Szerencsém van, mert olyan családban születtem, ahol nem aszerint mérték az emberek értékét és képességeit, hogy milyen neműek. Kilépve a “nagyvilágba”, aztán persze bőven volt alkalmam megtapasztalni az ellenkezőjét. Ott volt például az a gimnáziumi matektanárunk, aki percekig nevetgélt a saját viccén, miszerint azért kell megtanulunk számolni nekünk, lányoknak is, hogy be ne csapjanak a piacon a tojás árával. A nőnemű diákjai nevét következetesen kicsinyítő képzővel mondta ki, rendszeresen tett flörtölős megjegyzéseket, és nagyon szórakoztatta, ha ezekkel láthatóan felháborította valamelyik lányt.
Ez a tanár vajon tudta, hogy a holdra szállás szoftverét egy nő, Margaret Hamilton írta 31 évesen?
Az atombomba fejlesztése, a Manhattan-terv idején nők készítették a lyukkártyákat, az első fordítóprogramot is egy nő írta - sőt, egy évszázaddal korábban Lord Byron lánya, a matematikus Ada Lovelace írhatta meg az első számítógépes programot és megsejtette az eljövendő informatikai forradalmat is.
Ezek a nők nem egyszerű kivételek voltak, hanem annak bizonyítékai, hogy az egyéni életutat, a szakmai lehetőségeket mennyire befolyásolják a környezet vélekedései, hiedelmei, berögzültségei. Most már évről évre rohamtempóban növekszik a nők száma az olyan évtizedekig férfiszakmának tartott területen is, mint a programozás - így ezek a nők nem azért voltak kivételesek programozóként, mert nők voltak, hanem mert olyan korokban érték el az eredményeiket, amikben a társadalom nem tartotta sokra a nők matematikai készségeit. Ma vajon hány kislány és kisfiú hallja még, hogy a lányok nem olyan jók matekból? Hány Adát és Margaretet bátortalanít ez el?
Mostanra evidencia, mennyire meghatározza az életünket a szocializációnk. Azaz, hogy az életpéldák, amiket a családunkban, a szűkebb és a tágabb környezetünkben a felcseperedésünk során és azután is látunk, drasztikusan hatnak arra, mit tartunk megvalósíthatónak és egyáltalán elképzelhetőnek a saját magunk számára. A szocializációnkat felülírni nem lehetetlen, de nehéz, gyakran életre szóló feladat.
Ám mi lenne, ha eleve olyan világot, olyan jövőt építenénk, amiben a társadalmi és biológiai nemhez kötődő hiedelmek, sztereotípiák nem hátráltatnak senkit a karrierjében, a céljai elérésében?
Amiben nem férfiaknak vagy nőknek való célok vannak, hanem emberi célok, amik felé egyénileg és közösen is törekedhetünk?
És hogy kik járnak elől ebben jó példával?
A Könyves Magazin és a Delonghi közös podcastsorozatában olyan nőkkel beszélgetünk, akik valamilyen módon úttörők lettek a saját szakmájukban, hivatásukban. Olyan nőkkel, akik mertek és tudtak másképpen gondolkodni, mertek új utakat bejárni, és máshogyan keretezni a meglévő ismereteket - a tapasztalataikról, eredményeikről pedig saját könyveikben számoltak be. A sorozatot Joós Andrea tudománynépszerűsítő szupertanárral indítjuk, érkezik Boldizsár Ildikó iskolateremtő mesekutató, és beszélgetünk művésszel, haditudósítóval, teológus-újságíróval is - nőkkel, akik inspirálhatnak a mindennapokban és a szakmánkban. Ez lesz a Túl a plafonon podcast, amiben hisszük, hogy a jövőt a nők is írják.
