Totth Benedek: Rövid feljegyzés egy hosszú és gyötrelmes évtized margójára

Tízéves lett a Margó Irodalmi Fesztivál, ezt a hétvégén egy különleges esztrádműsorral is ünnepeltük. A fellépők között volt Totth Benedek, aki az alábbi szöveget felolvasva arról elmélkedett, hogy tíz év sok-e vagy kevés, mire alkalmas egy alagsori lakás, de szóba került az imposztor szindróma, az írás, a cápák és a szleng megpimpősödése is. Meg persze a Margó. Olvasd el!

Fotó: Posztós János / Margó irodalmi Fesztivál

Könyves Magazin | 2021. június 14. |

Totth Benedek: Rövid feljegyzés egy hosszú és gyötrelmes évtized margójára

Kutya nehéz úgy címet adni, hogy az embernek fogalma sincs, miről fog írni – és többnyire fogalma sincs. Szöveget Esterházy allúzióval indítani: öngól. Talán abba is fejezhetnénk ezen a ponton, bőven elég lenne (lett volna) egy frappáns cím. De nem fogják (fogjuk) megúszni ennyivel. Meg kell dolgozni a gázsiért.

Vessük is bele magunkat egy látszólag sehová nem tartó fejtegetésbe: éspedig hogy tíz év az most sok vagy kevés, esetleg egyik se, vagy mindkettő. Ez nyilván nem független attól, mivel töltjük, mivel töltődik ez a tíz év. Mert van, amiből tíz perc is sok. Majd meglátják.

És akkor mindjárt ki is térnék röviden ebből a pelyhes gondolatmenetből: nehogy valaki félreértse: a helyzet az, hogy elsősorban nem a tízéves Margó-fesztivált szeretném méltatni, hanem arról a tíz évről hordanék össze ezt-azt, amíg az első regényemet írtam. 

Azzal nem spoilerezek el semmit, ha elárulom: regény és fesztivál egy ponton találkozni fog majd a múltban.

Szóval az a 10 év nagyon hosszú volt. Retrospektíve valamelyest rövidült ugyan, de még így is. Nagy részét egy alagsorban, magyarul szuterénban (ben?) töltöttem. Patetikusan szólva: önkéntes száműzetésben. (Lásd még: Könyvesmagazin – Így néz ki Totth Benedek dolgozószobája, 2017-es állapot, a spanyol bordás gőték még mindig megvannak, csak átkerültek egy másik asztalra. Zavarba ejtő, hogy bámulnak).

Tíz év összezárva a saját regényünk a szereplőivel: az sok tud lenni, az néha majdnem olyan rossz, mintha saját magunkkal lennénk összezárva. Aki olvasta a regényt, el tudja képzelni, milyen ezekkel a srácokkal 0-24-ben csapatni. (Idekívánkozik Ford Fairlane bonmot-ja a sajtreszelőről és a rejszolásról.)

A komolyabb probléma abból adódott, hogy ezeket a srácokat nem lehetett csak úgy kipaterolni, illetve ki lehetett, de azt csinálták, amit a Frédi és Béniben a kardfogú tigris. Kirakod az ajtón, bemászik az ablakon. Loopolva.

Ha nagyon beleszakadunk a saját magunk kreálta őrületbe, szép fokozatosan leválunk a valóságról, elveszítjük a tájékozódási pontokat, ami a születő mű szempontjából nem feltétlenül káros, csak aztán csodálkozik az ember, hogy nem mer kilépni az utcára, vagy ha mégis muszáj, összerezzen, ha szembejön vele egy csapat hangoskodó kamasz.

Ez ment kábé tíz évig. Annyi mentségem van, hogy magamnak csináltam.

Ehhez képest az első Margófesztivál mintha tegnap lett volna.

