Kovács-Hostyánszki Anikó: Milyen jövő várhat ránk méhek nélkül?

Kovács-Hostyánszki Anikó: Milyen jövő várhat ránk méhek nélkül?

Vannak regények, amelyek a valóságból merítenek, míg mások egy-egy fikciót tárnak elénk. Vannak, amelyek a múltra építenek, míg mások a jövőbe tekintenek. Maja Lunde A méhek története című könyve egyszerre teszi meg mindezt három ember történetén keresztül, és közben olyan tanulságokkal, olyan jövőképpel szolgál, mely a mai világban talán még elképzelhetetlen – vagy épphogy egyre kevésbé az…

Könyves Magazin | 2020. április 09. |

A méhek története egyrészt, címéből is fakadóan, a méhekről szól. Az áldásos tevékenységről, melynek során vad- és termesztett növények széles körét porozzák be, biztosítva azok szaporodását, termés- és magképzését, a szárazföldi ökoszisztémák alapját és az emberi táplálkozás és lét fontos elemeit. A háziméhekről, melyek nem csak hasznosak, de szociális rovarok révén hihetetlen szervezettségben élik életüket, lenyűgözve ezzel az embereket már hosszú idők óta. A nyugati háziméhek vagy más néven mézelő méhek és az ember kapcsolata több évezredes múltat tud maga mögött. 

Méztermelő képességük révén az ember befogta, szaporította, kaptárakban tartotta a méhcsaládokat a korai időktől kezdve. Ez a könyv épp ezért az emberekről is szól, sőt leginkább az emberekről.

A méhek megismerése feletti izgalomról, a méhekkel való munka öröméről és annak viszontagságairól, a méhek elvesztése feletti fájdalomról, a nélkülük való élet beláthatatlan következményeiről.

Maja Lunde
A méhek története
Cser, Budapest, 2018, 336 oldal
-

Jó pár éve már, hogy a körülmények szerencsés alakulása folytán, kutatómunkám során bepillanthattam a vadméhfajok világába, és megismerhettem az általuk is végzett beporzás vagy más néven pollináció mélyebb aspektusait. Addig én magam sem tudtam, hogy micsoda változatos csoporttal van dolgom, amely Magyarországon mintegy 700, a világon 20–25 ezer fajt számlál. Abba sem gondoltam bele, hogy ezek a rovarok –más vad beporzókkal és a háziméhhel együtt – pontosan milyen fontos és sokrétű szerepet játszanak a mindennapi életünkben. És persze a tudás sokszor szomorú felfedezéseket is hoz: szembesít ugyanezen beporzók hanyatlásával, vadméh, lepke és más beporzófajok csökkenő populációival, a tömegesen pusztuló nyugati háziméhcsaládokkal a föld számos táján. Persze bízunk abban, hogy kutatómunkánk, a döntéshozó szervek által tett lépések és az emberiség belátása megóv minket a nagyobb katasztrófáktól és a végzetes következményektől, de vajon időben cselekszünk-e, és fel tudjuk-e mérni kellőképp, mi is forog kockán?

Az ökológus könyvespolca
Az Ökológiai Kutatóközponttal közös sorozatunkban neves tudósok vesznek elő számukra érdekes vagy fontos könyveket. Az igazságon túli világban mindennél fontosabbnak tartjuk saját magunk és környezetünk elemzését, a tudományos nézőpontok szélesebb olvasói körben történeő megosztását. A sorozat korábbi részei itt olvashatóak>>

Előadásaimban gyakran hozom példaként a kínai Szecsuán tartomány esetét. Egy helyet, ahol a beporzók eltűnése már valóság, és mely elrettentő, tanító példája kellene legyen az emberi tevékenység beporzókra gyakorolt végzetes következményeinek. A nagymértékű vegyszerhasználat által a rovarvilág, köztük a beporzó rovarok is eltűntek erről a vidékről, és velük a beporzás is. Mivel a térség gazdaságának fontos elemét képezi a rovarbeporzást nagyban igénylő alma- és körtetermesztés, a gyümölcsfák virágainak keresztbeporzását jobb híján ma már méhek helyett emberek, kézi erővel, kis ecsettel végzik el. 

