André Aciman: Kik leszünk jövőre ilyenkor?

A Szólíts a neveden írója a koronavírus-járvány okozta helyzetről és az elkövetkező időkről osztotta meg gondolatait egy cikkben, amelyet a Lithub tett közzé. André Aciman tavaly ősszel, a Találj rám! megjelenésekor járt Magyarországon (akkor interjúztunk is vele), az élete azonban a járvány miatt neki is drasztikusan megváltozott. Most megírta, ő hogyan éli meg a karantént, és szerinte hogyan fogja megváltoztatni az életünket ez a tapasztalat. 

Forgách Kinga | 2020. április 07. |

Fotó: Bach Máté

„Nem tudjuk, kik leszünk jövőre ilyenkor. Azt sem tudjuk, kik azok, akik már nem lesznek velünk, ha ennek vége lesz. És azt sem, hogy milyen lesz az életünk és az életmódunk, ha a járványt már magunk mögött hagytuk” – kezdte írását André Aciman, aki a Lithubon osztotta meg a gondolatait a koronavírus okozta helyzetről és a lehetséges következményekről. A Szólíts a neveden szerzője arra a kérdésre kereste a választ, ami mostanában rengeteget embert foglalkoztat: vajon vissza fog találni valaha az életünk oda, ahol két hónappal ezelőtt tartott, a normális kerékvágásba? És mi lesz azokkal jövőre ilyenkor, akik most elveszítik a bevételüket, az otthonukat, az egészségüket?

Az író szerint soha nem látott még a modern világ olyan katasztrófát, mint amit ez a járvány hozott, ezért nem lehet jóslásokba bocsátkozni arról, mi fog történni. Vannak viszont helyzetek, amik eszébe jutnak a mostani szituációról. Például az AIDS-válság előtti időszak, amikor már lehetett tudni, hogyan terjed a betegség, és azt is, hogy halálos, de semmi többet. Emberek tűntek el, egyik a másik után, és nem lehetett tudni, ki lesz a következő.

André Aciman: A vágy mindig, minden körülmények között küzdelem -...

Egy adaptáció akkor igazán jó, ha a könyv lelkét tükrözi - vallja André Aciman, aki szerint a Szólíts a neveden esetében ez igazán jól sikerült. Luca Guadagnino filmjével, amely a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában nyert Oscar-díjat, rendkívül elégedett, még azt sem bánja, hogy átírták a története végét.

De felrémlett előtte 9/11 is. Akkor sem lehetett sejteni, milyen hatással lesz az egész New Yorkra. Egyik napról a másikra lett a máskor mindig nyüzsgő város elhagyatott, miután eltűntek a turisták az utcákról. Az ikertornyok ledőlése után kiürültek az üzletek, az emberek zsibbadtan járkáltak a városban és mindenki összerezzent, ha szirénákat hallott, épp úgy, mint a második világháború után.

Az idő megállt és az élet visszafordíthatatlanul megváltozott.

Az emberek persze ugyanazok maradtak, de mindenkinek szüksége volt a barátaira és arra, hogy a szerettei közelében legyen.

André Aciman: Azok a vonzalmak izgatnak, amik egy pillanat alatt...

André Aciman úgy ír a szerelemről és a vágyról, mint senki más, ez már kiderült a Szólíts a neveden című regényéből is, amelyből Luca Guadagnino rendezett Oscar-díjas filmet, és amely elképesztően nagyot robbant tavaly (kritikánk ITT).

Aciman még egy példát említett: a Band of Brothers című televíziós sorozat egyik jelenetét, amelyben a lebombázott város törmelékein német vonósok egy Beethoven-darabot kezdenek el játszani. Vajon a németek fejében megfordult, hogy minden háború elkerülhetetlenül egyfelé vezet? Vajon feltették maguknak a kérdést bármikor is, hogy mi lesz a háború után? – vetette fel. „Talán egyszer. Amikor már túl késő volt.”

Aciman azt írta, bár az elnökük háborúnak nevezte a járványt, ez nem háború, hanem sokkal rosszabb.

 Milánóban és Párizsban az emberek az erkélyeikről énekelnek, hogy így fejezzék ki a szolidaritásukat és adjanak lelkierőt egymásnak. Együtt sírnak és gyászolnak. Jelenleg több mint egymillió ember szenved a betegségtől világszerte. Mi pedig mossuk a kezünket, fertőtlenítőt használunk, közben tudjuk, hogy az ellenség figyel és bármikor elkaphat minket, még akkor is, ha távolságot tartunk az emberektől.

Az író szerint biztosan meg fogunk változni. A New York-i újévi partin elmaradnak majd a csókok a következő években, ahogy a kézfogás is rizikósnak fog tűnni egy megkötött üzlet után. 

És ki tudja, lesznek-e ölelések a későbbiekben az első randevúkon? Nehéz lesz elképzelni a boltokat kézfertőtlenítő és kesztyű nélkül, vagy azt, hogy úgy vesszük ki a postaládánkból a leveleket, hogy utána nem mosunk alaposan kezet alkohollal.

Ahogy mindenki, úgy Aciman is sokat gondol a szeretteire a válságos időkben. Különösen nehéz most, hogy ahelyett, hogy összejönnénk és megnyugtatnák egymást, távol kell maradnunk mindenkitől. Őt még a fiai sem látogatják, mert attól tartanak, megfertőzhetik. És persze a barátok sem jöhetnek. Szerinte már most furcsa visszagondolni azokra az időkre, amikor gondolkodás nélkül elmentünk színházba meg étterembe, és aggódás nélkül szálltunk fel a metróra vagy feküdtünk rá az edzőteremben a kétes tisztaságú matracra. Ahogy furcsa felidézni a nyári terveket is: a repülőjegyeket, hotelfoglalásokat, koncerteket, fogorvosi időpontokat – az életet magát.

„Ha hallok valakit köhögni, már kint is vagyok” – mondja az író, aki szerint a járvány pszichológiai utóhatásai el fogják kísérni ezt a generációt legalább húsz évig. Addigra viszont el fogjuk felejteni, milyen is volt bárkit vagy bármit megérinteni. Ennek ellenére ő várja azokat az időket, amikor már vissza tudunk tekinteni ezekre a napokra és NEM mondjuk azt, hogy ez a vég kezdete vagy a kezdet vége volt.

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

André Aciman: Azok a vonzalmak izgatnak, amik egy pillanat alatt születnek meg

...
Nagy

André Aciman: A vágy mindig, minden körülmények között küzdelem

...
Kritika

A fiúk önmagukkal, a szerelemmel és a szégyennel vívnak csatát

Hírek
...
Hírek

Kiss Noémi és Péntek Orsolya a Békés Pál-díj nyertesei

...
Hírek

Agatha Christie regényeit is átdolgozzák a potenciálisan sértő megjegyzések miatt

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Gyerekirodalom

Aki mesés kalanddá tette a nyelvtant - 95 éve született Varga Katalin

...
Zöld

Jane Goodall Budapesten is bemutatja A remény könyvét

...
Panodyssey

Szepesi Kornél: Hope [Panodyssey]

...
Hírek

Tavaly rekord számú könyv eltávolítását kérték az amerikai iskolákból és könyvtárakból

...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

...
Hírek

A világ legrégebbi héber Bibliáját állítják ki Tel-Avivban

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.