Adja magát a kézenfekvő kérdés: minek ír valaki tíz évig egy alagsorban egy regényt, vagy, ne féljünk kimondani: bárhol, bármit? A Margó-díj meg a díjjal járó zseton nagyon adja magát, hiszen mi másért írnánk prózát, ha nem azért, hogy elnyeljen bennünket a siker-pénz-csillogás Bermuda-háromszöge. (Elismerem, az tényleg gyanús, hogy a Holtverseny pont akkor jelent meg, amikor a Valuskáék megalapították az elsőkönyveseknek járó Margó-díjat.) Szóval, hogy miért tölt az ember tíz évet a pincében? (Pincét mondtam: süllyedünk!) Van az öntudatos válasz, hogy miért ne?!, mindenki úgy bassza el az idejét, ahogy akarja. És létezik egy, a szerzőre nézve kínosabb megoldás: a kezdő prózaíró, aki a regényírás minden lehetséges sikátorába, zsákutcájába és medvecsapdájába bátoran belesétál (jó: cammog), sőt, mintha nem lenne elég kelepce, egyre újabbakat állít fel magának. Neki ne mondja meg senki. (Mintha lenne valaki, aki meg akarná mondani.)

Ott van mindjárt a témaválasztás. Hiába ér bennünket az a mérhetetlen szerencse, hogy a téma kiválaszt minket, hamarosan felütik a fejeiket a kételyek magvai, mint a hétfejű sárkányok. Arról írjunk, amit ismerünk? Vagy arról semmiképp? Megismerhető egyáltalán bármi is? Merítsünk a személyes tapasztalatunkból? Vagy merítsünk inkább mások személyes tapasztalatából? És mi van akkor, ha azt hisszük valamiről, hogy ismerjük, de menet közben kiderül, hogy nem? Huss, megint elröppent pár év.

Ha elég kitartóan szívatjuk magunkat, simán elbíbelődhetünk néhány évtizedig egy regénnyel. És akkor még el se kezdtünk kiadót keresni.

A tizedik oldalnál tarthattam, amikor a szervezők már lázasan szervezték az első Margó-fesztivált. A szervező szervez, az író ír. Nem számoltam meg, hogy tíz év alatt hányszor adtam fel. Gondolom, a margósoknak is voltak holtpontjaik. Egy dologra érdemes figyelni: mindig eggyel többször kezdjük újra.

Szerencsére azonban a művészet véges, mint a fesztiválszezon, és egyszer minden könyvet abba kell hagyni. A szerencsésebb szerzők megérik ezt a pillanatot. A még szerencsésebbek pedig megtapasztalhatják, milyen az amikor a művészetük a saját lábára áll – ami egyben azt is jelenti, hogy mások saját lábára is áll. („Trainspotting az uszodában” – © Dragomán György, „Iskola az uszodában” – ©Csuhai István, ÉS, „a kaposvári Nullánál is kevesebb”, Sári B. László, Magyar Narancs).

Hírlevél feliratkozás

Az imposztor szindrómáról, irodalom és élet, valóság és fikció különös egymásba gabalyodásáról a huszadik Margó-fesztiválon szeretnék majd hosszabban beszélni, de ha már jubileum, muszáj felidéznem néhány emlékezetes pillanatot a Holtverseny megjelenése utáni időszakból:

Itt van mindjárt az egyik legemlékezetesebb író-olvasó találkozó. Rendhagyó helyszín: a büntetésvégrehajtás egyik túlzsúfolt műintézménye. A drogprevenciós program résztvevői tárt karokkal várnak. Eléggé be vagyok szarva. Ezeknél a marcona arcoknál csak az érettségiző osztályok ijesztőbbek a rendhagyó irodalomórákon. Kedélyesen beszélgetünk a rabokkal a regényről, az életről, böriről, mintha mi sem történt volna. Engem kérdeznek, pedig ránézésre mindenkinek érdekesebb lehet az élete. Bíztatnak, hogy kérdezzek  tőlük. Mire végiggondolnám, kicsúszik a számon, hogy „mi volt a legdurvább dolog, amit a cuccért csináltatok?” Fél óra alatt meghallgatok két-három novelláskötetre való sztorit, amihez képest a Holtverseny a kanyarban sincs, higgyék el.

Vagy a legemlékezetesebb fotózás. 

Egy hatalmas akváriumban lebegek, cápák úszkálnak körülöttem.

(Elsőre fordítva rángattam fel magamra a búvárruhát, szerencsére nem vették észre.) Az állatgondozó megnyugtat, hogy a cápák nyitott szemmel alszanak, csak akkor ébrednek fel, ha összeütköznek egymással, vagy nekiúsznak az akvárium falának, esetleg egy bamba búvárnak, de ne féljek, mert még senkit sem bántottak, az állatorvost kivéve, akit véletlenül megharaptak etetés közben, de ő szemüveges volt, és összevissza hadonászott a döglött hallal, ahelyett, hogy rendesen odatartotta volna a cápák elé. Így merülünk le, túléljük, és a cápafogakat sem felejtettem el, amit a gyerekeknek ígértem.