Érdekes olvasni erről távoli híradásokban, fotókat látni a fán csüngő munkásokról, de vajon milyen életük lehet, és nem ugyanez a sors vár-e mindannyiunkra, ha nem vigyáznunk, nem cselekszünk?

 A méhek története című könyv első oldalai, minden romantikus világképet és kíméletes felvezetést mellőzve, kőkeményen ebbe a potenciális jövőképbe repítenek minket olyan erővel hatva az olvasóra (legalábbis rám), mint akit gyomorszájon vágtak, annak ellenére, hogy hallottam, olvastam, beszéltem erről már nem egyszer. A könyv rendelkezik azzal a mágikus erővel, amellyel az ember átélhet egy olyan helyzetet, jövőképet, amibe józan ésszel – magát is védve – inkább bele se gondol. Pedig kellene!

A méhek megmutatják, hogy a klímaváltozás nem elvont dolog -...

Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? Ezt a kérdést már Nemes Gyula, a magyar-cseh-német koprodukcióban készült Zero rendezője is feltette magának néhány éve. Nemes filmjében a méhek nélküli világ lassan belecsúszik az antiglobalista terrorba, és nem kevésbé optimista a norvég Maja Lunde sem, akinek első felnőttregényében kizsákmányolt munkások porozzák be a gyümölcsfákat, miközben a nyugdíjas korosztály magára hagyva várja a halált.

2098-ban járunk Szecsuánban, Sirongban, a 242. körzetben, ahol Tao, egy fiatal kínai nő és sok társa „idomtalan madarakként egyensúlyoznak, ki-ki a maga ágán, ez egyik kezében műanyag edénnyel, a másikban kis tollseprűvel, napi tizenkét órán át”. A történet szerint 2040 körül következett be a „nagy Összeomlás”, amikor nem maradtak beporzó rovarok a föld színén. A hajdani világhatalmak, az Amerikai Egyesült Államok és Európa nem tudtak alkalmazkodni a helyzethez, így a 21. század végére mélyszegénységbe kerültek, gazdaságuk összeomlott, népességük a töredékére esett vissza, élelmiszertermelésük gabonára és kukoricára (azaz szélbeporzású növényekre) korlátozódott. Ezzel szemben Szecsuánban a méhek már az 1980-as években eltűntek a permetszerek miatt, így ott már előbb áttértek az alternatív megoldásra, a kézibeporzásra. Amikor az összeomlás bekövetkezett, versenyelőnybe kerültek. 

„Országunk élen járt a környezetszennyezésben, ezért a kézibeporzás terén is az élvonalba jutott. Egy paradoxon mentett meg bennünket” – mondja Tao.

De persze ennek Kínában is meglett a maga ára. Az elnéptelenedő hajdani nagyvárosok, az emberi méltóságukat elvesztő, ösztönlényekké váló, élelemre vadászó emberek, a nyolcéves koruktól a gyümölcsösökben dolgozó gyerekek, az időseket és betegeket hátrahagyó társadalom olyan szívszorító jövőképet rajzol elénk, amitől nem csak Tao, de minden olvasó elborzadva menekülne el. 

Pedig a rovarok eltűnése nem fikció. Sorra jelennek meg a több évtizedes adatsorokat áttekintő munkák a föld különböző részeiről, melyek a rovarok, köztük a beporzó méhek brutális hanyatlására figyelmeztetnek már most, 2020-ban. Érdemes hát belegondolni, mi történik, ha számuk kritikus mértékben lecsökken, vagy ha a nyugati háziméhhel mint világszerte elterjedt és alkalmazott, tömegesen jelen lévő beporzóval valami végzetes történik. Az élelmiszerek először talán csak drágábbá válnak, majd egyes polcok kiürülnek, a végén pedig luxusnak számít majd egy kis szilvabefőtt, amely csak ünnepnapokon kerül arra az asztalra, amelyen az év napjainak nagy részén jobbára csak rizst, gabonát, kukoricát találunk.

