- Amikor buliban be kell mutatkoznia, azt mondja magáról, biológia tanár, és akkor békén hagyják. Pedig emellett tudománykommunikációs szakember, rádiós és tévés műsorvezető, szerkesztő, fut egy podcastje és ő csinálja az élménybiológia felületet, tartott TED-előadást és kiadott három anatómiai szervszínezőt, amit ő illusztrált. Egyszer azt mondták róla, ő a reneszánsz nő.
- A szíve mindenkinek körülbelül akkora, mint az ökle. Ez az anatómiai szervszínező kapcsán került elő, amit magyar népi motívumokkal díszítve rajzolt meg. A meglepő párosítás (népi motívumok és emberi szervek) adta az ötletet, hogy a hobbi rajzolásból profi, terápiákon és rehabilitációban is használható színező készüljön.
- A színezés jótékonyan hat az amigdala nevű agyi régióra, ahol a félelemközpont is van. Ha olyan alkotó tevékenységet csinálunk, amiben elveszítjük az időérzékünket - ez Joósnak a rajzolás, de másnak lehet a színezés, a tánc -, jobb lesz az idegsejtek működése, összességében egészségesebb agyműködést biztosít. Azaz a relaxációs gyakorlatokhoz hasonló eredménye van. Joós felnőttként azért kezdett újra rajzolni, mert egy betegség miatt szüksége volt egy olyan tevékenységre, amiben csak töltődhet.
- Három könyve jelent meg, az elsőben még nem volt szöveg. A második már integrált szemlélettel készült és a szív, a keringés egészségére koncentrált. Ebben részt vett Joós orvos fivére, aki az integrált szemléletű orvoslás szakértője és a Medicinánál könyve is jelent meg a témában. A harmadik szervszínező a szülés, születés, babavárás témájában készült perinatális szaktanácsadók bevonásával. Tőlük Joós is sokat tanult, például, hogy a fájások során a méhizomzat átszerveződik, hogy ki tudja tolni a gyereket - ennek pedig csak egy következménye a tágulás.
- Még biológia és környezettan tanár szakos egyetemistaként, a Társulat válogatása után kereste meg Lévai Balázst, aki a zsűri tagja volt, és vele kezdtek közösen tévés munkákon dolgozni. Lediplomázott, de közben szerkesztő és műsorvezető lett belőle.
- Nem a tanítás a szuperképessége, hanem jól tud figyelmet felkelteni és ráirányítani bármire - legyen az a gyerekekkel való kapcsolat, egy könyv, a perinatális szaktanácsadók munkája vagy egy rendezvény. Szerinte nem akkor vagyunk a helyünkön, ha jól megizzadunk a munkánkban. Számára az volt felismerés, hogy ha neki valami jól megy, jól érzi magát benne, sőt még fizetni is hajlandóak érte, akkor miért kapaszkodik valami olyanba, amitől hidegrázása van.
- Húsz éve ott tartott a tudomány, hogy leírtuk a teljes emberi genomot, most újra el kell magyarázni az embereknek, hogy mi az a vakcina. A tudomány hatalmassága Joós szerint megszűnt, és újra igazolnia kell önmagát. Tudománykommunikációs szakemberként látja, hogy az emberek nem ismerik a tudomány módszertanát, ennek viszont az a következménye, hogy nem ismerik fel, ha a tudósnak, aki nem tudja megfogalmazni a véleményét és még bunkó is, igaza van. A tudománykommunikáció fontosságát emeli ki az is, hogy az emberek inkább a megnyerő és szuperül fogalmazó celebeknek vagy politikusoknak hisznek. Joós emiatt is van a tudománykommunikáció és innováció területén.
- A tanításban ki kellett nőnie azokat a mintákat, hogy a tanár saját magára és nem a gyerekekre figyel. Amikor például bocsánatot kért az osztálytól azért, amit elhibázott, az nehéz volt, de később már ők kértek valamiért bocsánatot. Szerinte a sebezhetőség egy alapvető vezetői szkill.
- Nagyon fárasztja az öncélú kritizálás. Szerinte vagy kritizálunk, vagy próbálunk változtatni a saját mikrokörnyezetünkben - például a magyar oktatási rendszeren. Lehet a kettőt egyszerre is, de akkor már miért szidjuk. A panaszkodáskultúra egyébként önjutalmazó, kutatási eredmény is van arra, hogy a negativizmus is olyan endorfinokat termel az agyban, ami addiktív: tehát a panaszkodás olyan addiktív, mint a cukor.
Joós Andrea: Akkor vagyok jó tanár, ha önazonos vagyok emberként
A Delonghival közös új podcastsorozatunkban olyan nőkkel beszélgetünk, akik úttörők, illetve példaképek lettek a saját szakmájukban. A Túl a plafonon podcast sorozatindító beszélgetésének vendége Joós Andrea tanár, tudománykommunikációs szakember volt, most pontokba szedtük, miről is esett szó a beszélgetésben, amit természetesen meg is hallgathatsz.