Orvos-Tóth Noémi: El lehet felejteni, amit korábban a világról hittünk - Összekötve 

Orvos-Tóth Noémi: El lehet felejteni, amit korábban a világról hittünk - Összekötve 

Április 4-én rendezték meg a Slow Art Dayt, amelynek célja a lassabb, tudatosabb kultúrafogyasztás elterjesztése. A kezdeményezéshez számos múzeum, galéria és más kulturális intézmény csatlakozott: arra ösztönzik látogatóikat, hogy minél hosszabb időt töltsenek el egy-egy műalkotás befogadásával, értelmezésével (több cikkben biztattuk arra olvasóinkat, hogy lassúljanak le az olvasáshoz, járjanak be múzeumokat vagy ismerjék meg híres műalkotások történeteit). Most nyílt volna meg a Ludwig Múzeum Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítása, amely bemutatja, hogyan reagálnak a képzőművészek a globális világra, felgyorsult életünkre. A Ludwig Lounge-sorozatunkban a kiállításhoz és a Slow Art Day-hez kapcsolódóan Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, az Örökölt sors című sikerkönyv szerzőjével, a transzgenerációs traumák kutatójával beszélgettünk volna. Bár a járványügyi helyzet miatt a kiállítás nem nyílik meg, az eseményét online, Összekötve  című beszélgetéssorozatunk keretében megvalósítottuk. A sors fintora, hogy az elmúlt három hét sokunknál a kényszerű lelassulásról szólt, így a slow life mozgalom pszichológiája és a tudatos életmódváltás fontossága mellett, a jelenlegi helyzettel való együttélésről, a járvány okozta közösségi trauma feldolgozásáról, a szülői felelősségről és a kulturális tartalmak jelentőségéről is beszélgettünk Orvos-Tóth Noémivel.

Fehér Adrienn | 2020. április 05. |

  • A megváltozott élethelyzet mindannyiunkat máshogy érint. Nem mindenki teheti meg, hogy a saját nyugalmát, egyensúlyát keresi. Így van ez a pszichológusok esetében is: az ő feladatuk megnyugtatni az embereket ebben a szituációban, ahol az irritáltság, a szorongás teljesen normális reakció. Orvos-Tóth Noémi esti bejelentkezéseivel ebben igyekszik segíteni: átbeszéli, értelmezi a bennünk zajló pszichés, lelki folyamatokat.
  • A jelenlegi helyzet kezelésében létfontosságú szerepe van a társadalmi felelősségvállalásnak, amelynek előfeltétele az egyéni felelősségvállalás. Ennek kialakulásában meghatározó az információk minősége, mennyisége és megbízhatósága is.  Az ember alapvetően közösségi lény, vészhelyzetben automatikusan elindulnak benne azok a tudattalan folyamatok, amelyek az közösségi összefogást erősítik. Ehhez azonban fontos, hogy fentről ne az egyéni boldogulást biztosító attitűdöt erősítsék. 
  • A slow life, nemcsak a lelassulásról szól, hanem egy kritikai nézőpont is azzal a világgal,  a modern életmóddal szemben, amiben élünk. A slow life alapja a tudatosság, a külső nyomásoktól való elszakadás. A mostani helyzetben kényszerűségből lassulunk le, olyan meditatív tevékenységekbe kezdünk, amelyekre eddig is lehetőségünk lett volna, mégsem éltünk vele: jógázunk, kirándulunk, kenyeret sütünk. Ezek a tapasztalatok is hosszútávú pozitív változásokat hozhatnak, ha nyomukban kialakul egy tudatos életmódváltás. 
  • Megszoktuk, hogy anélkül rohanunk egyik élményből, érzésből, feladatból a másikba, hogy igazán megéltük volna az előzőt. Elfelejtettünk embernek lenni, megélni az életünket. Ez nemcsak pszichológiai szempontból káros, hanem biológiailag is: Az idegsejteket csak bizonyos mértékig lehet ingerelni, szükségük van nyugalmi időszakokra is. A késztetés, hogy a legrövidebb idő alatt a legtöbbet megszerezzük ösztönös, az őskori viszonyokra vezethető vissza. Bár ennek a késztetésnek ma már nincs létjogosultsága, határt szabni csak tudatossággal lehet neki.
  • Ez a járvány egy olyan nagy társadalmi-történelmi trauma, amelyet a teljes bizonytalanság miatt egy korábbi kollektív traumával sem lehet párhuzamba állítani. A traumáknak kétféle kimenetele lehet: A poszttraumás növekedéssel elindulhat egy pozitív belső átalakulás, átrendeződnek a prioritások, sokszor elmélyülnek a kapcsolatok és fontossá válik a spiritualitás. A poszttraumás stressz kialakulásával ellenben állandósul a rettegés. Arról, hogy most melyik következik be, csak találgathatunk.
  • A mostani egy közösségi trauma, amely az egyénivel szemben sokkal könnyebben megosztható és ezáltal könnyebben fel is dolgozható. Azzal, hogy az okokra is van egyfajta univerzális narratíva, miszerint a járvány a modern életmód sajátosságaira, a felgyorsulásra, a figyelem hiányára vezethető vissza, hosszútávon lehetségessé válik egy jobb világ kialakítása.
  • A szülőknek azt kell közvetíteniük gyerekeik felé, hogy ugyan ez egy nehéz helyzet, de képesek lesznek megküzdeni vele. Ahhoz, hogy az üzenet célba érjen, nem elég verbálisan kommunikálni: A szülőnek őszintén kell hinnie a jövőben, ehhez pedig érzelmileg is stabillá és tudatossá kell válnia.
  • A mostani gyerekek egy teljesen más világban fognak élni, mint amiben eddig felnőttek. Elengedhetetlen, hogy a szülők a biztos körülmények helyett, a rugalmas alkalmazkodásra szocializálják őket, ez pedig csak saját viszonyulásunk megváltoztatásával, a szorongásunk tudatos csökkentésén keresztül az alkalmazkodó képességünk megerősítésével érhető el.
  • Az utóbbi három hétben elképesztő mennyiségű kulturális tartalom vált elérhetővé. Az embernek mindig megvolt az a mélyről jövő igénye, hogy a valóságot, illetve annak azt a részét, amire nincs rálátása, megfoghatóvá tegye. A kulturális tartalmak keretet, formát, minőséget adnak bizonytalanságunknak, megfogalmazzák mi zajlik bennünk, ezért nagyon is érthető a kultúra iránti megnövekedett igény. Másfelől fontossá vált az alkotás is, az otthoni festés, rajzolás, sőt a kenyérsütés is Ez utóbbi betevő falat biztosítására való képességünk megélésével különösen nagy biztonságérzetet nyújt ezekben a kiszámíthatatlan időkben.
  • Teljesen normális, hogy azt tapasztaljuk, minden kontextusban a fenyegető járványra asszociálunk. Megváltozik az észlelésünk, hiszen a veszélyhelyzetre nagyon érzékenyen reagáló, túlélő lények vagyunk.
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Orvos-Tóth Noémi: A generációk úgy illeszkednek egymáshoz, mint gyöngyszemek a gyöngysoron

