Totth Benedek: Rövid feljegyzés egy hosszú és gyötrelmes évtized margójára

Tízéves lett a Margó Irodalmi Fesztivál, ezt a hétvégén egy különleges esztrádműsorral is ünnepeltük. A fellépők között volt Totth Benedek, aki az alábbi szöveget felolvasva arról elmélkedett, hogy tíz év sok-e vagy kevés, mire alkalmas egy alagsori lakás, de szóba került az imposztor szindróma, az írás, a cápák és a szleng megpimpősödése is. Meg persze a Margó. Olvasd el!

Fotó: Posztós János / Margó irodalmi Fesztivál

Könyves Magazin | 2021. június 14. |

Totth Benedek: Rövid feljegyzés egy hosszú és gyötrelmes évtized margójára

Kutya nehéz úgy címet adni, hogy az embernek fogalma sincs, miről fog írni – és többnyire fogalma sincs. Szöveget Esterházy allúzióval indítani: öngól. Talán abba is fejezhetnénk ezen a ponton, bőven elég lenne (lett volna) egy frappáns cím. De nem fogják (fogjuk) megúszni ennyivel. Meg kell dolgozni a gázsiért.

Vessük is bele magunkat egy látszólag sehová nem tartó fejtegetésbe: éspedig hogy tíz év az most sok vagy kevés, esetleg egyik se, vagy mindkettő. Ez nyilván nem független attól, mivel töltjük, mivel töltődik ez a tíz év. Mert van, amiből tíz perc is sok. Majd meglátják.

És akkor mindjárt ki is térnék röviden ebből a pelyhes gondolatmenetből: nehogy valaki félreértse: a helyzet az, hogy elsősorban nem a tízéves Margó-fesztivált szeretném méltatni, hanem arról a tíz évről hordanék össze ezt-azt, amíg az első regényemet írtam. 

Azzal nem spoilerezek el semmit, ha elárulom: regény és fesztivál egy ponton találkozni fog majd a múltban.

Szóval az a 10 év nagyon hosszú volt. Retrospektíve valamelyest rövidült ugyan, de még így is. Nagy részét egy alagsorban, magyarul szuterénban (ben?) töltöttem. Patetikusan szólva: önkéntes száműzetésben. (Lásd még: Könyvesmagazin – Így néz ki Totth Benedek dolgozószobája, 2017-es állapot, a spanyol bordás gőték még mindig megvannak, csak átkerültek egy másik asztalra. Zavarba ejtő, hogy bámulnak).

Tíz év összezárva a saját regényünk a szereplőivel: az sok tud lenni, az néha majdnem olyan rossz, mintha saját magunkkal lennénk összezárva. Aki olvasta a regényt, el tudja képzelni, milyen ezekkel a srácokkal 0-24-ben csapatni. (Idekívánkozik Ford Fairlane bonmot-ja a sajtreszelőről és a rejszolásról.)

A komolyabb probléma abból adódott, hogy ezeket a srácokat nem lehetett csak úgy kipaterolni, illetve ki lehetett, de azt csinálták, amit a Frédi és Béniben a kardfogú tigris. Kirakod az ajtón, bemászik az ablakon. Loopolva.

Ha nagyon beleszakadunk a saját magunk kreálta őrületbe, szép fokozatosan leválunk a valóságról, elveszítjük a tájékozódási pontokat, ami a születő mű szempontjából nem feltétlenül káros, csak aztán csodálkozik az ember, hogy nem mer kilépni az utcára, vagy ha mégis muszáj, összerezzen, ha szembejön vele egy csapat hangoskodó kamasz.

Ez ment kábé tíz évig. Annyi mentségem van, hogy magamnak csináltam.

Ehhez képest az első Margófesztivál mintha tegnap lett volna.

Adja magát a kézenfekvő kérdés: minek ír valaki tíz évig egy alagsorban egy regényt, vagy, ne féljünk kimondani: bárhol, bármit? A Margó-díj meg a díjjal járó zseton nagyon adja magát, hiszen mi másért írnánk prózát, ha nem azért, hogy elnyeljen bennünket a siker-pénz-csillogás Bermuda-háromszöge. (Elismerem, az tényleg gyanús, hogy a Holtverseny pont akkor jelent meg, amikor a Valuskáék megalapították az elsőkönyveseknek járó Margó-díjat.) Szóval, hogy miért tölt az ember tíz évet a pincében? (Pincét mondtam: süllyedünk!) Van az öntudatos válasz, hogy miért ne?!, mindenki úgy bassza el az idejét, ahogy akarja. És létezik egy, a szerzőre nézve kínosabb megoldás: a kezdő prózaíró, aki a regényírás minden lehetséges sikátorába, zsákutcájába és medvecsapdájába bátoran belesétál (jó: cammog), sőt, mintha nem lenne elég kelepce, egyre újabbakat állít fel magának. Neki ne mondja meg senki. (Mintha lenne valaki, aki meg akarná mondani.)