A könyv másik szálának főhőse a jelenkor méhésze az Egyesült Államokban, 2007-ben, akinek munkája ősei hagyományaiban gyökerezik, és az ő útjukat járva gondozza, óvja méheit. A történet elején az Ohio állambeli méhészek még csak rebesgetik egymás között valami rejtélyes kór terjedését, aminek nyomán a méhek nemhogy elpusztulnak, de nyom nélkül eltűnnek a kaptárból egyik napról a másikra, minden előjel nélkül. Mint minden hasonló fenyegetés, ez is befészkeli magát a méhész agyába, de egy ideig a baj távolinak tűnik, ami csak másokkal esik meg. Ám amikor egy napon méhészünk több méhcsaládnak is a hűlt helyét leli, fájdalma és csalódottsága egész lényét és családjának egyensúlyát sodorja veszélybe mind érzelmileg, mind anyagilag.

Átélhetjük a méhész és méhei kölcsönös egymásra utaltságát és a tehetetlenség dühét.

A főhős még csak az okát sem tudja méhei elvesztésének, s egy láthatatlan erő elleni védekezés még nehezebb. 

A kolónia összeomlása a 2000-es években vált egyre ismertebbé, és számos kutatás ellenére a pontos okai a mai napig nem tudottak. Munkám során magam is beszélgetek hazai méhészekkel, akik nem egyszer számolnak be méhcsaládjaik nehézségeiről, pusztulásáról betegségek, egy keményebb tél, a kevés táplálék vagy feltételezett vegyszerezés okán. Nyitott szemmel járva tisztában vannak a rovarvilág fogyatkozásával, és többen közülük sajnos igen szomorú képet festenek már a közeljövőről is.

A könyv a veszteségek érzékletes bemutatásán túl rámutat az elméleti és tapasztalati tudás erejére is, amire a jelen és jövő generációja támaszkodhat.

„Tudás nélkül semmik sem vagyunk” – írja Maja Lunde, példaként állítva a múlt tudósait a jelen és jövő elé,

így a könyv harmadik főszereplőjét, a 19. századi angol természettudóst is, akit saját személyes tragédiájából, fásultságából a méhekkel végzett kutatómunkája mozdít ki, és akinek eredményei a történet szerint több mint kétszáz év múlva a jövő generáció számára útmutatást nyújtanak a csoda folytán visszatérő méhekkel való újrakezdésben.

Kutatóként és emberként felteszem magamban a kérdést: milyen jövőt remélhetünk mindezek alapján? Az élővilág sokféleségének, így a beporzó rovaroknak a fogyatkozása sajnos nem csak fikció, és a Maja Lunde könyve által festett potenciális jövőkép egyes részletei sajnos nem is annyira elrugaszkodottak. Bár gyökeres változásokhoz határozott lépésekre és összefogásra van szükség e téren is, optimizmusra adhat okot az elmúlt évek során tapasztalt megannyi pozitív példa, kísérlet a beporzók fogyatkozásának megállítására. Ide tartozik például az IPBES névre keresztelt „Biológiai Sokféleség és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testület”, melynek a beporzókról 2016-ban megjelent átfogó tanulmánya számos országban, régióban beporzási stratégiák, nemzetközi és nemzeti kezdeményezések inspirálásához és megalapozásához járult hozzá. De bizakodással tölt el a sok civil kezdeményezés is, az emberek figyelmének a beporzó rovarokra irányítása és azon szándék terjedése, hogy ki-ki maga is tenni akar valamit. Mint kutatónak, felelősségemnek érzem az emberek számára útmutatást, segítséget nyújtani ilyen téren is. Ennek részeként fontos információközvetítés a beporzók világáról, helyzetéről, az őket veszélyeztető tényezőkről és a beporzók számára fontos virágok ültetéséről, a fészkelési lehetőségek megteremtéséről. A tudomány és a gyakorlat ilyen módon való összefonódása fontos eszköze lehet egy kedvezőbb jövőkép megteremtésének – benne a beporzókkal és az általuk biztosított világ ígéretével.

