Fotó: Valuska Gábor
Totth Benedek még fordítóként választotta a „szuterénbe való önkéntes száműzetést”. Margó-díjat érő első regénye, a Holtverseny (Magvető, 2014) már itt, a föld alatt született, és itt készült legújabb könyve, Az utolsó utáni háború is, melyben egy fiú és egy sebesült amerikai kommandós vág neki a senki földjének a háború utáni posztapokalipszisben. Totth tíz éve él családjával a budaörsi házban, amelyből „a hosszabb-rövidebb megszakításokat beleszámítva nagyjából hetet” töltött az alagsorban. „Nagy előnye, hogy nyáron se megy 24 fok fölé a hőmérséklet, csend és nyugalom van, de tompán azért hallom, ahogy a fiaim kiabálnak és rohangálnak fölöttem, és szemmel tudom tartani őket a kertben.”
Az új regény kipreparált kézirata: „Babiczky Tibortól kaptam vissza ilyen állapotban. Nagyon hálás vagyok Tibinek. Nem sima ráncfelvarrás volt, hanem újraélesztés.”
Akvárium: A spanyol bordás gőték (Pleurodeles waltl) kezdetben a gyerekszoba lakói voltak, ám „Samu (5) és egy tésztaszűrő segítségével több szökési kísérletük volt, úgyhogy szorosabb őrizet alá vontam őket. Az etetésük csipesszel történik, igazi zen-gyakorlat. Ők is figyelnek engem. Időnként úgy érzem, mintha Cortazár Axolotl című novellájában lennék”.
Részegh Botond-album: A csíkszeredai festőművész erotikus grafikáihoz Totth egy közös projekt keretében rövid novellákat ír. „Nagy kihívás ilyen szövegeket írni úgy, hogy ne legyenek közönségesek és ne legyen anatómia-tankönyv hangulatuk.”
Könyves Magazin 2017/4.
LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 72 oldal, 490 HUF, vagy 5 pont + 199 HUF
Holtverseny: „Ezt a példányt egy különleges író-olvasó találkozón kaptam. Fiáth Titanilla börtönpszichológus meghívott a Kozmai utcai büntetés-végrehajtási intézet drogprevenciós programjának résztvevőihez. A végén megkértem őket, hogy dedikálják nekem a regényt. Utána szabadon távozhattam.”
Drámakötet: „Nyáron egy iskolai zaklatásról szóló színdarabon dolgoztam, és elkezdtem drámaköteteket olvasni. A Pogánytánc című válogatásban szerepel az egyik kedvenc kortárs drámaíróm, Martin McDonagh Az inishmore-i hadnagy című darabja.”
Kiskatona: „Bendegúztól (10) kaptam, miután megtudta, hogy miről szól Az utolsó utáni háború. Sokáig gondolkodtam, hogy jó ötlet-e a fiaimnak ajánlani a regényt, de végül meggyőztem magam, hogy az.”
Basszusgitár: „Totál amatőr vagyok, basszusgitárosként soha nem játszottam együttesben. A kedvenc számaimat szoktam eljátszogatni, kikapcsol a dolog. Régóta tervezem, hogy veszek egy erősítőt is, de ennek valószínűleg egyedül én örülnék a családban.”
Könyvespolc növénnyel: „A virágot még Pozsonyban vettem. Ez az első – és idáig utolsó – saját virágom. Már az is kisebbfajta csodának tartom, hogy nem száradt ki. A polcon a kedvenc könyveimet tartom, meg azokat, amiket a készülő munkáim kapcsán olvasok. Most például háborús regényekkel van tele, de lassan lecserélem őket.”
Kutya az ablakban: „Ő Málna (4). Keverék, birka biztos van benne. Van még Larry (13), ő terrierkeverék és Luna, ő meg tacskókeverék. Mert a keverék szép. És mindegyik menhelyi.”
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2017/4. számában jelent meg.