Ott van mindjárt a témaválasztás. Hiába ér bennünket az a mérhetetlen szerencse, hogy a téma kiválaszt minket, hamarosan felütik a fejeiket a kételyek magvai, mint a hétfejű sárkányok. Arról írjunk, amit ismerünk? Vagy arról semmiképp? Megismerhető egyáltalán bármi is? Merítsünk a személyes tapasztalatunkból? Vagy merítsünk inkább mások személyes tapasztalatából? És mi van akkor, ha azt hisszük valamiről, hogy ismerjük, de menet közben kiderül, hogy nem? Huss, megint elröppent pár év.

Ha elég kitartóan szívatjuk magunkat, simán elbíbelődhetünk néhány évtizedig egy regénnyel. És akkor még el se kezdtünk kiadót keresni.

A tizedik oldalnál tarthattam, amikor a szervezők már lázasan szervezték az első Margó-fesztivált. A szervező szervez, az író ír. Nem számoltam meg, hogy tíz év alatt hányszor adtam fel. Gondolom, a margósoknak is voltak holtpontjaik. Egy dologra érdemes figyelni: mindig eggyel többször kezdjük újra.

Szerencsére azonban a művészet véges, mint a fesztiválszezon, és egyszer minden könyvet abba kell hagyni. A szerencsésebb szerzők megérik ezt a pillanatot. A még szerencsésebbek pedig megtapasztalhatják, milyen az amikor a művészetük a saját lábára áll – ami egyben azt is jelenti, hogy mások saját lábára is áll. („Trainspotting az uszodában” – © Dragomán György, „Iskola az uszodában” – ©Csuhai István, ÉS, „a kaposvári Nullánál is kevesebb”, Sári B. László, Magyar Narancs).

Hírlevél feliratkozás

Az imposztor szindrómáról, irodalom és élet, valóság és fikció különös egymásba gabalyodásáról a huszadik Margó-fesztiválon szeretnék majd hosszabban beszélni, de ha már jubileum, muszáj felidéznem néhány emlékezetes pillanatot a Holtverseny megjelenése utáni időszakból:

Itt van mindjárt az egyik legemlékezetesebb író-olvasó találkozó. Rendhagyó helyszín: a büntetésvégrehajtás egyik túlzsúfolt műintézménye. A drogprevenciós program résztvevői tárt karokkal várnak. Eléggé be vagyok szarva. Ezeknél a marcona arcoknál csak az érettségiző osztályok ijesztőbbek a rendhagyó irodalomórákon. Kedélyesen beszélgetünk a rabokkal a regényről, az életről, böriről, mintha mi sem történt volna. Engem kérdeznek, pedig ránézésre mindenkinek érdekesebb lehet az élete. Bíztatnak, hogy kérdezzek  tőlük. Mire végiggondolnám, kicsúszik a számon, hogy „mi volt a legdurvább dolog, amit a cuccért csináltatok?” Fél óra alatt meghallgatok két-három novelláskötetre való sztorit, amihez képest a Holtverseny a kanyarban sincs, higgyék el.

Vagy a legemlékezetesebb fotózás. 

Egy hatalmas akváriumban lebegek, cápák úszkálnak körülöttem.

(Elsőre fordítva rángattam fel magamra a búvárruhát, szerencsére nem vették észre.) Az állatgondozó megnyugtat, hogy a cápák nyitott szemmel alszanak, csak akkor ébrednek fel, ha összeütköznek egymással, vagy nekiúsznak az akvárium falának, esetleg egy bamba búvárnak, de ne féljek, mert még senkit sem bántottak, az állatorvost kivéve, akit véletlenül megharaptak etetés közben, de ő szemüveges volt, és összevissza hadonászott a döglött hallal, ahelyett, hogy rendesen odatartotta volna a cápák elé. Így merülünk le, túléljük, és a cápafogakat sem felejtettem el, amit a gyerekeknek ígértem.