A szerző ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának főmunkatársa. Szakterülete a beporzó rovarok, elsősorban a vadméhfajok ökológiája, a növénybeporzó-rendszerek és az agrárökológiai kutatások.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Rózsa Lajos: Az öncélú és felesleges tudományos kutatások nyilvánvaló nélkülözhetetlensége

Az ökológus könyvespolca rovat ezennel elindul. Stephen Hawking utolsó műve, a Rövid válaszok nagy kérdésekre csupa alapvető kérdésről szól Rózsa Lajos biológus szerint, istenhitről, ősrobbanásról, emberiség más bolygókra költözéséről és a mesterséges intelligencia veszélyeiről, de nem szól semmiről, ami a nemzetgazdaság lendületét fokozná. 

...
Nagy

Rádai Zoltán: A tudomány szerepe a morális értékrend jövőjében

Helytelen embert ölni? Remélhetőleg a legtöbb ember számára a válasz „igen”. Vajon tartózkodnunk kell a tudományos gondolkodásmódtól, mikor értékrendről, erkölcsről beszélünk? Az ökológus könyvespolca Sam Harris The Moral Landscape című könyvével folytatódik.

...
Összekötve

Jordán Ferenc: A vírus is csak akkor rossz, ha terjed, egyébként semmi bajunk vele - Összekötve

Mi köze van a globalizációnak a jelenlegi járványügyi helyzethez, a koronavírusnak a Bajnokok Ligájához, Rousseau-nak az Instagramhoz? ÖSSZEKÖTVE Jordán Ferenccel, az Ökológiai Kutatóintézet hálózatkutató biológusával.

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Mi az ára a művészetnek? - Itt járt Martin Eden

...
Hírek

7+1 adaptáció, amelyet érdemes megnézni októberben

...
Hírek

Újra streamel a Radnóti Színház!

Még több olvasnivaló
...
Hírek

Hogyan kokainozik a magyar?

Magyar kóla címmel írta meg Dezső András a kokain magyarországi útját. Kívülről néztünk meg egy száz évvel ezelőtti kokainbarlangot a könyvbemutató városi sétáján, de kiderült az is, hogy ki volt Kokós Lexi.

...
Kritika

Nagy-Britannia legrosszabb évei, legrosszabb évei

Nagyon ritka, hogy egy szépirodalmi mű valamely (bármely) politikai-társadalmi eseményre szinte azonnal rezonálva jelenjen meg, és ez még akkor is igaz, ha Ali Smith már jó pár évtizede tervezte az Ősz című regényét – pontosabban az Évszakok címet viselő kvartetet. Az Őszt az első poszt-Brexit-regényként szokás emlegetni, de annál sokkal több, hiszen egyszerre az elmúlás és az útkeresés könyve. Nálunk pedig most ez a hét könyve.

...
Kritika

Az Eragon szerzőjének új csillagközi kalandjában egy percre sincs megállás

Az Örökség sorozat írója, Christopher Paolini új regényében a science fiction területére merészkedik, és ellentmondást nem tűrő stílusban bizonyítja, hogy van keresnivalója a legjobb mainstream zsánerregény-írók között. Az Álmok a csillagok közt nem a keményvonalas sci-fi rajongókhoz szól elsősorban, de akár ők is új kedvencre találhatnak a könyvben.

...
Nagy

Csillag Péter: Egy nap a mai futballviszonyok értékelése is biztosan érdemes lesz az utókor figyelmére

Az Ady stoplisban című kötetben magyar irodalmi alakok futballhoz való viszonya, a Kapufák és kényszerítők című könyvben a sport és a történelem kölcsönhatása került terítékre, a Hátsó füves című fotóalbum pedig a mai vidéki focira és a sport társadalmi vetületeire irányítja a reflektort. Interjú.

...
Nagy

Németh Róbert: Van egy fény, ami sosem alszik ki

"Valójában az élet csak úgy lopja a távolságot előre, mint egy jobbhátvéd bedobáskor, a partvonal mellett, amikor csalna még pár métert" - Németh Róbert és A táguló idő című tárcasorozat új részéből kiderül, milyen félelmetes egy katonai sorozás. Az aláfestő zenét az Editors adja.

...
Kritika

Te elárulnád a családod pár millió dollárért?

Samantha Downing már első regényével is bizonyított. Második megjelent kötete sok mindent átvesz az Elbűvölő feleségem receptjéből, ám a szimplán csak jóízű vacsora helyett ezúttal egy minden harapással új, meglepő ízeket rejtő gourmet csemegét tett le az asztalra.