Két antik érzékenységű szerző ül a színpadon, kezdte a bemutatót Czinki, aki a saját bevallása szerint szocreál érdeklődésű, így kíváncsian várta az eseményt.
A Szapphó-paradigma című kötet fontos közös pont a két szerző életében, mert Babiczky rendszeresen küldözgetett verseket Andrásnak, ez a szokás pedig a könyv megjelenése után is „úgy maradt”. András ezt azzal árnyalta, hogy neki éppen nem ment a munka akkoriban, amikor Babiczkytól napi három vers érkezett. Az egyik vers után aztán valami megváltozott, és elkezdtek kölcsönösen szövegeket küldözgetni egymásnak. Ez a folyamat nem ért véget, így a mostani két könyv is párbeszédben van egymással.
A beszélgetésben szóba került, miért felesleges időről beszélni költészet kapcsán, és az is, hogy milyen, amikor egy idő otthonos. Beszéltek arról, hogy ez a fajta nyelv ad-e nagyobb szabadságot és mozgásteret, és hogy mi a mai költészet „nyelvi kalodája”, illetve a maszkokról is. Kifejtették azt is, hogyan jelenik meg a költészetükben a klasszikus műveltség, és miért tartják ezt a fajta tudást minden más alapjának.
