Az antikvitásban a szabadságot, a megszólalás szabadságát fedeztem fel – közölte Mészáros Sándor kérdésére rögtön a beszélgetés elején Babiczky Tibor, aki a maga számára egy véletlennek köszönhetően fedezte fel a szapphói életművet. Egy antikváriumban várakozott éppen, hogy beárazzanak egy albumot, amikor a verspolcon meglátott egy kétnyelvű Szapphó-kötetet Németh György fordításában. Babiczky szerint ilyen még nem történt vele, másnap elkezdett dolgozni a versein, és teljes flow, intenzív egy hónap következett, amelynek eredménye lett a vasárnap délután bemutatott kötet.
Babiczkynek fontos volt, hogy az antik költészetben bármit el lehetett mondani éles egyenesben. A szexualitás például a maga természetességében volt jelen, nem kellett emiatt érzékenyíteni:
„Az egészből hiányzik a bűntudat, és az ebből fakadó ítélkezés”.
Szerinte minden korszaknak megvan a maga nyelvi börtöne – fiatal költőként például volt, hogy azzal dobta vissza versét egy folyóirat, hogy a szív és lélek szavakat már nem használjuk versben.
Elhangzott, hogy a nyugatosok fordításában sokat finomodtak az antik szövegek, a trágárságok egy része kikerült belőlük. Devecseri Catullus-fordítását hozta fel példaként („Adj hát csókot ezerszer és ha adtál,/adj még százszor, utána ezret adj és/százat s ujra csak ezret, ujra százat.”). Babiczky szerint az eredetiben a basium szó szerepel, ami a korabeli argó legalja (jelentése: baszni), amiből a magyar fordításban csók lett – „Catullusnál blaszfémabb költő nem volt”.
Természetesen szóba került Szapphó is, akinek életéről viszonylag keveset tudunk (és minél több az információ, az annál ellentmondásosabb). Babiczky szerint például létezett egy olyan elmélet is, hogy Leszbosz szigetén két Szapphó élt egykor: egy csúnya költő és egy szép hetéra. Az antikvitás szövegeiről mindenesetre úgy vélte, hogy ezek a szövegek 2021-ben olvasva inkább tűnnek kortársnak, mint egy 19. századi. Magáról annyit mondott még, hogy fontos számára a versek zeneisége („A metrumok sok játékra adnak lehetőséget”), költészetében pedig a tudattalanra épít, hagyja, hadd dolgozzanak benne a sorok („Nem tartozom az agyalós alkotók közé”).
A Szapphó-paradigma egy négyes egység első darabja amúgy, hiszen készül egy antikvitás témájú közös kötete András Lászlóval (Sötétség délen), amely két fiktív ókori költő verspárjait tartalmazza majd, Babiczky dolgozik emellett még az atlantiszi költők antológiáján („a süllyedés előtti időszakból”), és Utazás címmel lesz külön kötete András Lászlónak is. Babiczky szerint az a három kötet, amelynek ő maga lesz a szerzője vagy társszerzője, fontos áramlata lesz a költészetének: „Külön is olvashatóak lesznek, de egyben más arcát mutatja majd, mint külön-külön”.
