A karantén az, ahol a valódi kérdések visszhangozni kezdenek az ember fejében - Maradj otthon #14

A karantén az, ahol a valódi kérdések visszhangozni kezdenek az ember fejében - Maradj otthon #14

Napok óta azt álmodom, hogy kint vagyok. Tegnapelőtt egy kávézóban ültem, ahol gyömbéres süteményt tukmáltak rám; tegnap vonatra szálltam egy barátnőmmel; ma egy több napos önismereti hajókiránduláson vettem részt. Mindegyik álomban emberek között voltam és az élet a normális kerékvágás szerint zajlott. Rettenetesen bizarr úgy felébredni, hogy a valóság az abszurd rémálom, miközben az álmod teljesen szokványos és hétköznapi. (Talán csak ahhoz hasonlítható, amikor Stephen King, a Végítélet szerzője bukik ki azon, hogyan kezeli az amerikai kormányzat a járványhelyzetet.)

Forgách Kinga | 2020. április 01. |

19 napja vagyok egyhuzamban itthon (nem mintha számolnám). Ebben az időszakban tényleg sehol nem voltam, még boltban, postán, pékségben sem. Gyakorlatilag ráálltunk a teljes önellátásra, halat fogunk, kenyeret sütünk, abból főzünk, ami van. Talán nem véletlen, hogy éppen ebben a totális elzárkózásban kattantam rá az Orange is the New Black című sorozatra és ezzel együtt a börtön témájú könyvekre is.

Foglalkoztatni kezdett, mások hogyan élik meg a bezártságot, mit kezdenek a szabadság és az emberi kapcsolatok hiányával.

Bár az önkéntes karantén nyilván nem egyenlő a börtönnel, azért bőven lehet párhuzamokat találni. Az Orange is the New Black könyvváltozatában, ami valós történeten alapul, például Piper ezt írja:

„Noha a futást nem adtam fel, elkezdtem le-lejárni a jógaórákra, hetente egy-két alkalommal. Larry röhögött,amikor elmeséltem neki. Ugyanis hosszasan mesterkedett azelőtt, hogy rávegyen: próbáljak ki egy menő, belvárosi jógastúdiót, de nekem rács mögé kellett ahhoz kerülnöm, hogy lemenjek lefelé néző kutyába.”

Nekem erről rögtön a tömeges online jógaórák jutottak eszembe. Sokaknak szerintem tényleg ez a karantén kellett, hogy lemenjenek lefelé néző kutyába.

Rachel Kushner
A Mars Klub
Athenaeum Kiadó, 2018, 407 oldal
-

Persze más könyvek is beugranak, amikben a főhős el van zárva a külvilágtól. A fülemben cseng napok óta például Rachel Kushner A Mars Klubjának egyik mondata: „A zárka csendje az, ahol a valódi kérdések visszhangzani kezdenek egy nő fejében.” (Ez olyan erős mondat, hogy még mi is a kritikánk címének választottuk, talán ezért is rögzült ennyire a fejemben.) Vagy egy másik idézet Colson Whitehead regényéből, A Nickel-fiúkból: „De most, hogy voltam kinn, és visszahoztak, most már tudom, hogy nincs itt semmi, ami megváltoztatja az embert. Az idebent és odakint ugyanaz, csak itt már senkinek nem kell színlelni.”

A bezártság kontra szabadság témában persze már nem tud nem eszembe jutni Edith Eva Eger könyve sem, A döntés. Valamiért úgy érzem, azoknak, akik ezt olvasták, mostmár örökké ott fog lebegni a szemük előtt, hogy még a legnehezebb helyzetekben sem lehet elvenni az embertől a belső szabadságot és a döntés jogát:

„A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.”

Edith Eva Eger
A döntés
Libri Könyvkiadó, 2019, 421 oldal 
-

A börtönt lebontani, a belső szabadságot keresni, befelé fordulni, amikor nem lehet kimenni, nyilván ez a mi dolgunk most. Csak nem tudom, mennyire csináljuk jól. Ahogy telik az idő, persze egyre jobban várni fogjuk a felszabadulást, az emberek társaságát, a normális mindennapok hangjait. Türelmetlenül várni fogjuk, hogy ne betegedjen meg több ember, ne szülessenek drasztikus politikai döntések, és ne kelljen bezárkóznia a világnak.

A várakozáson túl engem egyre jobban foglalkoztat az is, hogy mi lesz a járvány lecsengése után, milyen életformát fogunk választani. Vajon fogunk-e még annyit utazni, marad-e valami a digitális oktatásból, fejlesztik-e majd az egészségügyet? Hogyan fognak ezután működni a hétköznapok, a gazdaság, a turizmus? Barabási Albert-László szerint el fog jönni az idő, amikor újra ki tudunk mozdulni a négy fal közül, de az életünk már nem fog visszatérni abba a mederbe, amelyből kitérítette a járvány, az az út már nem járható. Azt hiszem szerintem sem. Meg kell tanulnunk majd máshogy élni, úgy, hogy jobban vigyázunk egymásra és a bolygóra. Talán nem árt majd akkor is szem előtt tartani, amit Edith Eva Eger mondott az interjúnkban: „Minden, amit az élet ad nekünk, egy lehetőség. Auschwitz is az volt. Arra kell emlékezni, hogy bármi történt is, túléltem. A kérdés nem az, hogy miért pont én, hanem hogy most, a jelenben mi történik.

 A múltat nem tudjuk megváltoztatni, az már történelem, de a leckét megtanulhatjuk, hogy többé ne ismétlődhessen meg.”

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Szevasz, tavasz! Most egy körből kimaradsz! - Maradj otthon #13

Egy 11 éves kislány születésnapja és Simone Weil híres idézete ("Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”) találkozik a karanténban! Szeder Kata otthon maradt és megírta, olvassátok!

...
Nagy

A magány mint nagyváros - Maradj otthon #12

A magány (...) sűrűn lakott hely: önmagában is város" - írja Olivia Laing A magányos város könyvében. Hogyan alakult át Edward Hopper képe a koronavírus alatt? Város, hiány, magány.

...
Nagy

Mások életét kiválogatni és rendszerezni - Maradj otthon #11

Milyen volt Óbuda a hatvanas években? Valuska gábor folytatja a nagyapja diáinak szelektálását, most a Kolosy tér környékét dolgozta fel. 

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

...
Kritika

Idegenek az Esterházy nevű szövegbolygón

Az E(gy)P(ercesek) címen készített Máté Gábor előadásában, Lukács Miklós közreműködésével előadást a Katona József Színház.

Szerzőink

...
Valuska László

A kötelező Bánk bán technóra válik szerethetővé

...
Laki Péter

Az Eragon szerzőjének új csillagközi kalandjában egy percre sincs megállás

...
Németh Róbert

Németh Róbert: Van egy fény, ami sosem alszik ki