Vagy a legemlékezetesebb beszélgetés: negyed óra Esterházyval egy magvetős bulin. Harmoniáról, Holtversenyről. A satöbbi néma csend.

Meg persze a Margó-díj a zsetonnal.

Ezekért a pillanatokért még úgy is megéri tíz évig a pinyóban baszódni, hogy nincs semmi garancia ezekre a pillanatokra. („a pinyóban baszódni” – óvatos tanács fiatal prózaíróknak: a szleng gyorsan elavul, megpimpősödik, gáz lesz. Ha mákunk van, a nyomdai átfutást talán még kibírja.)

És hogy milyen hosszú lesz a következő tíz év? Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket, és persze könyveket, meg évi két Margót, hogy könnyebb legyen elviselni, akár hosszú lesz, akár rövid.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Totth Benedek a forgatókönyvírói top10-ben

250 jelentkezőből a legjobb tíz közé került a Margó-díjas Totth Benedek sorozatterve egy európai forgatókönyvírói pályázaton.

...
Hírek

Totth Benedek könyvéről ír Kanada egyik legnagyobb napliapja

...
Nagy

Totth Benedek: Fájt [Képalá]

Hírek
...
Hírek

A irodalmi ügynökök felfüggeszthetik a munkát az egyik legnagyobb amerikai könyvkiadóval

...
Hírek

Jane Austent tartják a legjobb brit szerzőnek

...
Hírek

Volodimir Vakulenko ukrán író holttestét is megtalálták egy izjumi tömegsírban

...
Hírek

Máris megfilmesítik az amerikai Nemzeti Könyvdíjat elnyert regényt

...
Könyves Advent

5 verseskötet, amivel meglepheted a szeretteidet karácsonykor

...
Könyves Advent

Gerlóczy Márton aparegénye apa nélkül maradt

...
Hírek

Ferrante a hírnév elkerülésével érzi magát teljesen szabadnak

...
Könyves Advent

A szólásszabadságtól a génrégészeten át az immunrendszerig: ezeket a tényirodalmi köteteket ajánljuk karácsonyra

...
Podcast

Vajna Ádám: A kortársaimnak a Harry Potter volt az első olvasmányélménye, nekem Jókai Mór [Alkotótárs]

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

...
Promóció

Hogyan válasszunk asztalt?

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...
Nagy

Max Porter: Szeretem, amikor a semmiből előpattannak a múlt buborékjai

Max Porter angol író, A bánat egy tollas állattal szerzője. A gyászról és annak feldolgozásáról szóló nagy sikerű könyve után itthon is megjelent második regénye, a Lanny, amiben egy városi család, egy fal és az angol mitológia viszonyai szövődnek össze. A könyvei mellett a partraszálló rómaiakról, Daniel Craigről és a leereszkedő kritikusokkal is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Afganisztán egyetlen női polgármestere ezt üzeni: Ha van hangotok, használjátok és ne féljetek megszólalni

Zarifa Ghafari, Afganisztán egykori egyetlen női polgármestere Budapestre látogatott, hogy bemutassa bátor és szókimondó memoárját. Könyve a háborús Afganisztán és leginkább az afgán nők mindennapjaiba enged betekintést.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik

...
vl

Balla Gergely: Ezen a nyelven tudok a legmélyebben kapcsolódni önmagamhoz/ a.dal.szöveg

...
Karádi Gergő

“Minek kéne bármin is izgulni?” - Mmamt: Okos, hülye

A hét könyve
Kritika
Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik
...
Panodyssey

Moskát Anita: Az igazi történet az utolsó pont után kezdődik

"A fikció eszköz, amellyel a jövőt írjuk" - fogalmazza meg Moskát Anita,  a Panodyssey projekt egyik nagykövete. Műhelynaplójának második részében a fikció és a valóság viszonyáról olvashatunk, és arról, hogyan tud az ember történetek hatására cselekvőbbé válni. 

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.