontból is – még ha ezt az erdészeti lobbi, a fakitermelés és a politika gyakran figyelmen kívül is hagyja. Gálhidy pedig hazánk erdőit térképezte fel, 87-et pedig az olvasók kiemelt figyelmébe is ajánlott. Ízelítőt adunk abból, hogy mi mindenről esik szó Zöld könyv podcastunk legújabb részében!
Hogyan bolygatja meg az erdőgazdálkodás a fák életét?
Már a beszélgetés elején elhangzott, hogy a növények képesek a tanulásra, az alkalmazkodásra, képesek ahhoz igazodni, amit évről évre tapasztalnak. Így téves azt gondolni, hogy a fák teljesen védtelenek lennének a klímaváltozás hatásaival szemben, hiszen nagyon is figyelik, mi történik körülöttük!
Az emberi beavatkozással és az erdőgazdálkodással viszont nagyon megbolygatjuk a talajt, miközben ott gombafonalak kapcsolják össze a növényeket a tápanyag- és információáramlás érdekében. „Az erdőgazdálkodás során sok esetben mást sem teszünk, mint hogy megbolygatjuk a talajt, és kitesszük annak, hogy a víz és a szél elhordja a felső rétegeit. Sok esetben egy olyan bonyolult rendszerbe nyúlunk bele vakon, amit nem ismerünk minden részletében” – hangsúlyozta Gálhidy.
Klímaváltozás a mérsékelt övezetben
Hogyan hat hazánk növényzetére és erdőire a klímaváltozás? Litkai Gergely felvetette, hogy mindenki számára ismerős, amikor elkezdenek kirügyezni a fák, majd egy erős hidegfront hatására minden elpusztul, sok esetben pedig a fáknak nincs annyi energiájuk, hogy újra kirügyezzenek.
Ennek kapcsán Gálhidy kiemelte, hogy a mérsékelt övben, így Magyarországon is megszoktuk a négy évszakot, de ahhoz, hogy a fák működtetni tudják az életciklusokat, arra van szükség, hogy megkapják a szükséges jeleket az időjárástól, amiből megértik, hogy például itt az idő új leveleket hozni.
Wohllebennél is felvetődik, hogy mi történik most, hogy egyre rövidebbek a telek. Ő amellett foglal állást, hogy ez nem jó a fáknak.
Ha túl enyhe a tél, előfordulhat, hogy a fa nem érzékeli az évszakváltást, hiszen nem kapja meg a megfelelő jeleket. Azt állítja, hogy ez esetenként oda vezet, hogy a fa ki sem hajt” – magyarázta Gálhidy.
Továbbá a Kárpát-medencében egyre nagyobb problémát jelentenek az aszályos periódusok, a magas gyantatartalmú tűlevelűek kiszáradásával szemléltette, mekkora a veszély:
Egy autópályán kidobott csikk akár az egész erdőt lángra lobbanthatja. Sajnos az elmúlt években elég sok tapasztalatunk van erről.”
A szakember azt tapasztalja, hogy a klímaváltozás és az emberi tevékenységek egymásra hatása okozza a legnagyobb stresszt az erdőkben.
Hol vannak még több száz éves fák?
Magyarországon hiánypótló kiadványt állított össze Gálhidy László: végigjárta az országot, hogy megmutassa, hol találhatunk még „természetszerű” természetet, 200-250 éves fákat, és hogyan működnek az öreg erdők. Kötetében 87 különleges erdőt mutat be, amelyeket személyesen is felkeresett, és amelyekhez egy online térképes adatbázist is készült. Eddig még senki nem járta be az országot ezzel a céllal, ő erre vállalkozott.
Azt feszegetjük, hogy vannak-e Magyarországon olyan erdők, amelyek valamilyen módon emlékeztetnek a régi őserdőkre.
(...) Az elmúlt két évben bejártam az országot a nyugati határtól a keletiig, az északitól a déliig, azokat az erdőket igyekeztem felkeresni, ahol még találhatóak 140 évnél idősebb fák. Ez azt jelenti, hogy nem került sor a szokásos végvágásukra. Fontos, hogy emellett viszonylag magas természetességűek legyenek, hiszen lehetnek olyan erdőfoltok – például régi kastélyparkok vagy más mesterséges helyszínek –, ahol vannak ugyan öreg fák, de nem természetes erdő veszi őket körül” – árulta el a projektről.
Úgy fogalmazott, azt tartja a könyv legfontosabb üzenetének, hogy „ha sikerül ezeket az öregerdő foltokat érintetlenül fenntartani és átörökíteni az utódainkra, akkor megmarad az esély arra, hogy megmaradnak ezek a minták, amiknek a segítségével akár restaurálni lehet a többi erdőnket, és a későbbiekben születhetnek olyan döntések, amik a védett területeken, akár egy egész nemzeti parknyi területen segítik azt, hogy az erdők ilyenné alakuljanak.”
A szakember néhány példát is ad ilyen magyar „szentélyerdőkre”, ilyen például a Bükk néhány idős erdőtömbje, a Normafa környéki öregerdők vagy a Répce mentén található Csáfordi-erdő. De miért ezt a nevet adta ezeknek a régi erdőknek? A beszélgetésből egyebek mellett ez is kiderül – hallgasd meg a Zöld könyv podcast legújabb részét a cikkünk elején található beágyazott linken!