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és terapeuta, a párkapcsolatok szakértője, a transzgenerációs szemléletet majdnem húsz éve kezdte kutatni. Örökölt sors című kötete decemberben jelent meg, de olyan népszerű, hogy azóta gyakorlatilag tábort vert a sikerlisták élén. A könyv tanulmányokon keresztül azt a kijelentést tárgyalja, miszerint felmenőink életének történései sejtszinten öröklődnek az utódokban, és mindez hatással van a jelenünkre. Orvos-Tóth Noémivel a családi titkokról, a múlt megismerésének és a gyerekkorban megtapasztaltak döntő fontosságáról beszélgettünk.    

...
Összekötve

Jordán Ferenc: A vírus is csak akkor rossz, ha terjed, egyébként semmi bajunk vele - Összekötve

Mi köze van a globalizációnak a jelenlegi járványügyi helyzethez, a koronavírusnak a Bajnokok Ligájához, Rousseau-nak az Instagramhoz? ÖSSZEKÖTVE Jordán Ferenccel, az Ökológiai Kutatóintézet hálózatkutató biológusával.

...
Nagy

Barabási megtanított rá, hogy járvány idején ne legyek középpont

Barabási Albert-László hálózatkutató 2002-es Behálózva című könyvében foglalkozott a vírusok terjedésével és sebességével, újraolvastuk, hogy tanuljunk belőle a járvány idején.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Harry herceg katonai botránnyal és lefagyott pénisszel váltja aprópénzre az örökségét

Harry herceg Tartalék című könyve az év elején az angol királyi család végtelenített szappanoperájának adott egy újabb csavart, a könyvet övező figyelem és felhajtás ugyanakkor szinte egyedülálló látleletét adta a könyvpiac működésének is. Egyáltalán ki írta a könyvet, hogyan épült fel a kampány, és miért baj, hogy már az első nap a brit láncok egy része leértékelte a könyvet? A Tartalék márciusban jelenik meg magyarul, és egy darabig még biztosan tematizálni fogja a közbeszédet.

...
Nagy

Petőfi példátlanul jó érzékkel kezelte a korabeli médiát

Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából nyitotta meg a PIM Költő lenni vagy nem lenni című kiállítását. A kurátorok célja az volt, hogy a költő tankönyvekből ismert, fekete-fehér portréja életre keljen a látogatók előtt, és az eddig ismeretlen arca rajzolódjon ki előttük.

...
Kritika

Narine Abgarjan novellái úgy életigenlők, hogy nem hallgatják el a háború borzalmait

Az Égből hullott három alma szerzője novelláskötetében gyerekkora helyszínére vezet, ahol a háborút követő mindennapok a halál és a holtak emlékével terhesek, mégis tele vannak az élet szépségeivel. Ez a hét könyve.

...
Panodyssey

Ahol az író és az olvasó közvetlenül találkozik: ismerd meg a Panodysseyt!

Ebben a cikkben azt magyarázzuk el, hogyan működik a Panodyssey oldal, és miért érdemes csatlakoznod hozzá olvasóként vagy íróként. 

...
Panodyssey

Moskát Anita: "Az Írói Munkám Elrablása: Hogyan Lopta El Az Artificial Intelligence Az Álmomat"

"Mielőtt elítéljük az MI-t: ezekért a közhelyekért mi felelünk. Mi tanítottuk meg neki a „zöld oázist”, a „sötétzöld szőnyeget”, amit „hívogat”, vagy az „élet táncát” járó ludakat meg a „szentély” hasonlatot a „világ káosza” ellenében. Az MI abból dolgozik, amiből tanul, és mi közhelyekkel etetjük." Moskát Anita műhelynaplójában arra keresi a választ, mit is tud vaójában ma a mesterséges intelligencia.

...
Nagy

Kölcsey még nem tartotta fontos versének a Hymnust, de később már büntettek érte

200 éves Kölcsey Hymnusa, ami egészen sokáig nem vált a magyarok hivatalos himnuszává. Mit énekeltünk előtte? Hogyan használták a Hymnust politikai célokra? És mi a közös a cseh, a lengyel és a magyar himnuszban? Érdekességeket gyűjtöttünk össze az évfordulóra.