Vagy a legemlékezetesebb beszélgetés: negyed óra Esterházyval egy magvetős bulin. Harmoniáról, Holtversenyről. A satöbbi néma csend.

Meg persze a Margó-díj a zsetonnal.

Ezekért a pillanatokért még úgy is megéri tíz évig a pinyóban baszódni, hogy nincs semmi garancia ezekre a pillanatokra. („a pinyóban baszódni” – óvatos tanács fiatal prózaíróknak: a szleng gyorsan elavul, megpimpősödik, gáz lesz. Ha mákunk van, a nyomdai átfutást talán még kibírja.)

És hogy milyen hosszú lesz a következő tíz év? Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket, és persze könyveket, meg évi két Margót, hogy könnyebb legyen elviselni, akár hosszú lesz, akár rövid.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Totth Benedek a forgatókönyvírói top10-ben

250 jelentkezőből a legjobb tíz közé került a Margó-díjas Totth Benedek sorozatterve egy európai forgatókönyvírói pályázaton.

...
Hírek

Totth Benedek könyvéről ír Kanada egyik legnagyobb napliapja

...
Nagy

Totth Benedek: Fájt [Képalá]

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

...
Hírek

Hazatértek az első filmfelvételek, amik 125 éve Magyarországon készültek

...
Hírek

Látványos és kiadós új előzetest kapott a Dűne

...
Szívünk rajta

Berg Judit már gyerekkorában fantasztikus történetekkel szórakoztatta magát

...
Nagy

Négy könyv, amelyben túlélők meséltek Auschwitzról

...
Beleolvasó

Vámos Miklós: Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet

...
Hírek

Ősszel már színházban is láthatjuk a Holtversenyt

...
Hírek

Művészetek völgye, Szindbád nyomában és a Margitsziget felfedezése [PROGRAMAJÁNLÓ]

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

A Gyűrűk Urát eredetileg Réz Ádám kezdte fordítani, viszont befejezni már nem tudta, halála után Göncz Árpád vette át tőle. 1986-ban, amikor Réz 60 éves lett volna, Göncz Árpád így emlékezett meg róla. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.

...
Nagy

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Az emberiségnek fontos lenne, hogy találjon egy nagy közös pozitív célt – vallja Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas etológussal a hiedelmek pozitív szerepéről, a járványt övező információhiányról és az érzelmi alapú döntésekről beszélgettünk.

...
Nagy

Hamisított tündérregény: így írtak Tolkienről a kádári Magyarországon

Negyven éve jelent meg magyarul A Gyűrűk Ura, ennek alkalmából az Arcanumon válogattunk, hogyan írtak a szocializmusban Tolkienről, a fantasyről, és ki volt, aki az írót védelmébe vette.

...
Nagy

Az emberi psziché legsötétebb bugyraiba kalauzol A szomszéd lány

Újra kiadtáka modern horrorirodalom egyik olyan megkerülhetetlen sarokkövét, amit nemcsak a zsáner kedvelői, de a szerző, Jack Ketchum pályatársai is nagyra tartanak.

...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

Cannes-ban ma mutatják be Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét, amely Füst Milán azonos című regényén alapul. De mit tartott a korabeli kritika a könyvről és hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire? Utánajártunk.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.

...
Podcast

Tolkien egy nyelvi ötlettel Atlantiszhoz kötötte A Gyűrűk Ura világát [podcast]

Tud még bármiben aktuális lenni ma J. R. R. Tolkien munkássága? Egyáltalán jó író volt Tolkien? Füzessy Tamással, a Magyar Tolkien Társaság volt elnökével, az ELTE, majd a Károli Egyetem vendégoktatójával beszélgettünk.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Egy képregény segíthet eligazodni a bevándorlás útvesztőiben

...
Sándor Anna

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

...
Ruff Orsolya

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

A hét könyve
Kritika
Zadie Smith hőseinek a tévedés élethossziglani elfoglaltságot jelent
...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.

Az Esterházy-szám
...
Nagy

1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

Esterházy Péter irodalmi hagyatéka tavaly novemberben került Berlinbe, az első benyomásokról Madácsi-Laube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának tudományos munkatársa írt személyes hangulatú beszámolót.

...
Nagy

Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről. 

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Mérő László: A katona és a matematikus

Milyen katona volt Esterházy Péter, tizennyolc évesen miért ment matematikusnak, és mi okozta az író életében a legnagyobb traumát? Minderre kitér Mérő László, Esterházy egykori katona- és évfolyamtársa Az ész segédigéi című könyvében.