- A kenyér lelke című kötet elsőre alapvetően receptkönyvnek tűnik, ennél mégis sokkal több: önéletrajz, egy filozófia, egy életmód leírása. A kötetben leírt gondolatokkal, a lelassulás és a természettel való összhangban élés hangsúlyozásával a szerző megelőzte korát. Az egyensúlyhoz, az egyszerűbb élethez való visszatalálás legtöbbünknek csak most, a járvány kezdete óta vált központi kérdéssé, ez a könyv azonban egy több mint tíz éve tartó filozófia- és életmódváltást mutat be.
- A kötet ötletével a Centrál Könyvek kiadó kereste meg, ő azonban nem akart receptkönyvet írni: azt ajánlotta, Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvéhez hasonlót szerkesszenek. A kötet tehát inkább a kenyér filozófiájáról szól, ehhez kapcsolódva pedig a szerzőtársakkal, Kálmán Emesével és Müllner Dórával kiegészülve saját tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan lehet eljutni valahonnan valahová:
a sors minden ember elé lehetőségeket tesz, az viszont, hogy ezekkel mihez kezdünk, merre indulunk el, kizárólag rajtunk múlik.
- A kenyér lelkét nem receptkönyvként olvassuk. A kenyér készítésének egyébként sincs egy meghatározott módja: nemcsak hogy számos különböző receptettel találkozhatunk, de azt is figyelembe kell venni, hogy minden búzából másmilyen kenyér lesz. A könyv a természet körforgását, rendszerét írja, azt hogy mit lehet kezdeni az esővízzel, a gabonával, a liszttel, a sóval. Mi ennek a körforgásnak csak mellékszereplői lehetünk: a gabona magától érik be, a kovász is magától készül, mi pedig csak asszisztálunk ezekhez a folyamataihoz.
A természet csodálatos dolgokra tanít meg minket, ha nem uralni próbáljuk, hanem a részévé válni.
- A szerző saját életútját csodák sorozataként éli meg, folyamatosan hihetetlen dolgok történnek vele. Mindig is deviánsnak vallotta magát: a kenyérnél is fontos volt számára, más legyen mint a többi, és semmiképp ne legyen benne káros anyag. Mikor eldöntötte, hogy a kenyérrel akar foglalkozni, utazgatni kezdett, hogy minél több ehhez kapcsolódó szokást, tradíciót ismerjen meg. Bárhová ment a világban, mindig szívesen és nagy szeretettel fogadták. Ekkor ébredt rá: a természet és ennek igazsága köti össze az embereket.
- A kenyérrel, a kovásszal való foglalatoskodás elsősorban önmagunk megismeréséről szól. Ebben a könyvben bizonyos értelemben egy sikertörténetet olvashatunk, a szerzőnek, útja során mégis számtalan kudarccal kellett szembenéznie. 2010 jelentette számára a fordulópontot: ekkor döntötte el, a kenyérnek szenteli életét. Ekkoriban Magyarországon még egy pékség sem dolgozott kovásszal, vegyszerek nélkül is csak páran. Ehhez képest mára a természetes kovász az egész országban elterjedt, sőt az általa megálmodott Kenyérlelke Fesztivál is nagyon népszerű. Ezt a szemléletváltást az ő munkássága indította el. Az átélt kudarcokért pedig inkább hálásnak érzi magát, hiszen ilyen buktatók nélkül semmi sem sikerülhet.
- A járvány által teremtett szokatlan világban végre rájöhetünk, mi az, ami igazán fontos: divatmárkák nélkül például lehet élni, kenyér nélkül annál kevésbé. Az emberek most lehetőséget kaptak, hogy elgondolkodjanak. Az viszont, hogy ezzel a lehetőséggel élünk-e, és ha igen, hogyan, kizárólag tőlünk függ. A környezetszennyezés évtizedek óta nem látott mértékben csökkent, a gazdaságot úgy kéne beindítani, hogy ez a szint megmaradjon. Éljünk azzal, amit kaptunk, és ne felejtsük el: az emberiség fontosabb a GDP-nél.
